elvesztettem megint a szavakat, nem baj.

szóval, például van ez a könyv, amit most olvasok, és durván leköt, és nem értem, hogy miért, nyilván elszoktam tőle, hogy dühös legyek regénybeli fordulatra úgy, hogy igazából teljesen a helyén van és hiteles. Az elsődlegesen kedvenc karakteremről nyilván egyszerre derült ki, h a mindenkitbecsapós izé, meg el is kapták, úgyhogy valószínűleg meghal, (vagy rosszabb történik vele, ki tudja). Mindegy, igazából van még érdekes karakter benne, meg a világ még mindig, meg a főszereplőjének a sorsa érdekel, csak ugye ő nyilván életben marad a regény végéig minimum, mint nézőpontkarakter, és valószínűsíthetően még valamilyen nyugvópontra jut a sorsa, szóval kevésbé érdekes.
Elég durván karakterek miatt olvasok regényeket, ez megint megdöbbentett. Nyilván mintákat keresek.

Volt Sturmast szombaton, megnéztem a videókat, túl hangos voltam, és nem mindig elég tiszta, és ez most kicsit zavar, de kaptam dícséretet idegen emberektől. Baromi hideg volt a KékYukba, önszántamból nem fogok télen odamenni, ez is biztos. Egyszerűen nem értem, miafaszér' nem fűtenek, amikor emberek vannak lent. Ráadásul nyilván csúszás volt, a negyedik (!) zenekar fél3ig játszott kb, én már állva aludtam, miközben beszélgettem, meg próbáltam koncentrálni, de őszintén szólva nem tett rám nagy hatást az őszintén ijedt szemű gitározós fazon, ezt a zené alami csendesülős teremben, sör/bor akármi mellett baromi jó lehet hallgatni, de nem hajnalban.
A Scivias nagyon jó volt, ha nem lettem volna ennyire fáradt és nem remegtem volna a hidegtől, akkor azért jobban esett volna. Rajtuk látszott nagyon a profizmus, a hegedűs végre tényleg jó volt (ilyen az, amikor zenész játszik, nem olyasmi, mint én), a sámándobolás hatásos dolog volt - bármindig hamarabb álltak le, mint nekem tetsztet volna, de ezt is a fáradtság számlájára írom. Az Odinos és Valhallás kiabálás a szakállas fickótól roppant autentikus volt, rögtön icke jutott eszembe :D

Előttük volt egy két csellós, hegedűs, gitározós zenekar, ahol ment még mellé alapró vmi cucc, a srác énekelgetett, meg szövegeket mondott. Az egyik cseló túl hangos volt (a hangmárnöknek nem tűnt fel?), a hegedűs meg glom kb annyira hamiskás, mint én, de csak az öltözőből lehetett hallani (ennyivel jobban járt). Ebből egy-két szám az szép, hangulatos, de sok az unalmas. Énekelhetett volna többet a srác, meg vhogy... erőteljesebb lehetett volna, mert így háttérzene.
Viszont ráébredtem, hogy ilyet is lehetne csinálni, gitározni tudok, alapot vhogy megtanulok szerkeszteni, és lehetne nyomni quenyául énekeket :D azis van olyan jó, mint ezek ^^
(igen, quenyául, vagy klingonul, vagy akárhogy. a magyarral az a baj, hogy érteni, és ahhoz jó költőnek kéne lenni, hogy elviselhető legyen ez a cucc)
--
közben volt egy ebéd is, meg a kávé, és ez mind belefért 45 percbe.

a regényekkel meg az van, ébredtem rá két lélegzetvétel között, hogy meg kéne írnom a asaját történeteimet, és akkor kevésbé zavarna, hogy más nem azokat írja, csak hasonlókat. Dun-dun-dun.