Hatásokat és élményeket gyűjtök, vagy keresek, raktározok és igyekszek besorolni a megfelelő címke alá mindent.
A próba utáni estét például. Egy layeren futott fölötte a tavalyi év pár szelete, az Odafönt, hogy ugyan végül nem szerettem, mégis fontos hely volt az életemben is. Jó volt egyedül lakni. Néha szükséges ez a fajta csendesség - csak aztán ki kell belőle váltani a kommunikációra, a többi emberre is.
Azok a megfoghatatlan izék, amik kamaszkorom óta meseként és tündérként és lebegő másikvilágként manifesztálódnak a B síkon, rávetítve a Dunára, a partra, az égre meg a levegőre, most is megfoghatatlanok, de azt hiszem, egy kicsit többet tudok belőlük. Nem eleget. Soha nem eleget. Kicsit megosztás, kicsit megélés, kicsit megfogalmazás.
--
Nehéz megformált karakterben átélni az "emberek hülyék" dolgot, mert, aki közel van, az nem úgy hülye. Attól iszonyodhatok, félhetek, lenézhetem, gyűlölhetem, de soha nem adom fel azt, hogy megértsem. Meg akarjam érteni. Nem akarom feladni.
Lineáris megfogalmazásban a visszautaló javításokat. ().
--
Hiányoznak emberek. Most, hogy nincsenek jelen folyamatosan, megint erőt kell kifejteni. Ettől meg elszoktam.
--
De végre sokat lesz sötét, és sok idő lesz a sötétben.