szép idő van, gyönyörű, épp csak kicsit fáj a sapkám elvesztése/elhagyása. annál fáradtabb vagyok. és aggaszt, h e félévben egyetem is van. ez nem juhé.
Holnap végre jáccunk, végrevégre, komoly rpg elvonási tünetek jelentkeznek a nem létező szabadidőmben.
Roxannetánc meg nagyon jó. persze, nem állom meg, h bele ne kössek a táncosokba, a természetesség pártján, h minek esztétikusan elesni, amikor ütik az ember lányát. értem én az elvonatkoztatást, de ne esztétizáljuk mán az agressziót, ne stilizáljuk, mert úgy elveszik a jelentés, ami nincs is..... áááá.
2 megjegyzés:
Én meg pont abba kötöttem bele, hogy nem elég lágyan és esztétikusan esnek el.
Ez végülis egy tánc, tehát szimbolikus. Szimbolikus udvarlás, szimbolikus élet és szimbolikus halál.
Hm. Számomra ez a szimbolikusság felesleges Roxanne esetében. Mert a motívumok (lágy elesés stb.) megtalálhatók minden táncban, hisz mi másról szólnak a táncok :D ha csak elvonatkoztatott borulásokat csinálnánk nagyon finoman és barokkosan, akkor sztem elveszne a történet. Így erőteljesebb, h Roxanne-t tényleg megölik, nem csak jelképesen.
Megjegyzés küldése