dead children call me...

szóval a napok ütlegelésénél tartok, és ott, h a fényes hideget nem szeretem. (száraz hideg). akkor inkább száraz meleg, vagy nedves hideg. tűz vagy víz. bár... szeretem a sötét hideget. megdőlt a felépített elméletem.

leckelecke sallalallala.

raTata.
a pénteki ArtMac fellépés után másztam Főnixbe, ahol szereztem izomlázat mára, utána meg némi rohanás után elértem a hármas vonatot. Ott felleltem Tüncöt, jókat tárgyaltunk mindenféle művészetekről meg mittomén, ja, meg szerepjátékról persze, aztán Tata.
Kellemes volt.
Csak elkapott a régen szokásos szomorúság, magány, vagy mittomén. Ismerősök között, ugyebár. Talán azért lepődtem meg ennyire, mert már rég történt meg. Olyan jó lenne... na mindegy.
Azért jó volt, társaság, majdnem barátok. A majdnem fáj.

ma voltam fogorvosnál, és magas ez a hülye tömés :P le kell fúratnom még.

ha nem irok, az pont azt jelenti, h sokminden történik. most egyetemen ülö, nyomtattam, rádöbbentem hiányosságokra. még fél óra konzultációig. asszem jövő héttől az egyetem előrébb kerül a listán... sokkal.
remélem.
nem akarok plusz dolgot vállalni.
de ez amúgy kell, ez az előadás, és hátha közel lesz ahhoz, amit szeretnék.
csak ne fájna a gyomrom ennyire...

pedig olyan szép nap volt a mai. forradalmian szép idő, és még mindenféle illúzióim is támadtak a verőfényes szélben hulló gyömrői falevelek felett. vonatoztunk, sétáltunk a kocsma után, rettenetes geek poénok, meg hosszúkabátos Lizák, aztán telepakoltuk geekkajával az asztalt (megint perecet vacsoráztam).
Miért kell összetörni az illúzióimat? Lassan én sem hiszek semmiféle forradalomban, pedig - nos, tényleg nem vagyok cinikus fajta ember. De, h egynehezen szervezett próba ússzon el amiatt, h nem lehet közlekedni egy központi vonalon a városban holmi naggyűlések meg tüntetések meg felvonulások miatt! Nem, nem vagyok toleráns. Emlékezzenek úgy, h ne zavarják az életet.
Nem nagyszabású 56-os emlékjátékban vagyunk, wazzeg.
De Gyömrő szép hely, és az ősz is szép.

Kezdek gyanúsan nem aggódni a péntek miatt.

hát én ettől totál kész vagyok. persze, most megint úgy érzem, h meg lehet csinálni, össze tudjuk próbálni, kész leszünk és jók leszünk - hisz csak 10 perc. És nem kell igazán táncolni. De ezt csak a következő próba után tudom megmondani.
Mindennél lehet rosszabb, mennyire a paradicsomnak tűnik az a képzelet, hogy ma háromtól estig próbálunk ma! és mennyire becsülnöm kéne a megadatott próbelehetőségeket.
nem tudom. kiderül.

neme gyszerű az élet. de legalább történik valami. vááh.

aú. ha tudnám, most mi van, asszem, jobban érezném magam. valami rettenetesen ég a gyomrom. mint amikor ideges vagyok, pont úgy. néha ékjszaka is felébredek miatta. mindegy, kibírom. mi a franc van?!

tegnap láttam egy biciklis csajt a bolt előtt, a pillantása, arca és haja majdnem olyan volt, mint X-é. csak szőkébb volt a rasztahaja, és nem volt benne fém. De az a kritikus pillantás, a testalkat, meg az arccsont, a nagy szemmel egészen olyan volt. Igen, valszeg Xtől féltem volna, ha találkozom vele. Az elitista éntudat, meg az agresszió együt pont az a személyiség, amit nem nagyon tudok kezelni. Még ha néha úgy is tűnök, h jobbnak és okosabbnak és szebbnek és májerebbnek képzelem magamat valakinél, akkor is csak eljátszom. Na jó, kivéve talán az intelligenciát. Néha gondolom úgy tényleg, h okosabb vagyok valakinél, de olyankor sem kapcsolok hozzá semmiféle használható értéket.

uhh. megint alig csináltam valamit, bár már többet mint a múlt héten.
megyek boltba, végre kinézek itthonról, aztán meg próbát nézni főnixbe, merazjó. merazkötelező.

kíváncsi vagyok az időre. most bent vagyok és nem látok ki. fűtök ezerrel és fázom.pulóvert kéne felvennem. félóránként mozogni.

i wish i could....

az égett por szaga nosztalgikus, kreatív emlékeket ébreszt. Amikor a hidgben bekapcsolom a fűtést mindig ez a szag kísér. Pedig kiporszívóztam és még portöröltem is a cirkós fűtőtest belsejét/külsejét, de ezek szerint nem eléggé. A vicces az, h lassan ablakot kell nyitni, h szellőzzön egy kicsit... ezt a téli meleget szeretem,amikor tudom, h hideg van és nem fázom, mert kellemes meleg van idebent. Meg a rendszeres forralt bor sem rossz...

A darab alakul, minden tegnapi parám ellenére sikerült próbálni, bár egyelőre egy csomót kell kiabálnom, h KUUUSSSSS!, de hátha rájönnek, h nem jó, ha sikoltozva tépem a hajam :D

azért még tanulnom kell a stressztűrést.

áhh. ez így nagyon vicces lesz. nem baj, kitisztítom a fekemet, miközbén megyek az öcsémért, aztán vissza a munkába. kár, h elolvastam a második kötetet is, most nagyon kéne a folytatás, most, azonnal, igen.
mennyivel egyszerűbb szerepjátékot mesélni, mint rendezni... még mindig nem lelkivilágközpontú rendező vagyok, elvárom, h a résztvevők félretegyék a személyes hiszijeiket az ügy érdekében. én is igyekszem. azt hiszem, ezentúl csak nagyon személyesen hívok meg embereket, ha bármit is próbálok szervezni, mert nincs gyomrom mindenkihez.

ehh, mindegy, majd csak lesz valahogy.

óráról jelentem. egyetemen vagyok megint, haláli :D előadást tartottunk marketingből, vicces volt. ja, meg szereztem leadandó 20 oldalnyi házit. vááááááhhhh.

jujj. elég rettenetesen érzem magam. fáradt vagyok, de nagyon. meg kifáradt. álmos és ideges, illetve stresszel. t. aú, behaluztam valami zajra, h eső. hehh.
nemsokár, perceken belül indulok lájvozni. ma délelőtt eléggé megviselt az, h szóltam tanárúrnak, két hét múlva vagy az előadáson, vagy az órán nem leszek (ugye heti egy fix csütörtök estét akát tábori pályázatvédés esetén is megoldok, de heti kettőt már nem). Ja, azt is megkéreztem, melyikre menjek inkább, ha már tudok kombinálni. Erre, miután megkérdezte, h mit csinálok, és mondtam, h próbálunk, amit én rendezek, megjegyezte, h ez lógásnak számít és egyedül a Valaki a Műhelyből az, akinek elfogadja a más színházi dolgait, mert az a Valaki fizetést is kap érte. Menjen a francba. Oké, én meg minek akadok ki. De nem mentséget akartam, csupán azt, h mondja meg, az előadásra vagy az órára menjek, vagy mondja azt, h mindegy. Eddig egyszer, szombaton hiányoztam. Vagy az volt hülyeség, hogy megkérdeztem, meg törekszem a korrektségre?
Ugyanez, bár teljesen más, de beköszönt az ArtMacban is, Chris felháborodva emesenezik rám, h rengetegen hívták őt tegnap este a próba miatt. és hogy mért nem piros betűkkel írtam az időpontot az ímáélbe, és mért nem re: nélküli méleket küldök. merthogy enélkül nem tudják az emberek. és még azt hittem, h azok a többoldalnyira rúgó íméljeim esetleg számítanak valamit.
1. teljesen normális, h az emberek felhívnak valakit a csoportból, ha nem tudnak valamit. ezért nincsen mobilom, mert nekem nem kell, h bármikor hívjanak, vagy számonkérjék tőlem, h miért vagyok kikapcsolva. leírom ímélben, és ahogy néha egy-egy ember kieshet a telefonoshívás sorozatból, úgy beüthet a mennykő internetszolgáltatóéknél.
Vagy csak maximalista vagyok, és elvárom magamtól, h mindent, még azt is tökéletesen csináljam, amit amúgy nem tudok?

Olyan fáradt vagyok, h szerintem most aludni se tudnék. Tegnap is csak nagyon nehezen sikerült.

Mos viszont indulok.

akkor összeszedem a gondolataimat erről a kis csapatokra osztás dologról, elvégre az én ötletem (is) volt.

előnyei: 10-12 embert sokkal könnyebb irányítani, mint 20at. sokkal családiasabb a légkör, személyesebb, ezt sem kell magyarázni. Van idő foglalkozni mindenkivel, főleg, mert 10 embert könnyebb összeszedni akár fél órára is, nem telik el vele az egész reggel, h idézzük a hiányzókat. Több idő jut megismerni a veled egy csapatban lévőket.
Ezek összessége szerintem erős identitást eredményez, ugyan másmilyet, mint egy nagy csapat, mert oda az identitás a tömegnymás miatt köt inkább, ide meg a személyes kapcsolatok.
Voltam cserkész, tudom, hogy egy 10 fős őrs már jellegzetesen csapatnyi ember, de nagyon jól tud működni egy tömbként is, ami a 20 emberről már nem mondható el - illetve róluk csak akkor, ha nagggyon nagy fegyelem vagy erős összetartás van, ami viszont olyan 40%os sikerrel volt meg az eddigi táborokban.
Kisebb csapatot is lehet ugyanúgy egybeforrasztani, és szvsz könnyebb is. Ennyivel a vezető le tud ülni beszélni egyenként, nincs az, h a 20 emberből van öt lelkes, aki elfoglalja magát, van öt nagyon foglalkozásigényes ember, és van a maradék 10, akiknek ugyan jól esne, ha figyelmet fordítana a vezető rájuk, de annak épp elég az öt problémásat egyensúlyoznia.

hátrányai: sok vezető kell. nagyobb szerepe van a "jó" beosztásnak, mert, míg az eddigiekben azért elviselhetőek voltak a rosszabbul sikeredett csapatok is, kis létszámnál nagyon rosszul sülhet el, ha kihagynak mondjuk kreatív meg vivőembert a csapatból. újdonság - jah.

arról még nem beszéltem, hogy a koncepcióban azért az is benne van, hogy a kis csapatok elvileg kettesével egy nagyobb közösséget alkotnának, mintegy rajokat.

muhahaha. és akkor tessék a falhoz állni, 10esével!

zombulooooooooooiokk.
azaz semmit nem csinálok, de legalább elmegyek az öcsémért, és pár szót átjavítottam a novellámban, amit lassan elküldök a köznek, hátha kritizálják jól. hamár megírtam...
ma este főnixelek, keményen, rá kéne készülni arra is, de... nemtom. no, vissza a játékhoz. még a végén bemegyek egyetemre.

a mai fogorvos már nem volt olyan jó.
a tegnapi megbeszélés meg szétesett volt, bár azért kezd születni valami. fogalmazzunk úgy, már nagy a hasa.
amúgy éhezem még egy órát halkan, meg ilyesmi.

közel nem vagyok olyan aktív, mint szeretnék lenni. írni is fogom mindjárt a házifeladataimat. csak nem tduom, hogyan kezdjek hozzá a folytatásokhoz. váááá.

gótikus tekintettel a belső magányba üvölti: fááááj a fogaaam!
jólvan, meglátogatom az esztékát. nemskára. ma. délelőtt. elég pontos meghatározás így?és hideg is van. fel kéne ébredni teljesen.
tegnap egybizonyos kávézást emlegettek fel, ami lassan másfél éve aktuális. ahá-há! a pusziadással köszönéskor meg úgy vagyok, hogy automatikusan adok, ha igénylik, de összebonyolódik az elméletem olyankr, amikor a másik ember is határozatlan. azért remélem, nem csak kóma leszek a demalgontól, hanem a fogfájásom is elmúlik...

egy nagyon hülye ötlet: mi lenne, ha összeraknánk végre azt a csak női csapatot rpg-versenyre?
Szvsz vicces lenne...

a tegnapból egy dolgot sajnálok igazán: hogy csak 3 percet láttam a belterj.hu kihelyezett részlegéből - élőben :D najó, ennek nagyon örülök. hülye emberfüggő lény vagyok, ez van.

az előadáspara rosszabb volt, mint amit eddig tapasztaltam, de megpróbáljuk legközelebb kiédeni. Valahogy. Nem tudom, hogyan. És most majd megint korrekt leszek. Akkor se szerethet mindenki.

Délutáni geekülést várok. ha nincsa semmi addig, akkor alszom.

valóságos Houdininek érzem magam ettől a fűző föl- és leszenvedésétől. levegőt kifújni, és hasi légzés, vállakaz átmozgatni, vááá, most nem tudok mozogni, levegőt kipréselni, huhh, lejött.
tudom én, h készen érdemes vennem a ruhákat, nem nekem összeraknomn, de egy ilyet sokpénzért kaphatnék, ha találnék. annál az 500+200ft nál tuti többért, amennyit ennek a túrása és kiegészítése ér.került. mittomén. álmos vagyok.
kollektíva jó lesz és sűrű októberem lesz, de valami brutálisan. félek.

Gondolint meg megcsináljuk, mert nem annyira rossz, h ne csináljuk meg. lehet belőle jó, még mindig ezt tartom.
mi lehetett a baj? az, hogy megszoktuk, h nem kritizálunk akkor, ha nem tudunk több jót mondani, és ezért inkább elhallgatjuk? ha nem merjük megmondani azoknak, akik szemmel láthatóan megküzdöttek valamiért, h ez kevés, és így nem elfogadható?

veszítem az emberségemet, érzem. tanárúr ráébresztett valamire, amikor elmesélte, h k-t miért nem engedte tovább. hogy az osztály érdekeit vette figyelembe elsősorban, nem az egyénét. ez mennyire kegyetlennek tűnik, és az is... de tényleg vannak prioritások. ha az a cél, h"jó" darabot készítsünk, vagy szervezzünk valamit egy csoportnak, akkor nem lehet az egyes embereknek mindig jót tenni. végesek az erőforrások (muhaha, egyedül Isten végtelen). nyah. aludni akarok, erre itt blogolok a varrás helyett.

kemény lesz.
és jó, hogy kiderül, kevesebbet tudok, mint szeretném :D
és nem tudom, nem vállalok e túl sokat. azt azért érzem, h a másik projekt is rengeteg problémával küszködik, csak ott megcsináljuk. itjh eéltiz kj.

megyek órára.

no, bombázás. tényleg rossz a szöveg, de ez tény, és tény volt. a baj az, h nem mertem úgy megmondani, mint ratz. viszont könnyű sikerélményre ad okot, hogy tudok jobb (nekem jobban tetsző) változatot írni a saját szövegeim helyére. a baj csak az, hogy ez a darab többi részén nem segít, én meg nem vállalok egyelőre teljes átírást. alegtisztább az lenne, ha újra megírnnk, vagy pedig impróból jegyeznénk le...

amúgy jól vagyok D:

nosztalgia

azért elgondolkodtató, h mennyit edzett rajtam a szekta. már nem ér meglepetésként annyira a szétbomlás.
jujj, tegnap éjjel azon elmélkedtem hazafelémenet, h milyen fordulópontjai voltak az elmúlt öt évemnek. és hogy mennyire netes közösséghez kötődtek. volt ugye egy tolkienhu-ra találás, ami következtében pánikolva szaladtam le a filmes találkozóra. aztán kósza talik, és történelem. 2002.
2003 elején az rpg.hu-n már egy fél éve legalább cseteltem, lekeveredtem egy találkozóra (és akikkel akkor beszéltem, blint, tapsi, woof, az elsővel hetente, a másodikkal ritkábban, de találkozom), egy másikba, akit 10 másodpercig láttam, meg egy évvel később szerelmes voltam. Csatlakoztam a script4hez, ami egy évig talán ki is tartott. Meg egy ArM csapathoz, és velük kezdtem rendszeresen szerepjátszani. mondhatni, 2003 az rpg.hu éve volt, 2002 a tolkien.hu-é. (A RUs vargabetű meg csak szépen beleilleszkedik az egészbe. Pl. Vimpárt onnan ismerem.)
A nyár elején cseteltem GPvel, és felmerült egy Wraith parti. A nyár végén rákérdeztem, és összejött. Azzal a társasággal azóta rendszeresen játszom valamilyen összeállításban.
2004, ez meg gót év. nagyjából a téli vizsgaidőszak óta járok feketében/fehérben/vörösben, és azon a Várgesztesen mutatkoztam be pozőrként - már akkor is réginek éreztem magam, tejóég :rotfl:
Aztán egy fél év alatt két legkellemetlenebb ... pasiügyem is színre lépett, ami azért az őszömet alaposan meghatározta. Vháhh. Ja, meg májusban lementem a CDfűbe a lájvosokhoz. Ők az okai mindennek! :D Persze nem, de jól hangzik. Ősszel meg már ld50 is komolyabban belépett az életembe. Abban az időszakban jártam le legtöbbet bulizni.
2005... 2006... lassan megtalálom önmagamat. Társ, hivatás, ilyenek. De mondhatom azt is, h ez az időszak még a jelen kontinuitásába tartozik, ezért nem elemezhető igazán.
Azt hiszem, azért szeretnék írni, h ne vesszen el az életem. Talán.

ejj, ugrándozom meg nyújtok egy kicsit, és máris kavarog a gyomrom. vagy a képernyő teszi? hehh. ma ellógom az óráimat, és próbálom élvezni a gyönyörű októberi felhőket, és sötétet. aztán meglátom, mit érek.

hát jajj. állandóan álmos vagyok. és túl sok tevékenységemhez alulmotivált. főleg az egyetemhez, főleg ahhoz. meg a felkeléshez. mintha az életem este kezdődne, wazzeg. tudom, h ez a többség élete, hogy ez a normális, de én ezt nem akarom, és, amint tehetem, és nem kell a szüleim miatt egyetemre járnom, az életnek rendelem alá a munkámat és nem fordítva.
addig alszom.

vehe. fél11kor keltem. és tudtam volna még aludni, jaj, nagyon tudnék. ettem, csináltam kakaós lepényt - még nem mertem megnézni, mennyire égett oda az alja.
mindjárt hl2zöm, aztán jó lesz. délután meg geekülök, juhhéjjj, sallala.