soha nem jutok el addig, amit szeretnék. borzasztó, és tényleg, nem csak a szavak iránti kifogyhatatlan szeretetem iratja velem ezeket a betűket. pedig megállhatatlan és megminden, tudjátok, néha fáj. csak olyankor másra gondolok, más szögből, és más másfél dimezióban mozgok, ami nem az igazi de nem tudsz vele mit kezdeni mert leüt.
bocsánat. reggel rámköszönt valaki, és nem tudtam, ki az. nem nem nem.
lassan kell dsolgoznom is valamit. tanulgatnom. meg ilyenek. oh élet, élet, élet :D
kedd, december 28
hétfő, december 27
álmos, álmos, álmos vagyok. pedig aludtam, igazán. amit elfelejtek, az az idő beosztása... nagyon nagyon. tudod, a szétesettség, az az igazi. de nem bj, a semmitmoondás csak gyakorlás olyankorra, amikor nem kell levegőt venni.
azért nem írhatok ide se sokat most, mert éppen van mit csinálnom. nagyon is. és eddig... na mindegy.
karácsonyt belétek.
azért nem írhatok ide se sokat most, mert éppen van mit csinálnom. nagyon is. és eddig... na mindegy.
karácsonyt belétek.
csütörtök, december 16
újraitt
galambom, galambom, zsenial, c'est genial, most hihetetlenül jó, csak kicsit szédülök, de megvan a termékmodellezés és a terméktervezés is :D mindent elküldtem, holnap lefűzünk és beadunk és rulez.
One Nation Under God - Suicide Commando
node mindegy. sötét van, mintha nem ilyenkor lenne, hanem később. Furcsa. Vagyok annyira álmos, igazán. csimotám.
Memory overdrive... ez már IoC. Csakazértis. Vagyis mégse kutakodunk, keresünk, hamár zene. Nesze...
One Nation Under God - Suicide Commando
node mindegy. sötét van, mintha nem ilyenkor lenne, hanem később. Furcsa. Vagyok annyira álmos, igazán. csimotám.
Memory overdrive... ez már IoC. Csakazértis. Vagyis mégse kutakodunk, keresünk, hamár zene. Nesze...
kedd, december 14
bmeing
akinek nem inge... az meg fog fázni, wazze.
hol a francban találok megengedett feszültséget az alumíniumnak? ki tudja megmondani? plíz, pliíz, jajjnekem, minek érdekel ez ennyire. mert leadandó, wazze.
éhes hányingerem van. zenét nem akarok hallgatni. elegem van. karakterlapom meg nincs itt. pöpec. estig nem jutok haza.
hol a francban találok megengedett feszültséget az alumíniumnak? ki tudja megmondani? plíz, pliíz, jajjnekem, minek érdekel ez ennyire. mert leadandó, wazze.
éhes hányingerem van. zenét nem akarok hallgatni. elegem van. karakterlapom meg nincs itt. pöpec. estig nem jutok haza.
csütörtök, december 9
szerda, december 8
kvízelek
Umberto Eco: The Name of the Rose. You are a
mystery novel dealing with theology, especially
with catholic vs liberal issues. You search
wisdom and knowledge endlessly, feeling that
learning is essential in life.
Which literature classic are you?
brought to you by Quizilla
Ugye?
szellemes
ma egy szar nap van. pedig világos, illetve sötét, nagyon, és még mindig zúg vmi valahol, zavaró, ha nem zene. vagy csak most. mittomén.
elolvastama trainspottingot újra, és persze, egészen más lehet, de most úgy élek. vagyis nem, csak a szél szaga egészen olyan, mintha valami után rohannék megminden. tudod, amikor nem nagyon, csak egy kicsit eszmélsz rá, h tulképp semmit se csinálsz.
jobb és téyleg egyszerűbb nem a valóságot látni, hanem egy síkkal odébblesni... egy másik világba, ahol az egyetem ablakai meghitten világítanak, a tudás számít nekem is valamit, és képes vagyok megszerezni, a fák levelein Lothlorien fényei nem a lámpák. Ugye? És beszélnek a fák. Saját világunkban mi vagyunk a középpont, mindennek és mindenkinek ránk van szüksége.
kezdek félni éjszaka. félek egy nem létező szellemtől, aki félálomban megszáll, az ágyam felett kering, és néha gondolataimmal húzom magamhoz. el akarja lopni a lélegzetemet. amikor blémszáll, nem tudok mozgni, csak görcsösen forgatom agyamban a gondolatokat, és szinte remegek, de elengedni se tudom magam, mert ilyenkor majd szétrobbana dobhártyám a zúgástól. Szvsz csak a vér zúg, de először azt hittem nyöszörög és beszélni próbál hozzám valaki. Valahol így is volt. csak egy olyan síkon, ahova nem akarok átnézni... de lehet, h kell. vagy fogok.
elolvastama trainspottingot újra, és persze, egészen más lehet, de most úgy élek. vagyis nem, csak a szél szaga egészen olyan, mintha valami után rohannék megminden. tudod, amikor nem nagyon, csak egy kicsit eszmélsz rá, h tulképp semmit se csinálsz.
jobb és téyleg egyszerűbb nem a valóságot látni, hanem egy síkkal odébblesni... egy másik világba, ahol az egyetem ablakai meghitten világítanak, a tudás számít nekem is valamit, és képes vagyok megszerezni, a fák levelein Lothlorien fényei nem a lámpák. Ugye? És beszélnek a fák. Saját világunkban mi vagyunk a középpont, mindennek és mindenkinek ránk van szüksége.
kezdek félni éjszaka. félek egy nem létező szellemtől, aki félálomban megszáll, az ágyam felett kering, és néha gondolataimmal húzom magamhoz. el akarja lopni a lélegzetemet. amikor blémszáll, nem tudok mozgni, csak görcsösen forgatom agyamban a gondolatokat, és szinte remegek, de elengedni se tudom magam, mert ilyenkor majd szétrobbana dobhártyám a zúgástól. Szvsz csak a vér zúg, de először azt hittem nyöszörög és beszélni próbál hozzám valaki. Valahol így is volt. csak egy olyan síkon, ahova nem akarok átnézni... de lehet, h kell. vagy fogok.
szerda, november 24
eddigiek
Nov. 10 szerda
Valamit akartam, csak nemtudommit. Jah, lehet, h hamarosan áthelyezem a blogot más, nem saját vizekre, mert lehet, h az kényelmesebb, mint szenvedni a saját lappal. És akkor majd megint lehetek keretek közt kreatív? Megyek be leadni a feladat első részét, szeretem az egyetemet. Mit is mondhatnék? Csak nem vagyok kissé fáradt? Meg olyan értelmetlen? Csak nem. Az utóbbira, persze. Felkelek, és elkormányzom magam a túloldalra, jó, csak az egyetem túloldalára, és mosolyt fagyasztok az arcomra. Bár süt az ég. Kéken, nagyon. Felhőt akarok, megminden, de úgyse, a télnek már itt van neki az ideje, ne fénylő tél legyen, az olyan lehangoló, de hát mit tehetnék, mert aztán már nem jön semmi, csak de jó, igazából szavak csak egymás után, kohézió, minek, az minek, majd most mindjárt megértem, mi az a szám, és akkor jó lesz, fúrhatom magam fejbe fúróval, úgy ám kedvesssz, ssszemmi baj, mi majd vigyássszunk rád ám, bissszony. Nem, nem szabad elolvasni a félévvel ezelőtti blogot. Most van új remény, radioaktívan sugárzik ugyan, de talán, talán. Pókhálófonalak tartanak össze. Ki kell menni, muszáj. Aztán csak ülni és nézni. Gyerünk már, ideszögeztek, vagy mivan? Kérem, kapcsolja ki.
Nov. 9. Kedd
Még csak kedd van, de rohantam volna előre, nagyon. Pendragon – If I were the wind. Előtte Flower Kings ment. Reggelire először meg Funker Vogt, nehogy még azt higgye bárki, h progrock napot tartok :D. Éjszaka hallgattam az esőt.
If I were the wind and you were the rain
That blows from east to west that melts away this pain.
If I were the sea and you were the sky
I could wash away those tears
And our hearts again would fly.
People my people, captain my captain.
Sail this empty vessel away from here to calmer shores.
Tudom, volt már, nem érdekel. Ha kell, végtelenségig ismételgetek szavakat, mint az androidkisfiú a kéktündérnek. Lopott pillanatok a szériabevonás előtt. Után. Már csak néhányan maradtunk, elegen ahhoz, h ne tudhassam magamnak az utolsónak maradás örömét, elegen ahhoz, h egy tömegtermék legyek, amiket most tömegesen vetnek szemétre a világ minden táján. Még csak nem is működtem rosszul. Így, utólag, szeretnék, de lemerültem, nem tudom, mi ez egyáltalán, miért tudok még magamról. Ha tehetném, kirántanám a csatlakozót, mert unom. Unom a semmit.
Okt. 29 péntek
10 óra percek múlva. Csillagos az … jó neked. But nothing fade away. Másfél óra, míg be kell mennem. Alapvetően vonalak a papírra, csak nem tudom, képes vagyok-e egyenes vonalakat húzni. Meg kéne próbálni. Hisz akkor még kevesebbel kell később szenvednem, úgy-e. Lépj előre, mert a szurok az szurok. But nothing fade away. Szörnyű áldozatként eltorzította magát, homályos jutalmak fejében. Még mindig várja a fizetségét. Még mindig él. Valaki, aki nem jut eszembe. Nyilván többen is… már nem érdekel. Most nem érdekel. Leugrott. Repült. Mikor? Soha. Nem, ez nem igaz. No igen. Szinte szinte. Gruáh. Nem, ez nem jó. Zötykölődés a vonaton. Neueworldorder. Itten inkább rajzolok, tsá.
Okt. 27. Szerda
You can call my name. The night is falling… valaki kapja el! Zutty. Napi túlélőbejegyzetelés ablogba. Még egy darab összeállításai rajz, illteve letisztázni a három továbbfejlesztést. Emellett kivagdosni és felragasztani a színtant. Szvsz az utóbbit ma délután, miután elmentem és vettem rajzlapokat. Legalább 3 a3, meg jónéhány a4. Oké, ebéd és boltszünet.
Okt. 26 kedd
Mit mondjak? Igazából nincs mit. Csak most pihenek, mindjárt el kéne indítanom az autocadet, megtudni, el tudom e. szippp. Talán még viszonylag készen is leszek időben.
Okt. 25. Hétfő
Már az 5. Interzone számnál tartok. Félúton. Legközelebb megígérem, innen folytatom, csak most… befejeztem a termékelést, és fáj a fejem. :D. ez álmosít… és egy cseppet idegesít is. De végre változatosság, csak mindjárt elalszom tényleg. Ááááá. Vicces, nem bírtam abbahagyni, pedig tényleg elalszom, ha így folytatom. Szeretjük a ssssistergésssst ugye, kedvesssss.
Okt. 20. Szerda
When angels deserved to die. Még pár perc. Zenehallgató délelőtt. Másfél óra alatt két rövid bekezdést sikerült írnom a novellához, ez most jó vagy nem. Lalalala. Aerials in the sky… cause we are the ones they wanna play… szófoszlányok. Ma Hocico. Úgy döntöttem, ki kell érdemelnem. 2 bekezdés, az már valami, de még a terméktervezést is, illetve be kell mennem Színtanra festegetni. Mein Herz Brennt. Nem vagyok igazán kitartó… vagy türelmes. De most ma… feuer frei.
Valamit akartam, csak nemtudommit. Jah, lehet, h hamarosan áthelyezem a blogot más, nem saját vizekre, mert lehet, h az kényelmesebb, mint szenvedni a saját lappal. És akkor majd megint lehetek keretek közt kreatív? Megyek be leadni a feladat első részét, szeretem az egyetemet. Mit is mondhatnék? Csak nem vagyok kissé fáradt? Meg olyan értelmetlen? Csak nem. Az utóbbira, persze. Felkelek, és elkormányzom magam a túloldalra, jó, csak az egyetem túloldalára, és mosolyt fagyasztok az arcomra. Bár süt az ég. Kéken, nagyon. Felhőt akarok, megminden, de úgyse, a télnek már itt van neki az ideje, ne fénylő tél legyen, az olyan lehangoló, de hát mit tehetnék, mert aztán már nem jön semmi, csak de jó, igazából szavak csak egymás után, kohézió, minek, az minek, majd most mindjárt megértem, mi az a szám, és akkor jó lesz, fúrhatom magam fejbe fúróval, úgy ám kedvesssz, ssszemmi baj, mi majd vigyássszunk rád ám, bissszony. Nem, nem szabad elolvasni a félévvel ezelőtti blogot. Most van új remény, radioaktívan sugárzik ugyan, de talán, talán. Pókhálófonalak tartanak össze. Ki kell menni, muszáj. Aztán csak ülni és nézni. Gyerünk már, ideszögeztek, vagy mivan? Kérem, kapcsolja ki.
