ma egy szar nap van. pedig világos, illetve sötét, nagyon, és még mindig zúg vmi valahol, zavaró, ha nem zene. vagy csak most. mittomén.
elolvastama trainspottingot újra, és persze, egészen más lehet, de most úgy élek. vagyis nem, csak a szél szaga egészen olyan, mintha valami után rohannék megminden. tudod, amikor nem nagyon, csak egy kicsit eszmélsz rá, h tulképp semmit se csinálsz.
jobb és téyleg egyszerűbb nem a valóságot látni, hanem egy síkkal odébblesni... egy másik világba, ahol az egyetem ablakai meghitten világítanak, a tudás számít nekem is valamit, és képes vagyok megszerezni, a fák levelein Lothlorien fényei nem a lámpák. Ugye? És beszélnek a fák. Saját világunkban mi vagyunk a középpont, mindennek és mindenkinek ránk van szüksége.
kezdek félni éjszaka. félek egy nem létező szellemtől, aki félálomban megszáll, az ágyam felett kering, és néha gondolataimmal húzom magamhoz. el akarja lopni a lélegzetemet. amikor blémszáll, nem tudok mozgni, csak görcsösen forgatom agyamban a gondolatokat, és szinte remegek, de elengedni se tudom magam, mert ilyenkor majd szétrobbana dobhártyám a zúgástól. Szvsz csak a vér zúg, de először azt hittem nyöszörög és beszélni próbál hozzám valaki. Valahol így is volt. csak egy olyan síkon, ahova nem akarok átnézni... de lehet, h kell. vagy fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése