lépjünk túl az árnyékunkon, úgy-e.
 

a novemberanovemberanovemberanovember.

az őszt általában szeretem, de ez a novemberi-decemberi legsötétebb időszak a leg-leg. ilyenkor erővel kell visszafognom, hogy ne játszódjanak a meséim a folyamatosan csöpögő esőben, ne betonszürke ég alatt burkolózzanak kabátjukba az elsiető karakterek, és a koraesti sötétben parázsló cigiről már nem is beszélve. a panelok között, hát hogyne.

képtelen vagyok a munkára koncentrálni.
a Város olyan oldalát mutatja meg ilyenkor, amibe újra meg újra beleszeretek. Szinte félek ránézni, nehogy elhasználja szemem a szépségét. It is fun.
Asszem mostanra jöttem rá igazán, hogy ősz van, és kiszakadtak a nyár karmai az év húsából (ömm, nevermind). Mindig ez van, mire észreveszem, már el is múlt. De most nem, nem, nem.

that's it.