Mary Sue for president. Avagy védjük meg a becsületüket. Szvsz teljesen természetes jelenség, hogy beleképzeljük magunkat egy regénybe, akár főhős helyett, akár plusz szereplőként. És ha leírjuk? :mittomen: Persze, nem eredeti, meg nem feltétlenül iggazzzy karakter, de nem hinném, hogy művészi magasságokra törne.
Ja, arról nem beszélve, hogy általában, ami történet megszületik a fejemben, az arról szól, h én mit csinálnék abban a helyzetben. Olyan múlttal, környezettel, tulajdonságokkal stb. Mint a szerepjátékban, vagy a színészeknél. Ahogy én látom.
láááá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése