tegnap néztünk iron man-t, hát. nem jött be, pedig szeretem a képregényfilmeket. Az X-men-ek bejöttek, a Watchmen is, a Batman filmek is, és még sorolhatnám.
Ez olyan középszerű akárminek tűnt, jó (önirónikus) pillanatokkal. A főszereplő enyhén irritált, nem igazán érdekelt a lifechangingexperience-je, nem tudtam izgulni, a mellékszereplők meg még annyira sem kötöttek le.
És ez furcsa. Alapvetően nem vagyok egy hűde kifinomult ízlésű filmnéző ember, és bejönnek olyan filmek, amik nem a magaművészet, de... értem én, hogy archetipikus történetvezetésm archetipikus karakterek. De szerintem ez inkább sablonos. Pl. a Wonderful Days című anime kitűnőe példázza, hogy sablonos CP/scifi mennyire le tud nyűgözni. Vagy akár a Drive, azt se az eredetiségéért szeretem. Mégis működött rajtam.
Ez nem.
Jéj, pl. a Lost Boys, na, az sablonos, mégis nagyon megfogott. Tudok ám élvezni rossz filmeket.

Szóval nem hiszem, h megnézem a második részét, lehet, h inkább folytatom a Spygame vonalát,és nézek ügynökös-kémes, legalább kicsit hitelesebbnek tűnő dolgokat.