szerda, szeptember 17

Nyjájj.

Azért érzed, írok valamit cabalokról, aztán FemmeFatale az esti beülésnél arról beszél, h szeretné, ha megmaradna az osztály. Mi ez, ha nem az. Ééérted...
A tegnapi próba amúgy megint lerombolt mindenfajta önbizalmamat, és mélységes bánatokba kergetett - nem találom magamban az iggazy, önreflexió nélküli gecit, akit játszanom kéne Asszony I-II-III-ként. Ha valakit bántani akarok, nem úgy teszem, azt dühből teszem, haragból fájdalomból, nem ebből a másikból, ami sokkal magabiztosabb. Namindegy, igyekszem, igyekszem. Legalább ráébresztett, mit kell tennem, megkeresnem, kialakítanom.
Az meg egy jó döntés volt, hogy beültem Komával meg FemmeFatallal a stekszbe, nem hagytam, hogy szplín elhatalmasodjon rajtam (mert persze volt annak egyéb oka is). Beszélgettünk színészetről, funtineliről, kibeszéltük a többieket, ahogy illik, Koma állandóan amellett érvelt, hogy nem lehet semmit se összehasonlítani, mert mindenki másmilyen, én már megint azt éreztem, hogy a másik oldalt kell képviselnem, egyéni meggyőződéstől függetlenül, ja, meg eszmétfuttattam hősökről meg karakterekről, szabadon interpretálva a Tanárúrtól három év alatt összeszedetteket. Meg kéne tanulnom elmondani a gondolatmeneteimet, mert hátha érdemes.

Nincsenek megjegyzések: