Még mielőtt egészen belevetném magamat a modellezésbe és egyebekbe, körbenézek a neten, "reggeli mellé", kiöntöm a kávémat, ami utólag kóstolva egészen finomra sikerült, és a gyorsmentésnek köszönhetően antikoltam a jegyzeteimet, ennyi. Azért, aki látta már az íróasztalomat, sejtheti, hogy mennyi minden lehetett végveszélyben. De most már azt hiszem sterilizáltam mindent.
Ki kéne váltanom a gyógyszeremet, meg .... meg... majd rendet rakok, ígérem, miután államvizsgáztam. Utána majd energiát fordítok arra, amire most nem. Ezek olyan szép ígéretek, nem?

Most listákat írok meg minden, és pipálgatom őke, nem gondoltam volna, h ez rám nézve is hatékony lehet. De az.

És ma szurkolni kell Szozsinak, h meggyőzze a főnököt meg a HRest, h ő kell ide. Meg az, hogy engem végre átvegyenek. És akkor Zen leszek, meg minden.

És blogolásról álmodtam, meg költöztetésről, és álmomban Nagymamáék lakását béreltük, ahol volt még pár szoba. Tulajdonképpen - az a lakás 4 szobája a galériákkal csodálatos mennyiségű embert bír magában tartani - na annak a végében fedeztünk fel pincejellegű szobát, és kitaláltuk, h illegális romkocsmát fogunk oda csinálni, mert minden adott volt hozzá.