A hétvége elsuhant az agyamon keresztül, pénteken volt itt csomó ember megint, a MirrorMask jó, az érzés fura volt, hogy kimegyek a szobábóla film után valamiért, és jobban bejön a benti, filmnézés utáni nyugis-félhomályos elmélkedés a szobában, mint a kinti levegő, ahol az emberek alkoholt isznak, és beszélgetnek, meg nevetnek. Well. Aztán leléptem a saját bulimról, átmentünka szomszédba kicsit, az vicces volt. Aztán hazajöttünk, alvás.
Szeretem a hétvégéket, amikor legalábbis délelőtt nincsen semmi dolgom. Felkelek, kimegyek, vagy bejövök, tökmindegy, és eldöntöm, h mit kell tenni, ó, igen.
Járkáltam egyet a környéken, hogy legyen ebéd, hogy legyen fehér hajam.
Aztán kipakoltam az összes releváns könyvet az asztalra, és nekiálltam kitalálni, hogy délután mit mesélek majd. Mesét kezdeni jóval nehezebb, mint folytatni, erre akkor döbbentem rá, mert el kell indítani a járművet, hajtóerő, miegymás. A királylányosban többnyire már magától mozog a történet, nekem csak az irányt, a buktatókat és lejtőket kell beleszerkesztenem.
Nyilván nem azt meséltem aztán, amit megálmodtam, volt NPC, akit elkerültek, volt, akit elfelejtettem, volt, akivel máshogy viselkedtek, mint számítottam rá.
És nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán eljutnak-e ezen a játékalkalmon Rouenig. Talán jobb is, hogy nem gondoltam túl, és nem terveztem semit Rouenbe, mert az ismerkedési körök önmagukban is elegek voltak. Kíváncsian vároma folytatást.
Hajnalig játszottunk.
Másnap felébredtem, és lemeccseltem magamban, hogy menjek.e a tábordöntésre, végül a lelkiismeretem győzött, úgyhogy 45 percen belül ébredésem után már ott is voltam. Aztán este jöttem el, beszélgetés és sör után, aztán még ettem a szomszédban, aztán meg végre hazajöttem, és viszonylag korán kiütött az álmosság és a közeledő hétfő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése