hát normális? az első, nem, mittomén, a második feladatom mai nap. 60 mp. Kétszer, mondjuk. Zombi még nem, már nem, atropinnal töltött agyakat, kávét. és én főztem :buszke: ma se nem van okom benn maradni sokáig.ejjejj. szivárványszín esernyőt . húgomnak. hehe.
nem ártana, ha engem is felszögeznének avilág közé. akkor átlátnék a levegeőn. tudom, hlélegezni kéne, de levették a fejhallgatómat, szőke. vigyetek el magatokkal. kaját. az útra. vagy engem. agyat ne. túl sok billentyű. nekem még az az egy hang is sok. láááááááááá.
ott van a szélén, tudatomnak, és nem látom, nem látom, nem látom, ha sikítanék, akkor se. palacsinta akadt a torkomon. túl jól láttok, helyettem is. meg akarok vakulni.
az önsajnálatnak pedig mindig igaza van. de az igaza van az sosem ér semmit, szövedék és szétesés. Májá. leginkább asszem. ha azt látom, hogy reménytelenül pokolravaló a világ, mélységesen igazam van. Ha pedig az egyetlen lehetséges jót a létezésben, akkor is. Egy, két, három, sok helyre tartozunk. a keresztútra. négyló, négyfelé.
félek. hogy túl jólélek. hogy itt nincs világvége. éshogymindjárt lesz. mert mindig az van. de ez jó, erről tudom, h létezik.
csak annyira mert olvastam pár blogot. és vanakivel hasonlóan látok. csak ő legalább le tudja írni.
borostyánszagú vakolat-esés.
száradó ruhák. jégeső.
szemembe ólmot.
hallani akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése