moar funny pictures

Játszom

Tegnap felraktam a Hitman első részét (meg ott a többi is, majd megnézem). Rájöttem, hogy engem könnyen frusztrálnak a játékok, utálom a trial-by-error dolgokat, egyszerűen stresszel az, hogy folyamatosan hibázok, amíg meg nem tanulom kezelni. Ez a játék erre kitűnő példa: az elején ugyan volt tutorial, ergo rájöttem, hogyan kell sétálni, meg milyen érzékenységre érdemes beállítai z egeret, hogy legyen esélyem célozni. Aztán az első küldetésben már ahhoz is egyszer meg kellett halnom, hogy rájöjjek, mit jelentenek a jelek a térképen, amit a küldetés előtt tudok megnézni. Meg, hogy mit is kell tulajdonképpen csinálni. Meghaltam olyan ... háromszor, de csak azért annyiszor, mert kétszer kiléptem az elrontott helyzetből, egyszer meg a grafikai beállítások miatt kellett úrakezdenem (ablakos módban fut csak, és lelógott az ablak a monitorról :D).
Oké, ezt ráfoghatom a türelmetlenségemre simán, meg nyilván általános ügyetlenségemre. Oké. Nézzük a következő küldetést. Mostmár tudom értelmezni a térképet, a küldetésleírást - ki kell nyírni a kékruhásokat, ha minden igaz, meg valami főrosszarcút, akinek nyilván másmilyen lesz a sapkája. aztán visszarobogni a kiindulási pontra.
Jólvan, elindulok főhősünkkel, látom, hogy megérkezik az autó, mint az előző részben, aztán mindenféle emberek mászkálnak a házak között. Node, miért van nálam valami robbanóanyag izé? Miért van vége a pályának a büfé bejáratánál a térkép szerint? ... Mit kell csinálni? Mászkáltam még egy kicsit, hogy ne vegyenek észre az NPC-k, aztán meguntam, próbáltam odajutni a helyhez, és persze kinyírtak, mert azt pl nem látni a nézetből, ha a pisztoly útjában tereptárgy van, és amúgyis, rosszak a reflexeim.
Ezután nem voltam hajlandó újra nekiindulni a küldetésnek, mert butának érzem magam hozzá. Nem tudom megállapítani ott helyben, h mit is kéne csinálni, az meg nem ér, ha sok meghalás után már tudom, hogy hogyan mozognak az NPC-k, meg ismerem a területet, meg ilyenek. Ráadásul menteni se lehet. Teszek majd még vele próbát, mert hátha elég lesz végigszenvedni halálokkal ezt a szintet, és ráérezzek a játék logikájára - hiszen maga a szetting kúl.

Panaszomra Inszéjn megjegyezte, h a játékok nagy része trial-by-error sémára építi a tanulási folyamatát. Csudálatos. Én azért szeretem, ha egy játékban egy hibázás után még tudom menteni a helyzetet, és csak akkor kell egyáltalán visszalépnem korábbi mentéshez, ha minden egyéb kötél szakad.
Megkaptam, hogy maradjak akkor a simsnél :P

Az Assassins Creedben az ugrálás a háztetőkön, az a legjobb. Bár az meg olyan felhasználóbarát, hogy ahhoz kell a külön erőlködés, hogy lezuhanjak valahonnan. Bár.... a titkos torokelvágós-leszúrós cucc is pofás, meg amúgyis roppant pozőr játék.
Lehet, hogy elvesztettem a türelmemet? Pedig lopakodtam már végig a Bloodlinest malkavitával, aki esélytelen lett volna szemtől szemben, és csak a ritmikusan alkalmazott obfuscate mentette meg...

A szerepjáték sokkal jobb, ott muszáj a mehézségi szintet a játékoshoz és a karakterhez hangolni, különben a mesélő is szenved.

Azt nézem, hogy 13-14 dolgot írtam fel magamnak, de ebből momentán alig találok valamit, amit tudok is csinálni. Najó, azért van olyan, jobban megnézve a listát. Meló.

Szépek a viharok, szerelmes vagyok az esőbe és a viharokba és az esős Budapestbe. Tegnap énekóra alatt átvonult a vihar a fejünk felett, szeretem a sötétségét - hazafelé már szivárvány volt a Duna fölött.

Még mindig semmi mondanivalóm nincsen a világ számára, ez azért valahol riasztó. Asszem kéne valamit csinálnom, ami kifele mutat. Amúgy nincs bajom sem, szépek az esti zöld fák az erkélyről, meg ilyesmi.

Brandon megjegyezte tegnap, hogy mostanában keveset blogolok. Igaza van. Pedig pl. időm lenne rá, amellett is, hogy most már folyamatosan van munkám is a Cégnél.
Mittomén, tegnap volt a hosszúkarácsonyiebéd, nem tudom, lesz-e még valaha, vegyes érzéseim vannak róla. Jól éreztem magamat benne, megminden, csak... csak.
Szabadságot vettem ki tegnapra az előadás miatt, mert e kellett menni 3ra (naná, hogy korai volt az időpont :S). De legalább aludhattam tovább (kb egy órával tudtam csak többet aludni), írtam Janie-blogot, meg vasaltam, meg egyebek.
Most éppen nem tartom érdekesnek az életemet. Elfoglalom magam, nem unatkozom, de semmi említésre méltó. Azt meg nem tudom eldönteni, hogy zavar-e, vagy sem.

Szerdán előadás, A hosszú karácsonyi ebéd c. darab. Az előadás jelentősége epikus, lévén nagyjából főszerep, az els... másik szereposztásban a társulat vezető színésznője játsza azt, amit most én, határozottan kevesebb próbával, mint ő. Izgalmas. Nem egészen értem az emögött rejtező koncepciót, kivéve, ha nincs mögötte koncepció.
De az előadás az jó lesz, az előző is az volt, és a próba alapján nem lehetetlen magas a mérce. Megminden.

Szombat este-éjjel játszottunk egy királyságos Rouent, a kedves JK-k alaposan megkavartk az eseményeket és az NPC-ket, igazán megérte :D Lassan, de biztosan haladnak a bonyodalmak meg végkifejlet felé.

A szélfúvás bentről baromira tetszik. Kint hideg. Szeretnék több szabadidőt.

Hű, szép esős az idő.
Na, lassan vége az első napnak, bauerségeket akarok mesélni. Még nemtom, hogyan, de igen.

Jó volt a tegnapi előadás.

wazz, megint álmodok összevissza darabról, most a jövő heti hosszúkarácsonyi van terítéken.
emellett pedig a jelenlegi főnököm nem enged el olyan könnyen hamarabb még akkor sem, ha előre ledolgozom, szal tulajdonképpen jó, hvége az évadnak, és nem kell többször kikérnem magam. Ma sem tudok ottlenni a 4 órás próbakezdésen, mert fél6ig dolgozom.
Ma megint azt álmodtam, hogy vannak a darabnak általam nem ismert részei, amiben rengeteg szövegem van, amiket nem tudok.

Amúgy nem lenne rossz itt bent, mert kaptam feladatokat, amik ugyan nem hatalmas kihívások, de legalább elvagyok velük.
--
közben próbálom megkülönböztetni az idegességet az izgalomtól - az egyik melegebb sárga, mint a másik fehérsége. Megint meghalt egy szimpatikus szereplő a 24ben, 16:16 van, és nem vagyok képes igazából dolgozni ma már. Annyira zavar, h 20 percen belül illene elindulnom, vagy valami. De utálom ezt. Ezt a se itt se ottot, ami cak azért lépett elő, mert vagyok annyira lelkiismeretes, hogy számít, milyen szájízzel engednek el. Majd ott helyben már jobb lesz, ott már leköt az előadás miatt érzett idegesség-izgalom keverék.

Szeretnék időt.

Döbbenet, hogy álmosabb vagyok ngyedórával tovább-alvás után. Vagy persze a hajnalig simsezés? Feltelepítettem a 3-at, szép, meg minden, de egyelőre jobban tetszik a kettes, majd azt is fel kell rakni. Az Assasins Creed meg pofás, és kúlság a falakon ugrálni, de egyszercsak kifagy és annyi. Rájöttem, akkor problémám nincsen a lineáris játékokkal, ha kompenzálnak valamivel, de hosszú távon azért nem annyira jó.

Új fogalmat alkottam, a bauerizmust. Ebben a formában a tvtropes-on nincsen fent, de valahol MacGyver és Chuck Norris között félúton lehet. Karakterisztikailag Wits 4, Composure3 kell hozzá, és akkor három (négy) pontos előnyként fel lehet venni.
Különben tetszik a 24, érezhető rajta némi a Nikita sorozatból, csak enyhítettek a szervezeten (Section 1), és sokkal több szálon futtatják, meg nyilván összefüggőbb is az egész a sorozat koncepciójából adódóan. No, meg Nikita soha nem volt JackBauer, az ő döntései meg imprói nem ilyen bravúrosak, ezáltal követhetőbbek.

Holnap Nírlifjúcsör, ebben az évadban utoljára, aki még nem látta, annak ajánlom, mert jó. De tényleg, gyertek, nézzetek meg minket :)
RS9 Színház, 19:00, 1500-.

Tegnap megvolt a Körmagyar temetése. Ma szép esős idő van.
Szerintem felesleges magyaráznom, mit jelentett nekem, vagy nekünk ez a darab: vizsgadarab, ami aztán két évig futott. Tulajdonképpen ezen nőttünk fel. Azt hiszem, a legjobb szerepem Jolán volt, Kurrah csak ezután jön, bármennyire is szeretem.
Az előadásban csak úgy repkedtek a belsős poénok, pláne a második felvonásban, mert addigra már az is tervezett ilyesmit, aki addig nem. Én persze megint új dolgokra jöttem rá, meg szerintem más is. Egyedül azt sajnálom, hogy nem az eredeti Katona volt, hiszen vele kezdtük, én szívesen fejeztem volna be vele.
Valami többet zártunk le ezzel, mint egy darabot.

M. Lierre beüzemelve, telepítve borong az íróasztalomon. Olyan messze van. lennék inkább otthon egy hétig.

Este utolsó Körmagyar. Álmodtam róla. Álmodtam azt, hogy nem tudom pontosan a szöveget, és lényeges dolgokat felejtettem el. És olyan furcsa sötét színű volt az egész.

a hétvége is pipa.

nem tudom, mitől vagyok ilyen kimerült, álmos és fáradt, de az vagyok. Az utóbbi héten többször is éreztem éjfél fele, hogy csukódik le a szemem az álmosságtól, hiába próbálok ébren maradni. Furcsa.

Pénteken az első napom volt a régi főnököm nélkül, már látom, hogy tanulhatok meg új processeket megminden, nembaj, legalább leköt egy darabig.

A majális jól sikerült, kezdem magamat képesnek érezni a szociális interakciókra, bár ez még mindig energiába kerül. Az is megerősödött, hogy a konyhában van mindig a legjobb buli, hogy harisnyában fára mászni gyilkosság a harisnyára nézve, hogy Hanna is olvasta, hogy divatos a szakadt harisnya, hogy geekek vagyunk, és büszkék rá.

vasárnap délután meséltem M*-t, na, az annyira nem volt élmény, rég meséltem fantasyt, meg kezdőnek, meg ilyesmi.

Szerdán van az utolsó Körmagyar előadásunk. Azt áémodtam, h nem készültem el a jelenetre a sminkkel és jelmezzel.