Nov. 9. Kedd
Még csak kedd van, de rohantam volna előre, nagyon. Pendragon – If I were the wind. Előtte Flower Kings ment. Reggelire először meg Funker Vogt, nehogy még azt higgye bárki, h progrock napot tartok :D. Éjszaka hallgattam az esőt.
If I were the wind and you were the rain
That blows from east to west that melts away this pain.
If I were the sea and you were the sky
I could wash away those tears
And our hearts again would fly.
People my people, captain my captain.
Sail this empty vessel away from here to calmer shores.
Tudom, volt már, nem érdekel. Ha kell, végtelenségig ismételgetek szavakat, mint az androidkisfiú a kéktündérnek. Lopott pillanatok a szériabevonás előtt. Után. Már csak néhányan maradtunk, elegen ahhoz, h ne tudhassam magamnak az utolsónak maradás örömét, elegen ahhoz, h egy tömegtermék legyek, amiket most tömegesen vetnek szemétre a világ minden táján. Még csak nem is működtem rosszul. Így, utólag, szeretnék, de lemerültem, nem tudom, mi ez egyáltalán, miért tudok még magamról. Ha tehetném, kirántanám a csatlakozót, mert unom. Unom a semmit.
Okt. 29 péntek
10 óra percek múlva. Csillagos az … jó neked. But nothing fade away. Másfél óra, míg be kell mennem. Alapvetően vonalak a papírra, csak nem tudom, képes vagyok-e egyenes vonalakat húzni. Meg kéne próbálni. Hisz akkor még kevesebbel kell később szenvednem, úgy-e. Lépj előre, mert a szurok az szurok. But nothing fade away. Szörnyű áldozatként eltorzította magát, homályos jutalmak fejében. Még mindig várja a fizetségét. Még mindig él. Valaki, aki nem jut eszembe. Nyilván többen is… már nem érdekel. Most nem érdekel. Leugrott. Repült. Mikor? Soha. Nem, ez nem igaz. No igen. Szinte szinte. Gruáh. Nem, ez nem jó. Zötykölődés a vonaton. Neueworldorder. Itten inkább rajzolok, tsá.
Okt. 27. Szerda
You can call my name. The night is falling… valaki kapja el! Zutty. Napi túlélőbejegyzetelés ablogba. Még egy darab összeállításai rajz, illteve letisztázni a három továbbfejlesztést. Emellett kivagdosni és felragasztani a színtant. Szvsz az utóbbit ma délután, miután elmentem és vettem rajzlapokat. Legalább 3 a3, meg jónéhány a4. Oké, ebéd és boltszünet.
Okt. 26 kedd
Mit mondjak? Igazából nincs mit. Csak most pihenek, mindjárt el kéne indítanom az autocadet, megtudni, el tudom e. szippp. Talán még viszonylag készen is leszek időben.
Okt. 25. Hétfő
Már az 5. Interzone számnál tartok. Félúton. Legközelebb megígérem, innen folytatom, csak most… befejeztem a termékelést, és fáj a fejem. :D. ez álmosít… és egy cseppet idegesít is. De végre változatosság, csak mindjárt elalszom tényleg. Ááááá. Vicces, nem bírtam abbahagyni, pedig tényleg elalszom, ha így folytatom. Szeretjük a ssssistergésssst ugye, kedvesssss.
Okt. 20. Szerda
When angels deserved to die. Még pár perc. Zenehallgató délelőtt. Másfél óra alatt két rövid bekezdést sikerült írnom a novellához, ez most jó vagy nem. Lalalala. Aerials in the sky… cause we are the ones they wanna play… szófoszlányok. Ma Hocico. Úgy döntöttem, ki kell érdemelnem. 2 bekezdés, az már valami, de még a terméktervezést is, illetve be kell mennem Színtanra festegetni. Mein Herz Brennt. Nem vagyok igazán kitartó… vagy türelmes. De most ma… feuer frei.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)