máshol

addig off-line blogzás.addig, amíg épp keres a rendszer. munka.rájöttem egy éve, hogyha nem netezek közben, gyorsabban haladok.csak épp a többiek ne jöjjenek rá ;)

Ophélia fáradtan ébredt.Valójában nem emlékezett álmaira, hosszú évek óta először. Csak az járt a fejében az ágy puha takarásában, hogy mennyire szereti Hamletet. Hogy szereti-e eléggé az őrült vámpírt. Vajon hagyná-e, hogy megölje. A tegnapi (?) után már ebben sem volt biztos.Csak abban, hogy fájt. De még mindig nem tudta, meddig élne. Egyedül. Hamlet nélkül - mennny... kolostorba (bordélyba) Ophélia!
Őrült vagy. erre nem számított. csak erre nem. félt. nagyon. can i touch you... free. ha az életed az érzelmeidbe szorul, megőrülsz. ha életed a világba szorul, megvakulsz.a látásba szorulva. félj.
De azt mondta volna, ne félj, csak ülj ide. Azt mondta volna, nincs eszem, a VÉREMBEN megmaradt egy érzelemcsomag, és nem zavar, hogy ez köt gúzsba. De utánad mást már nem viselnék el. Az már nem tűnne emberinek. Ehhez ragaszkodom. Te vagy az egyetlen, aki megölhet.
Utálom. Nem vállaltam a felelősséget az örökkévalóságért. Egy másik történetet, ősöm történetét is itt élem. A zöld között. A fény és árnyék gabalygását. Kását.Nem én születtem ide. Bátyám az, aki élni fog. Neki is? Nem tudom. Félek. Most kezdtem el igazán félni. Álomba raboltak engem. Akit szeretek, az itt hagy, mert... nem is értem igazán.Nem vagyok átkozott. Soha nem voltam. Csak - határozatlan. Hagytam, hogy más életét éljem. Az enyém meg felszívódni látszik a ködökben.
Aztán itt hagy. Egyedül. A köd. Te elégsz, én csak nézem. Más sír majd helyettem.Ő él. Ő él. Küzd. Élni és túlélni akar. Tud valamit...Bezárult a kör. És még csak most veszem észre.