Arra mindenképpen ráébresztett a rockHamlet, hogy mennyire szeretem az eredetit. És, hogy mennyire meg fogom nézni a Rosencranz és Guildeinstern halottat. Illetve a színészeknek jó volt a hangjuk. Meg Farkasék kifejezetten lokális maximumok voltak a darabban, de annyira, h a jelenetük után konkrétan azt vártam, mikor hal már meg mindenki és lehet kimenni a teremből.
Lehet, hogy túl kritikus vagyok, főleg színdarabokkal kapcsolatban, de szerintem sem a zene, sem a szöveg nem volt jó. Egymáshoz meg még gyakrabban nem illettek. szeretem én a rockot, meg a kapcsolódó műfajokat... de... jó. szóval szerintem túl érzelgős volt sok helyen, vagy közhelyes vagy giccses vagy semmitmondó. (Mint a musicalek általában :gonosz: ). Ebből egy nagyon ügyes rendezés tudott volna jót (jobbat) is kihozni, elvégre az alapsztori jó, de... nem hozott. Szóval szeretnék végre tényleg jó és élvezhető darabot látni. Nyüff.
Utána Farkas és Csóka kedves invitálására maradtam, (ó, pedig mennyire szeretnék elég határozott és elszánt lenni ahhoz, hogy hazabírjak ilyenkor menni egyedül hévvel :P ). Farkas angyali türelemmel van megáldva (esetleg szimplán nem volt kedve szocializálódni a népekkel), mert én végig azon paráztam, hogy jajistenem, nem akarok én gratulálni a tagoknak egy olyan darabért, ami nem tetszett, meg amúgyis, és fel sem ismerem őket, ki kicsoda, és amúgyis, szóval. Hű, így, több rétegben, alvadó vérszínű a körömlakkom.
Közben eleredt a vihar, villámokkal, a fa, ami alatt álltunk, kb félóra alatt ázhatott át, jöttek pókok a levegőből, szólt a Nirvana meg a RollingStones meg volt Nick Cave is (!), végül leoltották a fényeket figyelmeztetésképp, és hazajöttünk.
Egyszer talán majd képes leszek szocializálódni.
1 megjegyzés:
nézd meg, de olvasd is el, érdemes... :)
Megjegyzés küldése