úgy tűnik, megyek mégis beszédre, adok neki megint egy esélyt, hátha. Kell tudni szabadulni a formától, h attól tartok, annak tűnik, mintha meghatott volna a dorgálás - pedig az csak ellene szokott hatni. Hát most nem. Azért döntöttem így, mert befolyásolható izé vagyok, és van időm mégis, és már nem látom olyan vészesnek pénzügyileg az őszt, mint lehetne, és nem akarom, h kijöjjek a gyakorlatból, és mások meg benne maradjanak.

A fehér asztallal az a baj, h hamar meglátszik rajta a por. Ellenben még alig van rajta szemét.

Beköltözött a Kisszoba Lakója, mostmár nem irigylem a zsobájáért, bár az még mindig nagyon jó. Falra kellenek képek,meg az életem szemetei, és akkor jó lesz.
Még mindig nem érzem át, a lediplomázottság örömét és felszabadultságát, de az legalább jó, h szabadidőmben nem kell kötelezően ráállítanom az agyamat a feladatra. Végre elcseszhetem bűntudat nélkül a szabadidőt, körömlakkozhatok, miközben betölt a következő fejezet. Jihhá.

Tegnapi próbától izomlázam van a karomban, jó lesz ez, minden napi próba úgy jó, ha részt is veszek benne. Mondjuk asszem némi határozottságot kellene szereznem, mert... mert. Mert asszertivitás nélkül nem hallanak meg.
Enni kéne lassan, meg menni, szal tsá.

És jó lájvot a lájvozóknak :szipp: