Az volt, hogy világvége következett, a Föld minden területén, csak épp nem egyszerre, (halvány emlékeim vannak mindenféle atomrobbanásokról, meg ilyesmik). Tanárúrnak volt egy űrhajó jellegű szerkezete, amivel tudott térváltani/ugrani, és úgy tervezte, hogy begyűjti a társulatot - de csak a társulatot, senki mást! - aztán ezzel az izével ugrálva valószínűleg kikerülhetjük a világvégét. Határeseti vállalozásnak indult eleve, mert valami olyan sűrű és bizonytalan ugrásokra lett volna szükség, amit ő még sohasem, és amúgy is, baromi fárasztó.
Én meg rettenet ideges voltam amiatt, mert úgy tudtam, 10 percünk van indulni, de mindenki ég húzta az időt. aztán kiderült, majd' egy óra van még. Ja, meg igazából azon gondolkodtam, h tulképp egész sok esélyem van arra, h most meghaljak. Végre befutott az összes tag, asszem Farkas utoljára, betegen hátranyalt milliomoshajjal és vicces sálban (merhogy beteg), mellettem Koma nem értette min parázom (meg fogunk halni!), meg még Boszorkány sárga haja rémlik. Aztán elindultunk, és rajtam kívül már senki nem tudta, h most világvége van, és Tanárúr javasolta, h töltsünk le filmeket a netről, h ne unatkozzunk. A gép amúgy olyan volt, mint egy nagyobb lakás, néhol fák nőttek benne, meg ilyesmi.
Szokatlanul pihentnek éreztem magamat ébredéskor. Még nem a kipihent lét, de már nem akartam sírvafakadni. Ez jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése