Tényleg fehér vagyok. És Michi kalapja jó. Nagyon. Valami hasonlót- no persze nem ugyanolyat - szereték én is... egyszer. Somewhere. Sometime. Somehow.
De most fáradt vagyok. Fáradt mindentől, a lélegzéstől, mert köhögnöm kell, a munkától, ttól, hogy nem érzek erőt magamban az egyetemi kreatívságokhoz, és nem mentem be kötelező cuccra - akár a tárgyam se lesz meg. Nincs hozzá kedvem. Nem akarok terméktervező lenni. Nem érdekel. Őszintén nem.
Nem érdekel a dizájn, a műszaki tervezés, az ergonómia és a menedzsment. Nem jobban, mint a káoszelmélet vagy a pszichoanalízis.
No mindegy, meg kell halni valahogy. Valami után. Élet után.
A képkirakósdi viszont tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése