Gandalf felvetésén kezdtem el elmélkedni tegnap este Inszéjnnel, (ill. inkább itt jutott eszembe, h hozzá kapcsolja az elmélkedést, mmint itt a blogon), de persze az ilyesmi sosem egyszerű állításra bontható le. Talán még a kérdésfelvetés sem. Volt szó különféle drogokról, úgy mint az emtété ragasztó, a színészet lsd, (és a munkaalkoholizálst ne is említsük), volt szó banalitásról, burokról, társaságosdi játszásról, cégesdiről és cégekről, emberi hülyeségekről és lelkesedésről.
Most, másfél évnyi idő után a Cégnél, illetve két évvel a hátam mögött a Társulatban van összehasonlítási alapom. Máshol is elbaszottan működnek azok a dolgok, amikre nem a megfelelő személy van, nem a megfelelő energiaráfordítás, estébé. És nem kevésbé húsbavágó problémákat okoznak ezek a dolgok, mint az mttben.
Ja, azért fontos a témafelvetés, mert tétje van az emtété hatásának. Nem a szimpla résztvevőkre nézve, hanem a szervezők számára. Vannak, akik ezt realizálják, és hagyják az egészet a francba, vannak, akik nem hagyják.
Nyilván "felnőnek" emberek - tehát fontosabb lesz számukra más: család, hivatás, megélhetés, egyéb hobbik.Meg vannak azok, akik számára nincs más; nincs olyan tevékenység, ami lefoglalná őket hivatásként, nincs meg bennük igény arra, hogy hobbit feláldozva építsenek karriert, kertes házat kutyákkal, és nem mennek át másik, hasonló jellegű társaságba. Na, ők maradnak szervezni.
Ez nem értékítélet, félre ne értsétek, egyik irányba sem.
Ezeknek a "felnőtt" szervezőknek (akik komolyan veszik, és nem egészen hobbiként viszonyulnak hozzá), illetve magának az emtétének (méretéből, és elvállalt rendezvényeiből, tevékenységeiből fakadóan) elvárása a "profi" hozzáállás. Ezt lehet letagadni, de ettől még tény.
És itt van a tétje az egésznek. Ha itt sérül valami, annak hatása van az emberekre, legalább akkora, mint egy cégnél. Nem pénzbeli, (bár, ha önkéntes járulékos költségeket veszünk, akkor szélső esetben ilyen is lehet), inkább lelki, szellemi. Ugyanúgy elfáradnak és kimerülnek az emberek. Ugyanúgy stresszelnek, konfrontálódnak, intrikálnak, mint bárhol máshol - de itt a barátaikkal, barátaik miatt. És ez növeli a tétet. Egy cégnél munkatársak vannak, közülük egy-kettő közelebbi ismerős, ezért kevésbé fáj az esetlegesen balfasz, és ostoba főnök, de egy alapvetően szimpátiára, kölcsönös emberi érdeklődésre alapuló társaságnál...
Értitek, ugye?
Konklúzió: vagy valóban komolyan veszi magát az emtété, és nem veszi fel a varashloshueveghet, vagy egy idő után elmenekülnek a szervezett részből azok, akiknek időben feltűnik, h kell, és kiégnek azok, akik meg nem veszik ezt észre. Így vagy úgy, eltűnik a szervezői réteg, és vagy a lelkes újak valamit kisebb méretben folytatnak, vagy teljesen szétbomlik baráti társaságokra. (:lángbetűkkel jósol: )
Nem mintha ez akkora baj lenne, leszámítva azt a pár áldozatot, akik ilyen-olyan okok miatt folytatják a szélmalomharcot.
Azért én szeretném, ha a tevékenységet komolyan vennék az illetékesek, míg magukat nem.
uff
46 megjegyzés:
Ide is beposztolom, nem csak gandalfhoz:
Ami kívülről (mert erősen kívül vagyok és szeretnék is maradni) látszik, az az, hogy kurva sokat beszéltek azokról a dolgokról, amiket meg kellene csinálni, miközben nem csináljátok meg. Azt érzem, hogy sok esetben győzköditek magatokat, hogy ti ezt élvezitek, miközben nem (a befektetett energia egyszerűen nem térül meg, sem szociális, sem érzelmi sem "anyagi" téren). Azt érzem, hogy a kemény-mag (és a szervező társaság) rohadtul nem nyit a fiatalok felé, nem enged át számukra szerepeket, feladatokat (gondolom nem tudnák kellőképpen profin csinálni vagy whatevör), aminek több következménye van a) nincs utánpótlás, b) a keménymag még jobban kiég.
ja, egyetértek :)
mi az értelmesebb? az erőfeszítést növelni, vagy a hatékonyságot?
véleményem szerint meg túl komolyan veszik a szervezők a munkát (az összes), egy évben túl sok olyan rendezvény van, amin halálra stresszeli magát mindenki. vissza kéne venni a tempóból, de sokak szerint úgy nem elég élménydús a célközönségnek, nem elég tökéletes vagy blabla. alapvető félregondolás, hogy az embereket csak agyonszervezett rendezvényekkel lehet bevonzani/megtartani/inspirálni. legutóbb még ez volt legalábbis az MTT célja. lehet, hogy más célokat lenne érdemes kitűzni. közben tökre nem vagyok naprakész, de ez is egy észrevétel.
FQ: hatékonyságot nyilván.az erőfeszítést addig felesleges, amíg nincs hova mozgatni az energiát.
Csincz: a komolyanvétel nem egyenlő stresszelés. a túl sok rendezvény meg valszeg a szervezők igénye.
a túl sok program valóban egyfajta rossz megközelítés, de az, hogy agyonszervezetnek tűnnek, az szervezési hiba. Nem feltétlenül azt jeleni, hogy ugyanazok a módszerek jók 150 fős táborra, mint mondjuk Kőhegyre.
gillz, tök igazad van.
Bennem csak az a sejtés volt meg, hogy nem kéne ennyi kötött program, vissza kéne venni, ahogy régen is volt.
mi az, hogy agyonszervezett? szerintem olyan van, hogy jól, meg olyan hogy rosszul szervezett, az agyonszervezett számomra azt jelenti, hogy túlszervezett, ami meg olyan, mintha a szervezésesség maga egy mennyiségi kritérium lenne, nem pedig minőségi. a szervezés szerintem munkaelosztás: vannak feladatok, célok, és meg kell találni a módját, hogy a meglévő erőforrásokkal meg tudjuk oldani azokat a feladatokat, és elérjük azokat a célokat. értelmes kompromisszumokat kötve. és az a mondás, hogy nem tudod ellenőrizni azt, amit nem tudsz mérni. a pénzigény, költségvetés, ilyesmi nagyon jól metrizálható dolgok. hogy mennyi textilfesték kell, meg ilyesmi, szép egzakt. lehet pezsgőt bontani, ha egy kömt bevétele többszázezer forint, például.
de amíg az emberi erőforrásunk és élőmunkánk igénybevétele nem mérhető, csak "esti bőgések számában", addig nem tudjuk kontrollálni. és mivel nem tudjuk kontrollálni, szarul csináljuk, qed. nem túl-, hanem rosszul.
és ja, in before "látjátok efkú is túl komolyan veszi", lófaszt.
szerintem egy-egy rendezvénynek adott esetben elő kellene tudni állnia egy rakás facebook-lájkolásból, meg kommentelésből. (wishful thinking ftw)
a másik gondolatom meg az, hogy amikor magunknak csinálunk valamit, akkor meg a munka nagyrészét úgyis arányosan osztjuk szét, mindenki kiveszi a részét belőle annyira, amennyire akarja. mint mondjuk egy jó csapatelőadás, ahol nincs "muszáj mindenkinek a színpadonlennieéslegalábbegymondatotkinyögnie" kényszer.
akkor meg ha csak a kereteit teremti meg ennek mondjuk egy tábor, akkor annak azért kutyakötelessége lenne láthatatlannak maradnia, és nem valami hülye elv miatt, hogy nem bőgök a táborozók előtt, hanem magától értetődően.
fq: az "agyonszervezésre" én is ezt írtam (ez tulképp a rossz szervezs eredménye).
szerintem igenis muszáj az emberi erőforrás kimerülését kontrollálni, és mérni sem annyira nehéz. Csak meg kell nézni az arcokat, hallani a kifogások és az ötletek arányát, folyamatos visszajelzést kérni, elolvasni híres és pszichológia könyveket, estébé. Vannak pszichológusaink, van ismerősi körben HR-es.
Én ezt értem komolyanvétel alatt.
Ja, szvsz az "agyonszervezés" azt jelenti, hogy több energia megy magára a szervezésre, mint az optimális lenne. Illetve, h ez így látszik a résztvevők felé.
Üdv!
Most csak egy gyors bevillanás: szerintem sajnos nem a gyakorlati szervezésre megy "többenergia", hanem a súrlódásokban, párhuzamos dolgokban elszáll az éterbe, ezzel biztosítva lelombozó hiábavalóságát. Igen, gp is ezt mondta, csak direktben. Azt hiszem, ez lehet az.
Gandalfnál belinkeltem két fájlt, egykori fórumos Gomuncsolás eredménye volt, illetve a 2006 őszié.
Ez utóbbin hangzott el Ratzkha és Ankalimon közös produkciójában: "Az egyetlen dolog, ami létezik a Társaságból, az a TOLKIEN.HU, és az is virtuális. És nem is a miénk..." 2006 őszéről, mondom.
"csak meg kell nézni az arcokat, hallani a kifogások és az ötletek arányát, folyamatos visszajelzést kérni"
alapvetően erről lenne szó. nem elég egy rendezvény után egy kérdőív, h hogy tetszett. közben is oda kell figyelni az emberekre, rugalmasnak lenni, ha valami nem jól sült el. az agyonszervezett természetesen azt jelenti, hogy 0%-osra meríti le a szervezőket. ami igazából tilos lenne normális esetben.
gillz: Csincz: "a komolyanvétel nem egyenlő stresszelés. a túl sok rendezvény meg valszeg a szervezők igénye." Én csak azt nem értem, hogy a szervezőknek miért van rá igénye, ha ordít a társaságról, hogy nem lelik igazán örömüket benne. Hajszolják a tennivalókat, a programokat, mintha abban bíznának, hogy majd attól megint megkapják azt az élményt, amit 4-5-6 évvel ezelőtt átéltek. Aztán persze nem.
fq: "akkor meg ha csak a kereteit teremti meg ennek mondjuk egy tábor, akkor annak azért kutyakötelessége lenne láthatatlannak maradnia, és nem valami hülye elv miatt, hogy nem bőgök a táborozók előtt, hanem magától értetődően."
Ezt nem értem. Minek vagy kinek kellene láthatatlannak maradnia?
GP: úgy értem a szervezők igényét, h általában azt akarják a szervezők megvalósítani, amit ők szeretnánek csinálni (pl. tolkien lájv, pl. helovíni buli, estébé).
És valóban "ordít" a társaságról, h nincs igénye az egyes programokra, illetve nem élvezik őket?Én már nem vagyok elég közel az emtétéhez, h ezt megállapítsam, csak azért kérdezem :)
Próbáljuk megközelíteni a másik oldalról is a dolgot: milyen érzés úgy szervezni bármit is, hogy előtte is és utána is folyamatos fanyalgást kapunk nem csak a résztvevőktől, de esetleg a topicba tévedt érdeklődőtől is, illetve milyen érzés úgy nekiállni szervezni valamit, hogy még bő egy év után is felhozzák sokadszorra, a korábbi szervezésben milyen szar voltál (lásd a 2008-as tábor állítólag borzalmas keretjátékának örökös felemlegetését akkor is, ha az nem témába vág)?
Ezekben az esetekben korántsem arról van szó, hogy nincs igény az adott rendezvényre, hanem arról, hogy mindenki teljesen más elvárásokkal áll hozzá, milyennek kell lennie az adott programnak/eseménynek. Mindenki annyira, de annyira tudja, hogyan kell szervezni, hogy olyankor is eltervezi a fejében, amikor csupán átlag résztvevő, és sokkal inkább élveznie kellene a dolgot, nyitnia a más elképzelések felé, elfogadni és örülni a másik koncepcióinak... Az emtétések már képtelenek mezei résztvevőként gondolkodni és érezni, és képtelenek elfogadni, ha valami másként történik, mint azt ők előzetesen elvárnák. Ezért is volt jó a tavalyi és az idei táborban is a sok új arc, akik először találkozhattak egy MTT-s rendezvénnyel és nem voltak prekoncepcióik.
gp: my bad, az gáz lett. értelemszerűen a "szervezésnek" úgy cuzammen (jó egy-két kirakatpozíciót leszámítva, pl látható csapvez nélkül nehéz csapatot csinálni)
gillz: Én így látom, de biztosan szűk a kör, amit látok, ráadásul nem is vagyok benne történetiségében. Ezek inkább zsigeri megérzések (nagyobbrészt a 2009-es tábor, a KÖMT és az eljövendő 2010-es tábor szervezése kapcsán). Összehasonlítási emlékeim vannak, egy AKG-s 0-os tábor szervezésében való részvétel (ami volt akkora projekt, mint egy MTT-s nyári tábor), live-okból több, fotós önképző kör...
Gandalf: tök jó amit írsz. Én félve teszem fel a kérdést, hogy lehet-e összefüggés azzal, hogy a szervező (és így a szervezői tevékenység) valahol irígylésre méltó pozíció, valaki / valami, amire a többség felnéz, példakép, túlzás esetén rajongás tárgya? És ha én azt érzem, hogy nem kerülhetek bele (mert hiába pályáznék, hiába csinálok ezt-azt), akkor könnyen fordítja át az egyszeri ember irígységgé a csodálatot. (Meg nyilván magának se vallaná be, hogy csodál nála alig néhány évvel idősebb embereket.)
fq: Így érthetőbb. Hozzáteszem, hogy ha a szervezés láthatatlan, akkor az nekem nagyon professzionális ízű (majdnem olyan, mint hogy a megrendelő leadja az igényt, fizet, de az egyáltalán nem érdekli, hogy a megrendelés tárgya mögött mekkora munka van). Nekem ez a professzionalitás nagyon idegen és egyáltalán nem tetszik (kívülről!), méghozzá azért, amit korábban másnak már mondtam: épp elég professzionálisan működni napi 8-10 órában munkahelyi környezetben, a (kevéske) szabadidőmben szeretnék nem professzionálisan működni, hanem úgy, hogy jól érezzem magam. (És nem, ez nem jelenti azt, hogy a munkahelyemen nem érzem jól magam, épp ellenkezőleg, csak az egyik munka és pénzkereset és egy formális közeg, a másik meg nagyon nem.)
Zsolt, minden pályázatot úgy KELL kiírni, hogy legyen a pályázó szervezői csapatban legalább egy teljesen kezdő szervező is, aki korábban még nem vett részt hasonló jellegű vagy méretű szervezésben. Az idei tábori pályázatok elbírálásánál pl. szerepel ez is szempontként: "- A szervezői csapat összetételében milyen mértékben vannak tapasztalt és kezdő szervezők (a maximális értéket azok az összeállítások jelenthetik, ahol nagyjából azonos arányban vannak ígéretes kezdő, és nagytapasztalatú öreg profi szervezők)"
Az MTT sokat fejlődött ebben az egy dologban, korábban jóval zártabb és elitistább volt a szervezők csoportja, ma már kemény munkával bárki lehet rendezvényszervező. Akik nem szerveztek még semmit, bizonyára még irigykednek és felnéznek a szervezőkre, de az IGAZI törésvonal nem szervező és mezei résztvevő között van.
Gandalf: Köszi a kiigazítást! Valószínűleg leegyszerűsítem a dolgot (nyilván, hiszen valójában nem ismerem és épp csak a felszínbe látok bele, azt se régen), a szervező-mezei mtt-s megkülönböztetés is esetleges a részemről.
Ettől függetlenül én nagyon örülök, hogy többen külsős szempontokat hoztok be, és részt vettek ebben a vitában! Elég gáz, ha az általam fentebb említett szabályzat ellenére úgy tűnik, mintha nem lenne lehetőség új szervezőknek érvényesülniük, ez is a problémáinkat minősíti sajnos...
gp: a professzionalitás a láthatatlan szervezés ellensége ebben a társaságban. itt sokkal könnyebben lehetne "profibb kinézetű", igényesebb dolgokat csinálni, ha a "profi mentalitást", amit kifejtesz ki lehetne dobni a picsába. ilyeneket, mint az "X az Y _terület_ felelőse". amikor X-nek nincs egy konkrét feladatlistája. vagy amikor kitalálhatja magának, hogy mik az ő feladatai. igazából a szerepeket kellene kivenni ebből. odatenni egy rakás feladatot a táblára, mások meg jöhetnek és levehetik. szerintem ez jobban működhetne, mint a szerepek, amikre valamiért csak a régi arcok illenek rá, mert rajtuk kívül nincs meg másokban ugyanaz a kombinációja a képességeknek és tapasztalatoknak.
GP: magára a rendezvényekre nincsen szüksége az embereknek, vagy csak a tervezett programlistára a rendezvényen belül? Mert a másodikkal annyiban egyetértek, h ez szervezői hasraütés és szokások keverékéből szokott kijönni, ergo valóban a szervezői elvárásokat, nem a résztvevőiket tükrözi.
A "professzionalitás"-sal kapcsolatban viszont az a véleményem, amit a bejegyzésben is leírtam: ha az elvárások (rendezvény mérete, összetettsége) igénylik, akkor kell. Vagy véletlenszerűen alakul ki, hogy ki mennyi energiát és lelket rak bele, és szélsőségesebb esetben káros is lehet (lásd legutóbbi tábor, ahol _nem_ volt professzionális mondjuk a HR, és meg is látszott).
Tehát: szerintem kell egy olyan réteg a szervezésben, aki "professzionálisan" végzi a dolgát (tehát nem addig ameddig a lelkesedése tart, hanem ésszel, előre tervezve, felelősséget vállalva, stb.). És, mint írtam, vannak ilyen emberek, akik még nem dolgoznak, vagy a munka nem foglalja le ezt a fajta energiájukat - ők képesek ellátni ezt a funkciót. És az ő feladatuk az, hogy a lelkesedésből szervezők számra megteremtsék a tevékenységük kereteit.
Ez kb olyan, h egy amatőr színjátszókból álló társulat tevékenységéhez is szükség van egy olyan emberre, aki képes lelkiismeretesen megszervezni az előadást vagy próbákat. Anélkül lehet várni a csodára, miután elmúlt a nyár, h véletlenül eg időben legyenek egy helyen az emberek...
fq:ez pl jó ötlet - addig, amíg levesznek minden feladatot, és nem marad fenn a WC-takarítás :D
gillz: azért ne legyünk köcsögök, ebben a társaságban a wc-takarítást is levennék az emberek. nekem eddig mindig az jött le, hogy az emberek igenis tisztában vannak vele, hogy ezeket meg kell csinálni, és minden típusú feladatra van pár ember, aki szívesen meg is csinálja.
de ha azt látják, hogy papíron X dolga, mert ő mondjuk a "logisztikus", X meg nem kér segítséget, vagy kér és a "profiktól" azt kapja, hogy de ez a te dolgod és kész, akkor nem fogja más megcsinálni. X meg biztos talál valami más munkát magának, mert az ilyen rendszerekben könnyen lehet találni más feladatot, ami miatt arra "nem marad idő", ami nem tetszik. és akkor lesz egy-két ember, aki majd azt mondja, hogy X alkalmatlan szervezésre, meg egy másik rakás ember, aki meg azt mondja, hogy X milyen szépen feldíszítette a tornatermet, minden négyzetnanométerre kacskaringós indákat festett, meg minden, miért kell szegényt így kizsákmányolni.
jelenleg nem lehet rendesen skálázni, meg átosztani a feladatokat egy rakás régi berögződés miatt. ilyenek pl a szervezői kedvezmények: az egész a szuperhősmodellre van kialakítva - a szervező az aki bármit és mindent megtesz a rendezvényért, ezért ő fix százalékos kedvezményt kap, mindenki más nem szervező. nehéz kisebb súlyú feladatköröket kitalálni, a szuperhősnél kisebb teherbírású emberek (gyk fiatalok) fokozatos nevelésére, mert az borzalmas adminisztratív költségekkel jár, olyanokkal, mint a nemistudommelyik LEP, amit Nido szokott emlegetni, amikor röhejes módon majdnem annyiféle jegytípus volt, mint a résztvevők összlétszáma, mert ott volt fellépő, meg ruhatáros, meg főszervező, meg mittudomén, kombinálva a szokásos tagsági mátrixszal, és végül a nyugdíjas néni az unokáival meg sopánkodhatott, hogy a tizenötezerféle jegy közül a legdrágábbat kell venniük, mert nem tagok, és nem szervezők... (és a különbségek ilyen húsz forintok voltak az egyes jegyek között kb)
és a szervezői kedvezmények rendszerét a közgyűlés hozta még valamikor a kréta korban. meg kellene vizsgálni ezen kívül még egy rakás más szokásunkat, és szabályunkat, ami nehezítheti a feladatok lazább kiosztását.
igazából ha kisebb csomagokra lehetne darabolni a szokásos monolitikus szerepköröket, annak mindenki hasznát látná: a fiatalok is, mert fokozatosan egyre többet és többet vállalva tapasztatalhatnák ki saját korlátaikat, meg azok a régiek, akiknek elkezdett élete lenni, azoknak is lenne alternatívája a két véglet (szervezekésbeledöglök, valamint a mezeirésztvevővagyok) között.
fq: persze, többnyire van egy-két ember, aki direkt a táblán maradó dolgokra vadászik - de előfordulhat, h marad valami, és az is, hogy valaki túl sok dolgot vesz le (ahogy a táborban ez előfordult).
szvsz X logisztikus azért kap annyi feladatot (jelenlegi rendszer szerint), h delegálja, csak ezt a felét nem szokták nézni az elvárásoknak.
...
igazából kéne erre egy topic.
Gandalf: arra azért kíváncsi lennék, hogy hányan hozzák fel a 2008-as keretjátékot csak és kizárólag azért, hogy kést forgassanak benned. Ha valaki nem azért emlégeti azt a keretjátékot, hogy egy konkrét problémára rávilágítson, hogy mondjuk "hé gyerekek, mit is tanultunk 2008-ban arról, hogy mennyire élvezhető is a többség számára a kisebbség által eljátszott live szerepjáték?", hanem helyette általánosít, hogy "ne bízzunk Gandalfra többé keretjátékot, mert hogy elbaszta már 2008-ban, és különben is egy hisztis kis geci", az egy fasz, és nem szabad foglalkozni vele. A hibák takargatása meg elhallgatása SOHASEM jó. Ha túlságosan polkorrektek vagyunk, és nekiállunk a kislelked miatt kussolni a 2008-as keretjátékról, akkor egy idő után elfelejtjük, hogy milyen hibákat követtünk el ott, és újra elkövetjük őket. Ha meg nem vág témába a felemlegetés, akkor az meg kicsinyes szurkálódás, vissza kell szurkálni, és kész.
Amúgy meg nem értem, hogy hogy van képed kisajátítani a 2008-as keretjáték összes fikázását? Követelem a jussomat a 2008-as keretjáték kapcsán osztott megaláztatásokból, távollétében követelem Angwenét is, illetve felszólítom gillzt, és minden további ötletgazdát, hogy ne hagyják Gandalfnak, hogy ellopja a nekünk is kijáró gennyes kis lesajnálásokat!
Gillz: GOMUNCS topic? ;0)
Fq: Késforgatás céljából senki nem hozza fel, de az elmúlt évben mindenre ez volt az egyetlen negatív példa, ami az embereknek eszébe jutott.
A feladatok kiosztása jó dolog egy olyan rendezvénynél, ahol a feladatok átláthatóak, összeszedhetőek. De pl. egy táborszervezés olyan baromi nagy és szerteágazó dolog, hogy egyszerűen nem tudod úgy részfeladatocskákra bontani, hogy ne maradna ki belőle fontos dolog. Kisebb rendezvényeknél működőképes, de gigarendezvényeknél már áttekinthetetlen.
Gandalf: és ezen miért kell meglepődni? az emberek azt érezték a leggázabb dolognak, az fog eszükbe jutni, ez normális. az mondjuk elég baj, ha egy farsang tárgyalásakor ez jut eszükbe, mint aggasztó múltbéli esemény, de hát az emberek korlátoltak :D
nem értek egyet azzal, hogy a második bekezdésedben foglaltakba bele kellene nyugodni. egy feladatot vagy megcsinál valaki, vagy nem. valamennyivel előre minden felmerülő feladatot lehet látni.
vedd észre, hogy megint a berögződött sablon szerint gondolkodsz: egy rendezvénynek van öt szervezője, aki mindent kitalál előre, és slusszpassz. nagy rendezvényeknél nyilvánvaló, hogy ez miért nem működik olyan jól: az egyes emberek képességei, energiája és szabadideje nem skálázódik együtt a feladatok mennyiségével, azaz függőlegesen nem lehet skálázni egy szervezői csapatot. el kellene menni affelé, hogy vízszintesen skálázunk.
keretjáték: jaja, nem volt jó, jellegzetesen saját igényre fejlesztettük, nem a résztvevőkére. pl.
Figyu nincs kedvetek összehozni egy szervezési ajánlást az emtété részére? Én is beszállok szívesen, hamár nem vettek be sehova sem szervezőnek ^^
Esettanulmánynak jók az eddigi táborok, amiket szerveztünk, tanultunk fejlesztési módszereket, és sokat vagyunk gép előtt.
Olyasmire gondolok, h megfogalmazzuk a szervezés követelményeit, aztán megkeressük a legjobb szervezési fajtákat hozzá. Egész konkrétan emtétére vonatkoztatva.
Nem azt mondtam, hogy ami most van, az jó, hanem azt, hogy az általad javasolt módszer gigarendezvényeknél áttekinthetetlenséget és kihagyásokat szül, ezért megbízhatatlan. Oké, én sem tudok jobbat, max. a kettő kombinálását vagy nemtom.
gillz: olyan nincs, hogy valaminek ne legyen valami hátulütője, nyilván. táborban volt feladatfal? egyébként meg kanban, minimizing wip :)
Gandalf: elég sok mindent javasoltam... és a felvetéseidre is válaszoltam. most akkor mi van?
Oké, bocs, egyértelműsítek:
Először fqqdk írta:
"nem értek egyet azzal, hogy a második bekezdésedben foglaltakba bele kellene nyugodni. egy feladatot vagy megcsinál valaki, vagy nem. valamennyivel előre minden felmerülő feladatot lehet látni.
vedd észre, hogy megint a berögződött sablon szerint gondolkodsz: egy rendezvénynek van öt szervezője, aki mindent kitalál előre, és slusszpassz."
ERRE válaszként Gandalf írta:
"Nem azt mondtam, hogy ami most van, az jó, hanem azt, hogy az általad javasolt módszer gigarendezvényeknél áttekinthetetlenséget és kihagyásokat szül, ezért megbízhatatlan."
fqqdk még ezt is írta:
"nagy rendezvényeknél nyilvánvaló, hogy ez miért nem működik olyan jól: az egyes emberek képességei, energiája és szabadideje nem skálázódik együtt a feladatok mennyiségével, azaz függőlegesen nem lehet skálázni egy szervezői csapatot. el kellene menni affelé, hogy vízszintesen skálázunk."
ERRE válaszként Gandalf írta:
"Oké, én sem tudok jobbat, max. a kettő kombinálását vagy nemtom."
Nem jelöltem egyértelműen, mit mire válaszolok, sorry!
Tény, hogy olyan nincsen, aminek ne lenne hátulütője.
gillz: Jah, kéne ilyet, én már tavaly is terveztem, de végül nem csináltam semmit as usual.
De most elmentünk a szervezés tökéletesítgetése felé, holott az eredeti témafelvetésem az MTT egyéb problémáira is vonatkozott.
fq: volt a szervezés vége felé, kiírtak egy csomó dolgot (olyanokat is, amik inkább pozícióból következtek, mint random bemondásra pl mestervavatás): akadályverseny, számháború, utolsó buli,estébé, és feliratozhatott, aki akart.
Gandalf: az emtété egyéb problémái nem igazán érdekelnek jelenleg :D örülök, ha a szűkebb baráti társaságomra jut néha idő.
Ez itt most erős kanyar lesz, DE a tavalyi tábor utáni elmélkedések kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy miért csináltok ennyi programot? Miért baj az, ha van két óra luk a napban, amikor lehet a) pihenni, b) szocializálódni, c) teret adni a spontán dolgoknak? Hallottam erre azokat az érveket, hogy a) a táborozó nem azért jön, hogy szabad-foglalkozása legyen, b) a szervezőknek ilyenkor is rengeteg dolguk van, tehát nagyjából mindegy, hogy van-e szabad idősáv, c) hiába van szabad idősáv, a programok csúsznak, így a szabad idősáv megszűnik. Kérdem én, hogy a kevesebb néha több elv miért nem érvényesül? Vagy majd fog a mostaniban?
És hogy ez miért mégsem akkora kanyar? Mert úgy érzem, hogy valahol összefügg a professzionális-amatőr hozzáállással, a mit várunk el magunktól és másoktól, a mennyire kell mindenképpen minden táborban zokognia a szervező gárdának, a mit/mennyit rakunk bele és mit/mennyit kapunk vissza kérdéskörrel, meg még sok másikkal is.
Zsolt, ehhez a gondolathoz egy korábbi vitaindító blogbejegyzésem és a kommentjei:
http://blogol.hu/comment.php?log=2748215
Gandalf: Igen, tetszik is nagyjából, amit ott vázolsz. Reméljük a 2010-es tábor kapcsán megfontolják majd azok is, akik a pályázatot megnyerik.
Ja, amúgy. Volt a minap egy vicces álmom (ne kérdezzétek, hogy miért, épp elég, ha én tudom :D ). MTT táborban voltam, és egyszercsak elém állt öt fő szervező, hogy miért van nálam ötezer forint, merthogy teljesen szabályellenes (az indoklás valami olyasmi volt, hogy akkor én annyi hamburgert ehetek, amennyit csak akarok, szemben a többi táborozóval, akinél nincs pénz, de erre is úgy jöttem rá, hogy az egyik szervező dünnyögte, hogy nem is ettem hamburgert). Szóval én konstatáltam, hogy onnan tudják, hogy ötezer forint van nálam, hogy kotorásztak a zsebemben. Iszonyat dühös lettem, úgy üvöltöttem mindegyikkel, hogy még. :D A legszebb az egészben, hogy az ötezer forint benzinre kellett, egy olyan autóba, aminek nem volt burkolása és a kormány gyakran a kezemben maradt. :D
LOL, következő vitaindító blogbejegyzésem az MTT-s rémálmokról fog szólni! :0DDDD
gp: szerintem kell szabadidősáv :)
elvben a mindegyik táborban volt ilyen sáv, reggel is, ebéd után is -sőt este is. az más kérdés, h nem sikerült tartani az időket, mert több idő kellett a kiírthoz képest a programokhoz.
és különben is, szerintem a 2008as táborban nem is volt túl sok program - és nem csak az eső miatt. vagy 2006ban.
"más kérdés, h nem sikerült tartani az időket, mert több idő kellett a kiírthoz képest a programokhoz"
Ergo el volt b@#!va a szervezésnek ez a része. Ekkora múlttal és ennyi tapasztalattal meglepő, hogy még mindíg mindenre a qrvára nagyvonalú MTT-s időzóna van használva :S
Gandalf: akkor elölről, rövidítve.
A régi modell fix szerepkörökre épül, olyanokra, ahol "területek" vannak, és azoknak "felelősei". Ezekből van iksz darab, mondjuk 4-5 per rendezvény. A probléma, hogy ez a modell nem skálázható _felfelé_ (függőlegesen): több feladat az azzal jár, hogy a szervezők igénybevétele nagyobb, de a szervezők energiája, szabadideje egy véges erőforrás. Ennek ellenére jelenleg minden szokásunk, és az írott szabályaink jó része ezt a megoldást favorizálja: nagyobb rendezvényekre muszáj szuperhősöket használni szervezőknek, a kedvezményi rendszer miatt, meg mert nem tudunk más modellt elképzelni. Ez rossz.
Lehet viszont _kifelé_ (vízszintesen) skálázni és erre többféle megoldási lehetőség adódik. Lehet például az egyszerűbb feladatokat kiszervezni a résztvevőknek, mondjuk feladatfallal, vagy segédszervező "felvételével". (A feladatfal csak egy eszköz.) Az ilyen megoldások csak akkor eredményeznek áttekinthetetlenséget, ha nem elég felkészülten rakod össze a rendszert. A transzparenciát bele kell építeni egy rendszerbe, az elejétől kezdve. Azért szeretjük a kevés szervezős régi modellt, mert ott messze nem kell annyira koncentrálni arra, hogy az információáramlás működjön, mert a potenciális kommunikációs csatornák száma a résztvevők számának exponenciális függvényében nő, azaz kurvagyorsan.
Van olyan kommunikációs séma, ami többszereplős szervezőcsapatnál is működhet, nyilván olyat kell választani, ami csak minimális fegyelmet és szinkronizációt követel az egyes szervezőktől, mégis kellően hatékony, tehát nyilván nem a hadsereg parancsláncolata lesz az idevágó.
És akkor most egyértelműsítem: nemcsak a feladatokat kell feldarabolni, és újraelosztani, hanem a feladatmegoldó "szociális" struktúrákat is: pl egy gigarendezvényt több "virtuális kisrendezvényre" bontani, saját feladatfallal, saját szerepkörökkel mondjuk. Azért itt van jópár kombinációs lehetőség.
Jó lenne látni, hogy ezek közül miket próbáltunk már ki, és milyen sikerrel. Végigmenni az eddigi LEP-ek, Kapolcsok, táborok, KÖMTök, farsangok, Live-ok,Fogadók, Halloweenek történetén, erre koncentrálva. Csinálni kellene egy történeti áttekintést, vagy mit.
Ja és baromi gáz, hogy most biztos tökre úgy néz ki, mintha hűdeprofinak akarnék látszani, de az legyen egyértelmű, hogy a profizmus, legalábbis nálunk egyenlő a felfeléskálázós szakadjmeg-mentalitással, és én nagyon az ellen beszélek. Minden okoskodásom azt hivatott támogatni, hogy inkább többen csináljunk fejenként kevesebbet, hogy maradjon szabadidőnk, meg energiánk.
Két dolgot dobnék be, mert átfogóbb gondolatmenetre napok óta nincs időm:
1. BÁRMILYEN szabályon lehet változtatni, azon is, amit a vezetőség hoz meg, nyitottak vagyunk rá! Lehet, hogy ez nem mindig volt így, de azóta a fél elnökség lecserélődött...
Mellesleg a kedvezménnyel kapcsolatban annyi a szabály, hogy a szervezők egységesen a rendes tagokéval megegyező mértékű (plusz) kedvezményt kapnak, és nagyon egyszerűen meg lehetett volna csinálni azon a LEPen is, h. a jelmezes árkategória egybeessen vmivel, és három féle árból 10-12 típust ki lehet hozni. A magam részéről egyetértek azzal, hogy a kis feladatra bevont segítőket nehogy már anyagi kedvezménnyel kelljen motiválni. Sokszor az igazi szervezők is lemondanak a kedvezményükről... de lehet érvelni, és akkor változtatunk.
2. vasárnap hallottam egy érdekes véleményt egy évek óta emtétés teljesen mezei táborozótól: az idei táborban minden szervező teljesen megközelíthetetlen volt, sugározta, hogy "én szervező vagyok, egy fejjel a többiek felett". nyilvánvaló, hogy ez a túlterheltség miatti idő- és energiahiány miatt volt így, de érdemes megfontolni, hogy az emberek lehet, hogy inkább osztatlan közösséget szeretnének érezni, mint profi programot és közösségépítést - a szervezők nélkül.
lehet, hogy húsba vágó leszek, de nekem a kedvencem volt a 2008-as tábor az összes közül. (hogy lássatok egy ilyen igényt is)
- azon a táborhelyszínen volt, amit a legideálisabbnak találtunk annak idején
- este 10 után emlékeim szerint sose volt program
- nem cseszegetett senki, ha elvonultunk pókerezni keretjáték helyett
- nekem TETSZETT a keretjáték ötlete és lebonyolítása(NEM vagyok igénytelen, viszont nem igénylek Tolkien Live-ot sem)
- egyszóval volt lehetőség élni. kívülről nem láttam bődületes hibákat, folytattátok az új emberek bevonását a szervezésbe, szóval szerintem baromi jó volt. ---
én is a legnagyobb problémát a nyitottság hiányában látom. annak idején mindenki beszélgetett mindenkivel, igény volt rá, hogy megismerjük egymást. most csak arra van igény, hogy közösen alkossatok, workshop workshop hátán, szabadtéri eseményekre meg lepkehálóval kell összefogdosni az embereket. pl. emberemlékezet óta nem tudom, mikor volt utoljára 30 főnél több kirándulni. értitek, pedig régen ilyen is volt. több emberközpontú, mint társaságot fényező program. ez kéne.
csinci: <3
Megjegyzés küldése