Előadás

Szombat este, fél8tól a Textilmúzeumban bemutatónk lesz, amire szeretettel várok mindenkit.
Isten ingyér' teremtette a világot
XXI. századi moralitás

Mozgásszínház, árnyjáték, ilyesmi. Szerintem jó lesz.
Ja, és ingyenes.


Nagyobb térképre váltás

Körmagyar

Kínlódtam egy sort a .doc formátumú fájl képpé formálásán - nem tudom, hogy van-e rá normális megoldás, én átmásoltam powerpointba a képet, és azt már el lehet menteni képként.

Szóval.

A Főnix Művészeti Műhely bemutatja:

Kornis Mihály: Körmagyar

Időpont: október 17, péntek 19:00
Helyszín: R.S. 9 Színház (Rumbach Sebestyén u. 9.)

5 nő és 5 férfi, mindannyian megtalálni vélnek a másikban (vagy a másik révén) valami fontosat. Aztán a szándékok kigáncsolják egymást, összegabalyodnak, és valahová máshova juttatják a szereplőket.

A társulat többnyire roppant friss a pályán, ámde tehetséges, és még akkor is ajánlanám az előadást, ha nem szerepelnék benne, de így meg pláne szeretném megmutatni minden kedves barátomnak/ismerősömnek, hogy ezek vagyunk, és mostanában ez az életem.

Szerintem szóljatok előre, h jöttök, mert akkor foglalok jegyet.

Pénteken amúgy volt egy hasznos Turambar próba, és azonnal visszajöttek a Fornostos emlékek. Hogy mi az, amit nagyon szeretek a rendezésben, mi az, amit meg megpróbálok megúszni... és így, hogy mindenki lelkes volt próbán, sok erőt adott. Lesz ebből valami, a Fornost óta tanultam, talán okosodtam is, az alapanyag jó, mind emberileg, mind szövegileg. Csak azt sajnálom, h úgy kell kicentiznem az időmet rá.

Aztán robogtam át pestszentimrére, végre jelmezben meg díszletben próbáltunk. Kezdem megszeretni ezeket az asszonyokat, akiket játszunk. Még úgy is, h tegnap csak statisztáltunk. Azt jó látni, hogy Nucáék mennyi energiát raknak a szerepbe, úgy szeretném én is, de nagyon nehéz ezt úgy, hogy csak alkalmanként kerülünk színpadra. És én még nem érzem a... módját? lehetőségét annak, hogyan rakjak össze és mutassak meg egy személyt/életet három percben. De most már tudnánk külön próbálni a többiekkel. Kicsi vagyok, több idő kell. Asszem.

Süt a sütő sütit, megyek mingyá' olvasni.

Nyjájj.

Azért érzed, írok valamit cabalokról, aztán FemmeFatale az esti beülésnél arról beszél, h szeretné, ha megmaradna az osztály. Mi ez, ha nem az. Ééérted...
A tegnapi próba amúgy megint lerombolt mindenfajta önbizalmamat, és mélységes bánatokba kergetett - nem találom magamban az iggazy, önreflexió nélküli gecit, akit játszanom kéne Asszony I-II-III-ként. Ha valakit bántani akarok, nem úgy teszem, azt dühből teszem, haragból fájdalomból, nem ebből a másikból, ami sokkal magabiztosabb. Namindegy, igyekszem, igyekszem. Legalább ráébresztett, mit kell tennem, megkeresnem, kialakítanom.
Az meg egy jó döntés volt, hogy beültem Komával meg FemmeFatallal a stekszbe, nem hagytam, hogy szplín elhatalmasodjon rajtam (mert persze volt annak egyéb oka is). Beszélgettünk színészetről, funtineliről, kibeszéltük a többieket, ahogy illik, Koma állandóan amellett érvelt, hogy nem lehet semmit se összehasonlítani, mert mindenki másmilyen, én már megint azt éreztem, hogy a másik oldalt kell képviselnem, egyéni meggyőződéstől függetlenül, ja, meg eszmétfuttattam hősökről meg karakterekről, szabadon interpretálva a Tanárúrtól három év alatt összeszedetteket. Meg kéne tanulnom elmondani a gondolatmeneteimet, mert hátha érdemes.

Megkaptuk a vizsgadarabunkat. Rettenetes. Rettenetesen tetszik és bezsongtunk tőle - a felolvasása három óra volt, utána még legalább kettőt beszélgettünk róla. "Sírni fogtok!"
Majd halálra reklámozom, erre gyertek majd el ;)

Anyám egy mondatával elvette megint minden kedvemet. Ráadásul egy olyan mondattal, amit csak úgy mondott, hogy apunak ez volt a véleménye a tegnapi vizsgáról. És azt a véleményt Drímőrön keresztül már hallottam, akkor csak vicces volt, de Anyutól ... rosszul esett.
Miszerint kifejezetten illett hozzám a vásári komédia - vagyis a ripacskodás. Wazz. Wazz! Még valami halavány kárörvendést is mintha megcsillant volna. Most egy darabig nem szeretnék ilyen erőteljes karakterű szerepet. egyszerűen embereket fogok alakítani, oszt jó. És, ha az nem megy, akkor hagyom a francba az egészet. Nem akarok ripacs lenni
Pedig tegnap megkérdezte a... a... pásztor, h számíthat-e rám, mint szereplőre, ha netán rendezne. És ez nagyon jól esett - a mellett az ember mellett kifejezetten kicsinek érzem magama, lélekben is.
Bár ez az egész tegnapi napra igaz volt.
a másik vélemény ugyan nem volt negatív: én vagyok az egyik, aki tudott énekelni. De ez az, amit elvártam. Ha ennél rosszabb a vélemény, az már rosszul esik. Hiszen az énekhangom azon kevés pozitív tulajdonságaim egyike, amiben még bízom, h van. Ha énekelni sem tudok, akkor semmihez se értek.

húwazz, ez a harmadik feladat teljesen olyan, mintha karaktert alkotnék játékhoz. Fura. Egy bizonyos ponton túl szvsz nem érdemes kibontani egy novellába való karaktert, amíg el nem kezdi írni az ember a novellát, ahogy a színészetnél is, mert... mert annyi mindent meghatároz a darab, vagy maga a novella.
persze nem tudom megmondani, h melyik a fontos info, amit ki kéne találnom, tehát végigmegyek a listán.
de nem a tényektől kel életre egy karakter, hanem attól, amit teszünk benne. Eddig még soha nem sikerült úgy megértenem játszott karaktert, h csak és kizárólag gondolkodtam rajta. Kell az is, de kábé ugyanannyira fontos az is, hogy érezzem és kipróbáljam.
Mint Idrilnél. Nem tudnám megfogalmazni, h mire jöttem rá az előadás előtt, de én is éreztem, h lett karaktere, és ez kívülről is látszott.

Ha okos lennék, most a főnixvizsgás karaktert alkottam volna meg. Csak őt egyáltalán nem kedvelem, míg a házifeladatot... még... igen.