pecsét. lerak, kivesz.

itt. a gép. we are the ded ov nájt.

tegnap ledarkoztak a suttyókhoz, gét gótjány, extravagánsan fehérszakadtneccharisnyás/szoknyás ultragótban, önmagukat lesuttyózták. merthogy náluk ez már... nálam az, ha nem öltözöm át bulira :D a hegesztőszemüveg persze fejemen...
bár ennyien lennének normál gótulásokon is.

sokat akartam mondani, de címzem a leveleket a fél világnak.
---
utánaolvastam a zabszintivási szokásoknak, meg h hogyan kellett volna anno... a szájhagyomány útja kacskaringós.
szóval a meggyújtás oké, de még víz is kell bele, nem az olvadt cukrot kell leügyeskedi a pohárba anélkül, h meggyulladna az egész asztal, hanem szimplán vizet öntök rajta keresztül... valahogy. lyukas kanalat nem adtak eddig sehol , sőt, eddig még kockacukrot se. 21. század.

--

shit. még itt is meleg van, pediglen légkondícionálás folyik, fegyelmezetten menetelnek a levegőmolekulák.
bár esne az eső. csak azt remélem, a vár hűvös lesz. azt nagyon. és azt, hogy nemleszek túl kiütötten álmos. vagy túlélem.

hogyamennyi az mennyire semmi.

need my chemicals

és tényleg van hatása a teának. finom. miközben lyukasztok és ábécébe rakok és befűzök. befűzők. agy? no way. no way out from here. a mondanivaló elúszik a formaködben, formálisan lecseng az utolsó akkord. szellemi parkolóban rohad az agyam. innen messze, ne aggódj. eddig már nem szaglik el.
ha nagyon elszánom magam, benézek ma este az MPCbe, pont annyi időre, míg élvezem a 90es szar popzenét. nem akarok scootert. és aludni jobb lenne...

ma reggel rémálomkelés volt, megálmodom az ébredést, oszt felébredek belőle, aztán, ébredésés lefordulás az emeletes ágyról. a horror álmomat pedig meg kéne írnom. miért starcraftolom el az időmet? ehh. ne válaszolj, költői kérdés.

ha elértem a feléhez, tea. addig hányinger.
---
elértem. sőt. befejeztem. gyors voltam. szemem a halántékomon ki. ma délután ArMot mesélek néhányaknak, sokaknak, ki tudja. kéne nyomtatnom karakterlapot. fogok.

élni kéne már. de nagyon.úgy értem, lélegezni. levegőt. füstötszmogot. mittomén.

Hétvégén Szegeden. Álmosan. Féligismert emberek közé elkísértem drímőrt, merthátmégis, részemről egy kicsit pozitívabb végkifejlettel, mint egy kötelező pofavizit. Hisz valamennyire kedvelek ott embereket, sőt, nagyon. Nagyon nem noormális. Csak ugye az ünnepeltet alig ismerni, meg a helyieket alig ismerni, szociofób énemnek szörnyű.

Erről van szó. Feleslegesen zavartatom magamat emberek által, ahelyett, hogy bámulnék magam elé. juhé. ááálmos vagyok.

felhőkapocs

Steampunk. Talán túl sokszor gondolom a szerepjátékot a könnyebb megélésnek. Eszköz lenne. Mert se filmet, se darabot nem tudok írni. Nos, fogaskerekes gótikus horrorszivattyúk és gőzgépek. Ha gót stílust kéne választanom, nem cyber, hanem steam. Ámbár minden a múltból. Minden tudományvallás.

Vagy ősember. Akarom tudni. Meg látni. 30 ezer éven keresztül változatlanul. Vagy változott valami, hullámokban rájuktört nemzedéknyi halálfélelem egy völgytől, aztán virágpillangós boldogság? Fantasy. Hüpp. Régolvastam világgenerálósat.

innen inegetek a ha... táborbamenőknek, szívfájdalom, gyomorkávé az irodából. Minden mondatom megnyugszik a végére. Kávé.

Zombolya. Szeged. A felhőkben folyik az életem. még nem folyik. Még csak pára. majd leesik. szeretném.

névjelentéshúzás

Fábián: 1
A Bolond

A bolond nem foglalkozik az egyetemes tudás megismerésével, ő megéli azt a vele
született bölcsességgel. A Bolond az, aki most indul el az életek hosszú során,
vagy éppen végére ért. Nehéz, és küzdelmes az út, hogy innen ugyanide jusson, de
már egy magasabb spirituális szinten megélve azt.

Ágnes: 18
A Császár

A császár a természet, a fizikai világ örökkévalóságát jelképezi. A császár
világokat teremthet, meg is ismeri azt teljes mélységében, reálisan és
felelősségteljesen működtetheti. Erőt vehet rajta viszont az öntörvényűség,
megszállottja lehet a tökéletes, hibátlan végrehajtásnak. Ravaszsága átcsaphat
öncélú félrevezetésekbe is. A császár uralkodni szeret, és jelleme határozza
meg, hogyan teszi azt.

Fábián Ágnes: 19
A Hold

A Hold a tudattalan mélységeibe száll le, életét emócionális alapon éli. Ez
a mélységekbe vezető út félelmetes, az út során szembe kell nézni az
éjszakával
és saját félelmeivel. Összeolvad saját lelkével, intuitívvá
válik. Könnyen
előfordulhat az is, hogy hisztérikussá, depresszióssá válik,
illóziókba kergeti
magát, vagy megpróbál elmenekülni a valóságtól.

és ez persze mindig igaz. minden,mindig, mindenkire igaz. csak néha jobban. de oké, mer' teccik.

neuer enitrag

hát normális? az első, nem, mittomén, a második feladatom mai nap. 60 mp. Kétszer, mondjuk. Zombi még nem, már nem, atropinnal töltött agyakat, kávét. és én főztem :buszke: ma se nem van okom benn maradni sokáig.ejjejj. szivárványszín esernyőt . húgomnak. hehe.

nem ártana, ha engem is felszögeznének avilág közé. akkor átlátnék a levegeőn. tudom, hlélegezni kéne, de levették a fejhallgatómat, szőke. vigyetek el magatokkal. kaját. az útra. vagy engem. agyat ne. túl sok billentyű. nekem még az az egy hang is sok. láááááááááá.

ott van a szélén, tudatomnak, és nem látom, nem látom, nem látom, ha sikítanék, akkor se. palacsinta akadt a torkomon. túl jól láttok, helyettem is. meg akarok vakulni.

az önsajnálatnak pedig mindig igaza van. de az igaza van az sosem ér semmit, szövedék és szétesés. Májá. leginkább asszem. ha azt látom, hogy reménytelenül pokolravaló a világ, mélységesen igazam van. Ha pedig az egyetlen lehetséges jót a létezésben, akkor is. Egy, két, három, sok helyre tartozunk. a keresztútra. négyló, négyfelé.

félek. hogy túl jólélek. hogy itt nincs világvége. éshogymindjárt lesz. mert mindig az van. de ez jó, erről tudom, h létezik.

csak annyira mert olvastam pár blogot. és vanakivel hasonlóan látok. csak ő legalább le tudja írni.

borostyánszagú vakolat-esés.
száradó ruhák. jégeső.
szemembe ólmot.
hallani akarok.

újabban

mer ez gáz? mer ez nincs? és nagyon hangos a space. jön még vki arsmagícázni? nyáron, hétköznap szeretnék mesélni. kéne még leendő mágus.

amúgy semmi. zöld.

atkatol

zavar ez a német minden. német szerverről perszehogyúgy.

sokáig áztattam teafiltert, csődértesítő megint, atöbbiek ebédelnek, én szemérmetlenül blogolok munkaidőben, fajula világ. persze otthon kiírhatnám cd-re, mer azmégviccesebb. és a space, az nemegészen komplett. látod. nem rossz ez, nem a tv előtt vegetálok, hanem itt. és még nemtom, holnap szétütöm-e a fejemet.

ihajj

az a nem semmi, ahogy most itt ülök, és más pénzén, de saját elmebajból netezem. :D
majd lesz fizetésem, és visszakapod. a fölösleges parázást, azt.

nod elegalább nethez jutok, neeethez, érted, ülök egész nap az előtt, vagyis csak fél mukaidőt, 4 órát, de az többnek tűnik, visszaszámolok, csak kibírjam, csak kibírjam, csak kibírjam.

mifájtalálkozóról frissen szabadultam, westendben plázultunk, félix gót, és megvert a malkavita üvegbigyójátékban. elröhögés ellenére. bocsánat, nincs itt mélyértelem, pelevinnel vertek fejbe, és tényleg görcsbe áll a nyakam, Kedves a dvd-ket nézegetei, egyzserűbb lett volna egyenesen felcsengetni, ftanhg.

nincsen. nincsen. nincsen. erőm senem.