fura, fura. elkezdtem gondolkodni azon, hogy akkopr most zenéket rakok fel az mp3 lejátszómra, amit elhagytam. hiányozni fog, hogy zenét hallgatok (hogy olyan zenét hallgatok, ami igazán tetszik).
villámlott.
elkezdtem izgulni a tábor miatt. meg mindenféle elszalasztott idők miatt, amik kifutottak az ujjaim köött homokként. A szórendekkel sosem voltam jóban.
/a főnököm jó szabadságot kívánt.
újratervezés. útvonal újratervezés.
Janie meséjében eddig két dologra rezonált valami bennem, mindkettő a kiválasztottságról és sorsról szólt.
/mental note
Fegyelem. Az hiányzik.
Na tsá.

jó az idő vasárnap óta, hihetetlenül örülök az elviselhető melegnek. ne legyen ennél több fok. A táborban meg pláne ne. elolvastam Alyr novelláját, megállapítottam, hogy én vagy messze mentem addigra ettől a világtól, vagy meghaltam, mert próbáltam kapcsolatban maradni vele.
...
ezt írtam tegnap este, aztán inkább ki is léptem mondanivaló híján. Azért foglalkoztat engem is ez a mi-lenne-ha téma. De én szinte biztos vagyok benne, hogy egy fantasy világért nem lennék hajlandó... elszakadni a külvilágtól. Ezt valahogy megtanultam még gyerekkoromban, sőt, hiszek benne, hogy ha nagyon akartam volna/akarnám képes lennék létrehozni saját univerzumot. És akkor be lehetne ültetni a sarokba, és kiskanállal etetni.
...
kinyomtattam a keretjátékszöveget végre. jellemző ez is a szétesettségemre, h csak most. ezeket sokkal korábban kellett volna. namindegy.
...
valamit ki kellene találni.
valamit.
...
ja, me.. telefon. Csak a jegyszőkönyv kedvéért, tegnap volt egy fasza énekóra. És énekléssel álmodtam. Ami azért új, mert eddig álmomban csak színpadon voltam, színdarabban, de most énekeltem. Strange. És kifejezetten nyaralós hangulatom van ma... fura nyáron dolgozni, minden nap ugyanúgy be kell járni, mégis, olyan az egész, mintha valahol azért nyári szünet lenne.
...
lett színe a hajam tövének, nagyon... érdekes. Már megbékéltem vele, sőt, tetszik.

Most olvastam el a  kommenteket egy blogbejegyzéshez, hogy miért is tiltotta le Rabyn a további hozzászólásokat -  addig nem érdekelt, de így már érdekesnek tűnt a dolog. Végigolvastam, és az alapján nem értem, hogy kikkel vitatkozik a csapat egyik fele. Mert van ott ugyan olyan ember, aki az egyet nem értését fejezte ki, de korántsem olyan tartalommal és stílusban, ahogy a védekezők (főleg az öccse) reagáltak rá. Komolyan el kellett olvasnom még egyszer az egészet, hátha kimaradt hozzászólás, de nem. Írt Mogy arról, hogy az ő kutyáját miért és hogyan nem engedték le, és miért rossz ez neki, ill. leírta Tünde a véleményét, és ennyi is elég fasza általánosításokhoz és túlreagálásokhoz. Az emberek hülyék. Csak ez olyankor fájdalmasabb, amikor az ismerőseim azok. Még akkor is, ha csak szegről.végről ismerősről van szó.

Különben meg, amennyiben senkit nem fog zavarni Szeder, akkor mért ne. Ha problémát okoz, akkor Rabyn, illetve az, aki még a lelkén viseli, meg fogja oldani. Ennyi.
Én alapvetően nem kedvelem a kutyákat, bár néha megdöbbenek azon, amikor mégis. Ameddig nekem nem kell vigyáznom rá, takarítanom utána, meg a nem létező csapatom figyelmét magamra terelni róla, addig nincs vele bajom.

A BSG tetszik, az pilotok megvettek kilóra. Nézegettem az eredeti sorozatból is részleteket - érdekes látni a 20 év alatt történt fejlődést. Mint a Star Trekben. A régi sci-fik sokkal inkább színházra emlékeztetnek a díszleteikkel és effektjeikkel: el kell fogadnom a sorozat működési elvét, mielőtt élvezem (tehát a steril környezetet, pittyegő számítógépeket és egyéb scifisségeket), el kell hinnem, hogy igen, az most űrhajó fedélzetét jelenti, az meg egy földönkívüli izét, nem beöltözött embert. Azóta fejlődött annyit maga atechnika, hogy már-már hitelesek a jelmezek és díszletek. Ha szimplán a kameramozgást meg a beállításokat és egyéb képi dolgokat nézem, akkor is máshogyan működik az egész. Sokkal élőbb, kevésbé... mesei. Valósághűbbnek néz ki. És összetettebbnek. Majd teljes részt is megnéznék a régiből is, mert egyszerűen nem értem, hogy a nosztalgia-faktoron kívül mi az, ami miatt kapásból fújnak az új sorozatra.
Ugyan a régi Star Trek főcímdala még mindig megdobogtatja a szívemet, de nem bírnék egy részt sem végignézni a sorozatból teljes nyugalommal.

Végignéztem a Buffyt, hagyott némi űrt maga után :szipp:, megérte félretenni az előítéleteimet.
A tegnapi táncpróbán rájöttem, hogy én tulajdonképpen szívesen áldozom a munka utáni időmet ilyesmire - rég voltak már próbák is, bármilyenek.
Punny.

Ijesztő volt ma reggel a hőség. Páratartalom, meleg...Amellett meg pláne, hogy bent a cégnél légkondi és ezért viszonylag hűvös van, tehát, ami itt bent szükséges ahhoz, hogy ne fázzak meg, az kint elviselhetetlen.
Nyár van, szúnyogok és meleg. A napsütéssel egész kevés gondom volt eddig.
Őszt akarok, a se nem hideget, se nem meleget.

A tegnapi napot Fereldenben töltöttem, írtottam az izéket, és közben beszélgettem az NPC-kkel. Muszáj ennyi harcot rakni a játékokba? (Igen, tudom, muszáj.) Maguk a párbeszédek elég izgalmat adnak a játékba, ha van tétjük, nem kell mellé azon szenvedni, hogy kiket választok magam mellé a harcokba. Én a szimpatikus NPC-kel akarok kalandozni, nem a hasznosakkal :P
Azt hiszem, nem tud úgy lekötni a számítógépes játék hosszú távon, mint az asztali RPG. A társasjátékok se.

Szombaton emberek közé mentünk, és ez jó volt. Meg életemben először a Vörösmarty-Váci utca boltjaiban próbáltam vásárolni, mondjuk sikertelenül, de megint megállapítottam, hogy előfordulnak szép ruhák a világban.

Ilyenkor azért arra gondolok, hogy nem szabadna számítani az emberekre, ha nem vagyok róla legaláb 80%-osan meggyőződve, hogy érdekükben áll az a dolog, amiért számítanék rájuk. Ennyi erővel lehetett volna korábban is megtartani ugyanezt, nem tekintettel lenni a külföldiában lévőkre és az államvizsgázókra. Késő bánat, hogy utálom.
Ettől eltekintve hasznos volt, ha valóban megtanuljuk a jeleneteket jól, akkor jövőre elkészíthetjük végre a folytatásos Tündék köztöt :D

Teszteltem a tömeges mutáns-szúnyogokon a fújós írtószert, egyszer csak azt vettem észre hogy már nem szédeleg a plafonnak ütődve egyikük sem, de alatta, a pokrócon legalább négy döglött példány fekszik. Ó, igen. Érzem a hatalmat. Ezek azok a szúnyogok, akiknek egy leütés nem árt.

Éhes vagyok. 

Két hét táborig? És még mindig semmi kedvem és energiám... alig valamihez, tulajdonképpen. Csak úgy vagyok. Még az énekórák a legjobbak. Azok most jók. 

Semmi energiám foglalkoznia keretjátékal, csak akkor, amikor ott helyben kell kitalálni, de olyankor is minimális. Nincs kedvem hivatalos feladatként találkozni emberekkel, de ilyen ürügy nélkül nem keres senki. Én nem merek  mást zaklatni, hiszen... mindenki biztos elfoglalt, fontos dolgaik és fontos barátaik vannak, én meg egyik kategóriába sem tartozom. 

Amit szívesen csinálok, azt sem jól.

És még a blogomba is nyavajgok. Ez sincs jól. 

Ma este jönnek emberek, beszélünk keretjátékról, de attól tartok, nem lesz mindenki, aki kéne. Nem látom a fényt az alagút végén. 

the rest is silence.

Úgy érzem, valami ellopja tőlem az alvást. Ez iszonyú. A meleg, a szúnyogok... ennyit nem ér a nyár. Hajnalban arra ébredtem, hogy a szúnyog kitartóan a fülembe zümmögött - szerintem álmomban el is hessegettem párszor, de nem, kiharcolta, hogy felébredjek teljesen. Fél négy körül, még sötét volt. Mire sikerült visszaájulnom az alvásba, már szürke volt a hajnal, felébredtek a villamosok és a forgalom, meg a rettenetes madarak a fák közt. 

Ha legalább buliban lettem volna, vagy társasággal hajnalig, vagy csak játszottam, filmet néztem volna... de ez így nem ér. 

Jó reggelt, meg minden. Mostanában álmodok mindenféle érdekes dolgokat, de reggel nem emlékszem rájuk, csak arra, hogy ez már megint... megint olyan volt. Van ez a fajta álom, amikor tudom, hogy máshol vagyo, külföldön, táborban, más, idegenül ismerős lakásban. És az ismerőseim közül vannak körülöttem. És időnkjént történnek misztikusnak nevzhető dolgok.
Jaj, eszembe jutott egy része, nem tudom, hova mentünk, de fel kellett hozzá mászni roppant ingatag faállványzatra egy ház oldalában, és voltak nyomozók is, akikkel együtt mentem, bár nem is kellett volna, de azért megküzdöttem az állványzattal.

Tegnap este sikerült Gandalféknál a lenti kaput szerencsétlenül kinyitni, most még fáj a bal gyűrűsujjam felső perce, és valószínűleg ennek köszönhetem, hogy eltörtem a mestervizsgáztatós bögrémet ma reggel. Mondjuk a jel már régen lekopott róla. Van még egy bögrém, de azon is elhalványult már a felirat :( Ideje újat beszerezni.

Tegnap előtt megérkezett az amazonos rendelésünk, örültünk nagyon. Szép a Mage-s tarot, még agyalok azon, hogyan fogom felhasználni játékban, de alakul.

Emberek lesznek itt este, és ez jó lesz. Lassan integrálódom vissza, de a táborig tervezek úgy tenni, mintha lenne szociális életem.