Előre

Rendrakás alig halad, a szobámban például egyáltalán nem, alig jutok be oda - pedig azért volt ott is estém. Viharban ülni az erkélyen, whiskeyvel és cigivel, ugyan nem feltétlenül egészséges, de jó. Ott jó volt. A retinámba égnek a felhők mindig és mindenhol, a faágak és levelek kontrasztja. És nehéz a kommunikáció. Néha azt hinném, jó vagyok benne, de nem, valahol az egész elakadt, és nehézkesebben működik, mint a többi embernél. Nem minden szinten, mert van, amiben jobb vagyok, de a hétköznapi, praktikus szinten mindenképpen (aka érzelmek kimutatása).

(közben sajnos hátra kellett mennem gesztenyepürét enni Lichi kolléganővel, és ez megszakította a gondolatfolyamataim szabad áramlását, cserébe mindjárt vége a napnak, ennek a bűnös elvesztegetett 8órának, hát nem csodás?)

új hajóra és új vizekre vágyom, vagy nem, de.

nem értem a levegőt és a napokat meg a csendben folyó időt.

Viszont. Lesz rendes koncert végre. És a legutóbbi pár megtartott próbánkon elég jók vagyunk.

u.i.: Janie blogja frissült, egyrészt Janie írt, másrészt meg próbáltam a szuperhősöshöz is összeszedni Katerine gondolatait.