őszintén fázom. fűtést kapcsolok, karácsonyit.
nálam már mindi rendetlenség marad? annyira szeretném dobozokba csomagolni a múltamat, porrá törni, és mindig újra képessé válni a felidézésre, még magyartalan mondatok árán is.
nem a jókedv, nem is a rosszkedv, nem a hangulat, hanem a levegőnek a szaga. Annyira látszott tegnap, hogy a többiek a tükrök, és csak az ő szemükben létezem. Megteremthetem magamnak az engem szemlélőket, de az torzító öntükröződés. Jó olyan helyen lenni, ahol elfogadottnak érzem a magunkról való beszédet, a magunkra figyeltetést. Talán így van, talán nem, de.