Pénteken amúgy volt egy hasznos Turambar próba, és azonnal visszajöttek a Fornostos emlékek. Hogy mi az, amit nagyon szeretek a rendezésben, mi az, amit meg megpróbálok megúszni... és így, hogy mindenki lelkes volt próbán, sok erőt adott. Lesz ebből valami, a Fornost óta tanultam, talán okosodtam is, az alapanyag jó, mind emberileg, mind szövegileg. Csak azt sajnálom, h úgy kell kicentiznem az időmet rá.

Aztán robogtam át pestszentimrére, végre jelmezben meg díszletben próbáltunk. Kezdem megszeretni ezeket az asszonyokat, akiket játszunk. Még úgy is, h tegnap csak statisztáltunk. Azt jó látni, hogy Nucáék mennyi energiát raknak a szerepbe, úgy szeretném én is, de nagyon nehéz ezt úgy, hogy csak alkalmanként kerülünk színpadra. És én még nem érzem a... módját? lehetőségét annak, hogyan rakjak össze és mutassak meg egy személyt/életet három percben. De most már tudnánk külön próbálni a többiekkel. Kicsi vagyok, több idő kell. Asszem.

Süt a sütő sütit, megyek mingyá' olvasni.