különben, ha ma sem találkozom senkivel, megkattanok, namindegy.

a szüleimen kívül senkitől nem fogadom el a megsértődést, mint értelmes, emberi reakciót. hm. tőlük sem. de tőlük tulképp minek várok mást. (igen, jól látod, vagy naív, vagy empátia nulla, de leszarom. )

--

jólvanna, igazábó ideképzelhetnétek egy folytonos deszarnekdeszarnekem szövegtömböt is, mert, ha leírom, akkor hátha rájövök, h nem is. de igazán rájöhetnék már, ideje lenne.

néha elgondolkodom azon, mi lenne, ha egyszerűen nem mennék haza. mondjuk kiülnék a dunapartra, aztán mászkálnék a városban, ameddig bírok. mennyi idő alatt olvadnék bele a házfalakba? vagy a reggeli ködbe? nem szeretnék magam után hagyni semmit, eszembe sincsen pozőr vagy pozőrtelenül meghalni, mert olyankor van hulla, meg ráadásul meg is halnék, ami nem annyira jó, nem szeretnék büdős hajléktalan lenni, mert az baromi gáz (és büdös), egyszerűen köddé szeretnék válni, hogy ne lássanak, és ne is reménykedjek benne, h bárki észrevesz. vagy szoborrá egy házon. vagy szoborrá egy tó felett...
mostmár nagyjából úgyis megvan a forgatókönyv, nélkülem is befejezi Farkas, a társulatból senki nem pótolhatatlan, én meg plána nem, turambart megrendezik ügyesen, és senki életének nem vagyok nélkülözhetetlen része, leginkább csak zavaró tényező.
kihalványulni, ennyi.