Mary...mary...

Mary Sue for president. Avagy védjük meg a becsületüket. Szvsz teljesen természetes jelenség, hogy beleképzeljük magunkat egy regénybe, akár főhős helyett, akár plusz szereplőként. És ha leírjuk? :mittomen: Persze, nem eredeti, meg nem feltétlenül iggazzzy karakter, de nem hinném, hogy művészi magasságokra törne.
Ja, arról nem beszélve, hogy általában, ami történet megszületik a fejemben, az arról szól, h én mit csinálnék abban a helyzetben. Olyan múlttal, környezettel, tulajdonságokkal stb. Mint a szerepjátékban, vagy a színészeknél. Ahogy én látom.

láááá.

just like

gothic göööörll....

egyetembetyetem, elegem lehet. van.
de sebaj. de, baj. mittomén. mindenki mást tart fontosnak, ami vicces. csak tudnám, hogy fogok élni.

máshol

addig off-line blogzás.addig, amíg épp keres a rendszer. munka.rájöttem egy éve, hogyha nem netezek közben, gyorsabban haladok.csak épp a többiek ne jöjjenek rá ;)

Ophélia fáradtan ébredt.Valójában nem emlékezett álmaira, hosszú évek óta először. Csak az járt a fejében az ágy puha takarásában, hogy mennyire szereti Hamletet. Hogy szereti-e eléggé az őrült vámpírt. Vajon hagyná-e, hogy megölje. A tegnapi (?) után már ebben sem volt biztos.Csak abban, hogy fájt. De még mindig nem tudta, meddig élne. Egyedül. Hamlet nélkül - mennny... kolostorba (bordélyba) Ophélia!
Őrült vagy. erre nem számított. csak erre nem. félt. nagyon. can i touch you... free. ha az életed az érzelmeidbe szorul, megőrülsz. ha életed a világba szorul, megvakulsz.a látásba szorulva. félj.
De azt mondta volna, ne félj, csak ülj ide. Azt mondta volna, nincs eszem, a VÉREMBEN megmaradt egy érzelemcsomag, és nem zavar, hogy ez köt gúzsba. De utánad mást már nem viselnék el. Az már nem tűnne emberinek. Ehhez ragaszkodom. Te vagy az egyetlen, aki megölhet.
Utálom. Nem vállaltam a felelősséget az örökkévalóságért. Egy másik történetet, ősöm történetét is itt élem. A zöld között. A fény és árnyék gabalygását. Kását.Nem én születtem ide. Bátyám az, aki élni fog. Neki is? Nem tudom. Félek. Most kezdtem el igazán félni. Álomba raboltak engem. Akit szeretek, az itt hagy, mert... nem is értem igazán.Nem vagyok átkozott. Soha nem voltam. Csak - határozatlan. Hagytam, hogy más életét éljem. Az enyém meg felszívódni látszik a ködökben.
Aztán itt hagy. Egyedül. A köd. Te elégsz, én csak nézem. Más sír majd helyettem.Ő él. Ő él. Küzd. Élni és túlélni akar. Tud valamit...Bezárult a kör. És még csak most veszem észre.

villám

néha végig a jobb karomon, ahogy kattintgatok egérrel. nem jó. meg álmos, meg menne már máshová, aludni leginkább, vagy otthova, s meg kő nézni, hova. mikor, shova megyke feladatot csinálni. mert a letöltés nem megy.
szere.

egész nap csetelk és dolgozom és megmindne. menjek e társasra vagy sem, ez a feladattól függ. este kiderül. kicsit későn szóltak.

szétesős tavaszi idő, nem munkára való. semmire nem való. rettenetes napsütés, elveszi az erőmet. Esőt nekem! Meg estéket, sokat. időt, mindenre. ihajj. költői hangulatba ringatott ez a rettent. ő. jáéáéáéáéáéjjj.

vaníliás teja

és jaaaaaj.
éhes vagyok. tovább álmodtam a novellacuccost, ihajja, irányvonal kitűzve. sallalla.
le kéne szednem a bannerméretet.
szerepjáccani akarok. élveztem a szombati mesémet :D
a pénteki bulit is.
meg a főnixet. csak az egyetemtől köpöm ki a gyomromat daranokban a fülemen keresztül.

viharszéle

csak egy pillanatra, de felrémlett előttem, hogy összeveszek egy olyannal, akit nem is ismerek igazából, csak eddig szimpatikus volt, egy másik ember miatt, akit régót ismerek. ilyen béketűrés vége effektus asszem. de még nem. majd, ha folytatja/folytatják. persze ez csak olyan ábránd, én, bárkivel komolyan összeveszni? (azt úgyis én szívnám meg.)

de még két óra. kiderül. az ég a gyomrom, meg acset.

esőbeszél

reggel az eső indított rá, h ne lógjak. vagyis, hamár lógok, akkor menjek be dolgozni.
Sandmanről álmodtam, vortex voltam, és nem akart megölni. Szerencsére nem bontakozott ki a bonyodalom, bár kiváncsi lettem volna, hogyan oldja meg. Á, biztos megölt volna.
Meg Srakker blogjáról is álmodtam. vicces volt.

tegnap továbbírtam egy novellát, megdöbbentő, mekkora változáson megy keresztül írás közben. Azt hiszem, jó irányba ezúttal. Kedélyes beszélgetésnek indult, de mostmár majdnem belehalnak a karakterek. áááá.

sz

lapaj újfent cseten, úgy tűnik, neten hajlandó velem beszélgetni, hamár IRL nem :D bár legutóbb visszaköszönt- másodszorra. megpróbáltam rávenni blogolásra, de nem ment. amúgy könnyednek, légiesnek érzem magam, beszólok én bárkinek. gyomromban bezoár képződik, majd beváltom a megfelelő szerveknél. ihajla.

feketében, szoknyában, nyakiankhkal, határozottan sandmanrajongóként. félek, hogy megvenném a képregényt, ha megjelenne itthon. de úgysincs boltban... denyüeff.

alkotni kéne, meg lerendezni ezt az egyetemdolgot, igazán. szöhnyű, simán nem érdekel, hogy nem lesznek meg a tárgyaim. tavasz van.

nyeheee

geek vagyok? :P
nem elég, hogy a kedvesem karaktere fel akarja szedni az én karakteremet, de még álmodok is róla? már nem emlékszem, mi volt, csak a tény maradt meg.
ma meg forgattunk, statiszta voltam, d eutolsó pillanatban hívtak oda tömegnek, aztán meg nem tudtam, mit kell csinálni, lestem a többiekről, és tök gáznak éreztem. Sorban meneteltünk, mint ha börtönlakók lennénk, libasorban, cuccokat pakolásztunk, hejj.
Miért álmodok mindig színészettel kapcsolatban olyanokat, hogy önhibámon kívül, de nem tudom, a szöveget vagy azt, h mit kell tenni, és improvizálnom kell? ha az én hibám lenne, megérteném, de nem ez a helyzet.

megdicsérték a novelláimat :D örülök, hogy van, akinek tetszik. amúgy nekem is tetszenek, bevallom.

Húgom kezd Sandman függővé válni. :muhaha:

néhai

azon gond... nem, ilyet én nem.
azért vicces néha. viiiicccceeeessssss.
ugye?
nem akarok itt ülni. jó itt ülni. örökké álmos vagyok, de most már küzdök ellene. nem kávéval. figyelemmel. pont. aú.

Dream

amúgy ez a cucc legalább olyan addiktív, mint a hegylakó sorozat methossal, vagy a foucaultinga, vagy... a Dűne. Szóval beépült ezennel a mitológiába, szeretném minden kedves ismerősömmel elolvastatni.
őszintén örülök, hogy nincs most túl sok azon a cd több a 75 részen kívül (nem, ez nem igaz, valódi splínben úszom Morpheus halála óta) hahahahaha

szóval. Mi van? azvan, hogy. Michi, visszaadnám lassan az Amerikai Isteneket, mert néha belémnyilall, hogy még mindig nálam nyaral. Majd vmi eseménnyel összekötve mondjuk, csoportos gyertyásfüstölős gótulásdarksággeekségbeszélgetés mellett. Sajnos nem vagyok szervező alkat, nagyon nem. abból ritkán van bármi, amit nekem kell összeegyeztetnem...

Hétfőn meg szeretném folytatni az rpgét, dolgozhatok ki bétervet nazgulhiány esetére. pffff.

enter

elolvastam a Sandmant. Meg akarok halni :agot:

wazz, napok óta tervezem ezt a beírást.
képet nem tudok? szeretnék. eső, és kilábalás amúgy a mai mottó. nem. az előző a mai motttó. ja, és nagyPéntek van. juhú.

angsty vagyok nagyon. lobog utánam a hajam. az összes. meg pulcsiban mászkálok most, nem nagggyon daaarkos kabátban, és szétáll a szőke hajam, majdnem úgy, mint szendmené, csak rövidebb. láááááá. láááááá. láááááá.

shut your mouth

Tényleg fehér vagyok. És Michi kalapja jó. Nagyon. Valami hasonlót- no persze nem ugyanolyat - szereték én is... egyszer. Somewhere. Sometime. Somehow.

De most fáradt vagyok. Fáradt mindentől, a lélegzéstől, mert köhögnöm kell, a munkától, ttól, hogy nem érzek erőt magamban az egyetemi kreatívságokhoz, és nem mentem be kötelező cuccra - akár a tárgyam se lesz meg. Nincs hozzá kedvem. Nem akarok terméktervező lenni. Nem érdekel. Őszintén nem.
Nem érdekel a dizájn, a műszaki tervezés, az ergonómia és a menedzsment. Nem jobban, mint a káoszelmélet vagy a pszichoanalízis.
No mindegy, meg kell halni valahogy. Valami után. Élet után.

A képkirakósdi viszont tetszik.

sound of her wings

tegnap véééégigg, egééész nap sandmant. olvastam. zseniális. vagy csak tetszik. nekem. mindegy.
azért még nem vagyok egészen egészséges, de legalább nincs lázam. csak néha rosszul vagyok. juhú. és sajnos az eső sem esik már. mégvalami?

a kollektíva szar volt, csak a performansz meg az a pár gót szám, meg a mekibenrosszullét Míriellel volt jó.
és kicsit féltem hazafelé, hogy elájulok.
drímőrnek jól áll a feketeszemhéjpúder :D

ftang

nyüüüüüfff. csakazértis. mégyegyóra. eznemjó. nekemnemnagyon. mert. shala.

megyek válogatódni, juhéamúgy.
eszképizmust akarok. vámpírok lelkiéletéről beszélgetni. vagy a nazgúlokéról, vagy a kráni elfekéről, mittomén.

zombi

álmos vagyok. pedig nem keltem olyan nehezen mint tegnap reggeli rettenetben amikor a ragasztó bennem maradt és csak agyakat kértem még próba előtt is és minek gondolkodtam a karakteren szegény Verán aki most tényleg ilyen retardált hogy nem veszi észre hogy zavar vagy mivan.

vbáááááúúúúúú.

nos, kávét fogok inni. Sophieról meg van leírandó sztorim, de asszem nem publikus és nem reális INben. de jól hangzik. végigjácottam torcsival is a cuccot, kuenjines befejezést adtamkaptam, lehangoló volt. még mindig malkilányossal intéztem a legjobban, amikor belesétált az éjszakába.

tüncök lelkesek és képesek. ilyenkor hiányolom az rpg-t. ezt a nagyon személyes fajtát, amikor dráma van nem, sztori.

jeee

khm. nem érdemes mások belső viharjaiba beleugrani. szerintem nem is szabad.
Mások lelkibajai nem rólunk szólnak-->ergo felesleges megsértődni rajtuk. sőtmitöbb. elkapod a vihart. meg a földrengést. amint a mellékelt ábra.
wazz, nem tűnik fel a személyesség mértéke? szvsz az érzelmek létébe nem lehet beleszólni. pláne érzelmeket kritizálni. flémelni, mi több. undorító.
ennek nem itt(ott) van a helye.

persze inkább nem kommenteltem oda. nem mertem. mert még félreértik :)

van véleményem mindkét oldalról, a viselkedésről meg tettekről pozitív-negatívban is, de ez lényegtelen. asszem, nem tesz jót a színészet, mert az embert megtanítja szeretni. asszem.

amúgy

álmos vagyok, lefejelem a teámat azonnal. utállom az egyetemet. mert kéne csinálni. a feladatokat. de inkább mégsem, hülye tavasz. mai próbán megint tiramisura költöm az aprómat, már látom előre.
gyertek. no.
mindjárt kv.
esélye sincs.

ha hülyeséget csináltok, akkor is szeretlek titeket. de még mindig ne blgoon keresztül sértődjetek meg, hanem személyesen. úgy jobb.

something rotten

nem állok oldalon. még mindig nem, ahogy mobilom sincsen. hehh.
és csak Istenben meg a tudományban hiszek.

protect me

from what i want... belemászott, most benn zümmög a két fülem között. feszülten várok valamire. nem tudom mire. az életre. a hullák zsibonghatnak így az élősködőktől, mint CoC játékban.
élni kéne. élni kéne. élni kéne wazzeg.
nem tükörből nézni a levegőt. sírva fakadok. minden egész eltörött, és nem történt semmi. vagy csak sokat eszem mostnában.

menjek holnap koncertre? amíg még van pénzem? :D

plízd tu mít jú

hehh, elolvastam két novellát, a második nagyon jól jött, mert az első mondataiban felülmúlta az előtte lévőt. eddigi legjobb azért még mindig a sötételf leírása. aztán majd kritizálnom kéne. ahhoz meg idő kell. ááá...

szurok drímőrnek. magasról, várból. inkább kelljen levágatnia a haját, minthogy ne vegyék fel, perrrrszeee... sőt, a szakállához viccesen franciafestős haj is illene :lol: szóval kézéslábtörés. meg amúgyis.

tegnap INeltem Elysiumi mezőkön, és megkönnyebültem a nehézségek láttán. viszem a kiskanalat és a helyszínelős zacsit, vitzes majd egy hónap után nyomozni. de nem érdekel. ha nem akarja a vezetőség, hogy kiderüljön vmi, akkor nem töröm magam - a cég érdekében. csak a saját kíváncsiságra!
geek-e vagy?

zöld

végigjárták az agyamat. elektronok. sokan. vicces. elfelejtettem? talán. most már nem érdekes? talán.
megtaláltam párszor a világképemet, ugyanazt, amit eddig, bebizonyítpttam a morűlis tételeimet, meg ilyenek. triviálisak a válaszok, csak az axiómákat kell elfogadni. mint mindig és mindenhol.

ja, szombaton plázultunk és vásároltam is jól leértékelve nadrágot végre. meg néztünk fegyverneppert, ami jó. mosolygós cinikus.

álmos lettem a teától. hehh.

egyre több novella készül el a körben. kritizálni kéne, meg kijavítani a novellát, meg megírni a folytatását. és leckét egyetemreeeeeeeeee.