soha nem jutok el addig, amit szeretnék. borzasztó, és tényleg, nem csak a szavak iránti kifogyhatatlan szeretetem iratja velem ezeket a betűket. pedig megállhatatlan és megminden, tudjátok, néha fáj. csak olyankor másra gondolok, más szögből, és más másfél dimezióban mozgok, ami nem az igazi de nem tudsz vele mit kezdeni mert leüt.
bocsánat. reggel rámköszönt valaki, és nem tudtam, ki az. nem nem nem.
lassan kell dsolgoznom is valamit. tanulgatnom. meg ilyenek. oh élet, élet, élet :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése