raTata.
a pénteki ArtMac fellépés után másztam Főnixbe, ahol szereztem izomlázat mára, utána meg némi rohanás után elértem a hármas vonatot. Ott felleltem Tüncöt, jókat tárgyaltunk mindenféle művészetekről meg mittomén, ja, meg szerepjátékról persze, aztán Tata.
Kellemes volt.
Csak elkapott a régen szokásos szomorúság, magány, vagy mittomén. Ismerősök között, ugyebár. Talán azért lepődtem meg ennyire, mert már rég történt meg. Olyan jó lenne... na mindegy.
Azért jó volt, társaság, majdnem barátok. A majdnem fáj.

ma voltam fogorvosnál, és magas ez a hülye tömés :P le kell fúratnom még.