hirtelen elkapott a vágy, hogy színes életemből kapjatok beszámolót (ti, olvasóim, értitek), leírjam az izgi dolgokat, amik történnek velem, és úgy általában betekintést kapjatok a lelkembe.

tulajdonképpen nyugi van légkondi, köhögés, mindenkinek boldog keddet kívánok, és nem néznek ezért normálisnak, ellenben nekem jókedvem lesz tőle. És nekiállok bevégezni a diplomamunkámat. Bizony.

És Adrian kopogtat az agyamban, és Sévere kopogtat az agyamban, és Meinir is, és van olyan szereplő, aki hazaérve belenéz a tükörbe (mert már többen kérdezték tőle, hogyan bír belenézni, és ő kíváncsi lett), megnézegeti a sebeit, meg eltűnődik, barátokon, nőkön, ellenségeken, megint letörli a vért, és rájön, hogy már nem is haragszik annyira. Most már talán megbízik benne. Egy kicsit. De egyelőre eszében sincsen kimutatni. És most akkor pofont ad a legjobb barátjának is, biztos, ami biztos. És nézi magát a tükörben, mert megteheti.

Közben meg vörös lézerkardom lenne, a múltkor meg ezüst, ki érti ezt. AMúgy jaja, lehetne belőlem Sith is, és még csak nem is különösebben gonosz.