péntek, szeptember 26

Mese

én csak egy gyerek vagyok, mit vártatok tőlem? - a Gellérthegy oldalában ült, térdeit felhúzta maga elé a kemény sziklán, és a Dunával beszélgetett, meg a széllel, meg, mint szokott, Budapesttel magával.
Komolyan akarok játszani. Semmi mást nem akarok, csak játszani. De nem akarok egyedül játszani - és ő meg ismerte az utakat, és eljött velem a mesékbe. Én meg azt hittem, hogy ő is annyira szereti ezt, mint én. Dehát nem, most sincsen itt, ő másokkal, vagy magában akar játszani, hiába várom. Vagy lehet, hogy hazavitték a szülei, és nem eresztik... - elhallgatott, fejét félrehajtotta a szélnek. - Nem, nem várom meg. Csak félek egyedül bemenni a sötétbe. És fázom. Nem, nem jó, csak... szép. A felnőttek nem jók, a felnőttek nem engedik, hogy beszéljek a fákkal, és a fák megsértődtek rám! A felnőttek megélni akarnak, nem élni. Ez nem igaz!... de, hazudok. Vártam rá. De mostmár nem. Nem, nem. Most csak azt várom, hogy el merjek indulni. Hogy elmenjenek a csúnya emberek, akiknek rohad a bőrük, hogy utánuk menjenek a sokfogú állatok, hogy... tudom, ők rám vadásznak. de itt nem bánthatnak, mert itt fény van.
Azt mondod... tényleg? - lehuppant a földre. Odasétált a korláthoz és kiterjesztette vékony szárnyait. - Már rég próbáltam, de most nincsenek itt a szüleim, nincs itt senki... Ha nagyot ugrok, akkor maximum vizes leszek a Dunában. - Felállt a korlátra. - Nem nézek le, mert megesz a mélység. Nem nézek le. Nem nézek le csak az eget nézem, mert az nagy. Csak a szélre figyelek, csak a fényeket nézem. Nem nézek emberekre, nem beszélek velük, mert lezuhanok. - Kicsit remegett, amikor lelépett a korlátról. A szél suhogott szárnyai mellett, elszáguldott a fák koronái mellett a fekete folyónak. Ráfeküdt a levegőre, az felkapta, és átdobta a rakparton, át a hideg víz fölé. Aztán csapott kettőt a szárnyaival, és repült.úgysem állja meg. Ha lenne vele felnőtt, akkor megmondhatná neki, hogy a földön járjon, mert úgy nem üti meg magát. De ő repülni akar, még akkor is, ha egyszer túl magasról zuhan le és összetörik. És a felnőttek nem értik a szél szavát.

Nincsenek megjegyzések: