Ehh, ez a köhögés nem normális. Nem egészen. Nem igazán szeretnék megbetegedni, de lehet, h akkor jutna némi pihenés. Nem tudom eldönteni, de azt hiszem, nem. Ja, ez nem ez a gondolatmenet, sebaj.

Valamikor a nyár közepe óta vannak állapotok, és nem tűnik most már átmenetinek a dolog. Mi mondjuk inkább csak az elszenvedői vagyunk, de az is igaznak tűnik, h nem optimálisan kezeljük. Nyár közepén ez kiakasztott, és kétségbeejtett, most kezdek e téren szoikusabban érezni, egyedül amiatt szeretnék kiugrani a levegőből, hogy nincs elég alvásidőm. Á. Á. Á.
(És néha olyan rémisztő kétségek merülnek fel bennem, hogy gyorsan el is felejtem őket. Nem más életét élem.) bár sosem éreztem ennyire, hogy tudnám és szeretném, legalább egy részét. ehh.
Aztán meg meglepett, hogy anyám megint beszélgetni próbált velem. Belátom, nehéz lehet neki, mert felé kifejezetten zárkózott vagyok, nem szoktam sztorizni, alig tudja, mi van velem. És az meg, hogy apám megemlítette, hogy mikor lesz már unokája... omg. Tökéletesen megértem az érzést, de. Namindegy.

Tegnap ültem ebédszünetben a Cég aljában a tó mellett a napon (!), és rájöttem. Mmint arra, hogy valóban elfáradtam, és (most azonnal kikapcsolom a Zvezdát, mert mély depresszióba zuhanok, tuti, volt háborús álomtöredékem is megminden :muha.ha:) a kimerültségen csak az segít, ha van időm rendet rakni (mert ugye tavasszal-nyáron romboltam sok mindent, de újjá kéne építeni itt a dolgokat. ).

fáj a fejem, a szívem túl nagy és nem tudomnemtudom.
salala