olvasónapló vége: tegnap befejeztem, elolvastam az Armadát. Rövid volt. Részben lett végül igazam, szerencsére nem kerültek mindenféle értékítéletek kihírdetésre, sőt, relativizálódtak a dolgok annyira, hogy még az eddigieken is változtassanak. Jelenleg a regény legnagyobb (kb egyetlen :D) hibájának a  rövidségét tartom - ebben a stílusban, ezekről a  karakterekről, ebben a világban még bírtam volna rengeteget olvasni. Pláne, hogy egy csomó történet csak felvillant, és nem tudtuk meg, hogy mi az. Persze, nincs itt mi többet megtudni, ja, ezt legalább kétszer megemlítik, kedves olvasónak is, ne akarjon tovább kutakodni. Namindegy.

Királylányos fantasyt (is) akarok mesélni, lehet, hogy ellopom a torziót meg talán pár dolgot a steampunk cuccok közül, bár nálam minden kisebb léptékű. No, meg a milícia, nos. Jólvan, jólvan. Erre mind nem most kerül sor.
--
meg kéne írni azt a sztorit, amit elkezdtem írórenden.
ki kell dobnom a megpenészedett kenyeret.
Meg a megromlott banánt, amit elfelejtettem pár hete megenni, és most vettem észre.
mosni kell.
vérlepkével találkozni.
elmúlasztani a fogfájást.
Szerezni nekem tetsző fekete farmert.
Bakancsot venni.
Megtanulni azt az éneket. Meg azt is.
Adaptert venni a keverőhöz.

Visszatalálni az eddigi nyugalomhoz. Valamit nagyon elrontottam az elmúlt hetekben/napokban.