ne ess pánikba. holnap felkelek, és eszembe jut még, mit felejtetem ki a apakolásból(társas! fornostzeneírás!tekercs!papír!)
csakmérutolsópillanatmármegint.

viszont egy aranyos kalandöltet jutott eszembe vasárnapra (meg az, h megint túlvállalta magamat)

és nem alszom... viszont beszerveztem egy újabb útitársat orvul.

(csak tudnám, mit felejtek el... mi marad ki... kering...kering...kering... )

bonyolult idők. fáradt pakolás, minden fronton feszültség, nem értem, nem értem.

szóval izé. egyik oldalon érzékeny lelkivilágú próbahiány, másik oldalon állítólag sokat jár a szám. Jó, akkor az artmacabre-ben csak akkor teszek bármit, ha szólnak, és nem szólok semmihez sem. Nincs nekem energiám és kedvem se odafigyelni a csípési sorrendre. Van fontosabb dolgom is annál.
Igazából az emtétés körök is fárasztóak. Nagyon. De ott legalább évek óta ismerjük egymást, és meg merjük mondani a többségnek a véleményünket, személyesen is akár. muhaha, persze, hogy nem.

a sehol közelében. elfáradtam, úgy érzem. nem a táborban, hanem utána, érti ezt? pakolni kell holnapra.

na, tessék :)

Angwen, még a táborban meséltem erről a klipről :) (miután végignéztem, vicces, ahogy épp gépelem be ezt a szöveget és linkelek :D )

valami megint stresszel titokban. és nem tudom, hogy micsoda. eddigi tapasztalataim alapján a gyomrom sosem ok nélkül görcsölt, a fizikai jeleknek mindig volt lelki oka. vegyük sorra: nincs munkám, hetedéves leszek az egyetemen, és az őszi félévre egy tárgyat vettem csak fel, mert nem tudtam elintézni, h diplomamunkázzak mellette. Itthon rendszeresen előjön a kérdés, h mikor költözöm már el, mert addig tetszőleges mértékben beleszólhatnak abba, mit és hogyan tartok a szobában.

Emellett jövő héten Kapolcs, Fornost, és az egyik főszereplő túl keveset volt próbán, ezért ultimátumot kapott, h amennyiben nem szervez össze a két női főszereplővel (meg velem) próbát Kapolcs előtt, nem szerepelhet. Túl sok embernek kezd elege lenni, fogy a tolerancia, megminden - nekem meg lelkiismeretfurdalásom van miatta. Jó, hogy már tavaly megmondtam, mindenki maga érdeklődjön már a próbák után, mert nem vagyok szervező alkat. Ja, az egy dolog, h a szövegét meg a szerepét már tudja, mert előadta egyszer-kétszer, de most új szereplővel kell összepróbálni, és hangosan kell beszélni, mert szabadtér lesz. Köztes megoldásként az fontolgatom, h "csak" lefelezem a szerepet, elvégre hat előadás.

A tábort lassan kipihenem.
Kapolcs jó lesz, mert nem kell szerveznem semmit, ezt a tábor után nagyon tudom értékelni.
Ma este mesélek, kíváncsi vagyok a játékosokra, mi lesz belőlük :D

Tábor. 2007. MTT.

Furcsa. Gyorsan vége lett. Első táborom, ahol szerettem volna otthon lenni, valamikor a harmadik környékén. Első táborom, ahol szerettem volna összeveszni, meg leüvölteni egyesek fejét.És az utolsó estén elhatalmasodott rajtam a depresszív nosztalgikus kifáradás, de szerencsére elmúlt reggelre. Fáradt vagyok, de már azon jár az agyam, hogy miben szeretnék szervezkedni a közeljövőben.
Még mindig rettegek a kötődésektől, és ez alól az emtété sem kivétel. De igazából annyira mindegy... lassan megtanulom elfogadni azt, ami van, és nem mindig másra vágyni.Talán.

Nem szeretnék még ilyen stresszelést a szervezés miatt, mert egyedül az emberek tartották meg az erőmet. Nem volt olyan fura a tábor, mint Velem 2, de egy kicsit arra emlékeztetett. Csak itt hivatalból éreztem magamat kívülállónak, nem egyéb okok miatt.

Voltak páran, akiknek külön örültem, hogy ott voltak, mert viszonyítási alapot adtak, és majdnem elhittem, hogy én is lehetek olyan fontos másoknak, mint amennyire az emberek számomra. A majdnem félelme megmarad, de ettől nem hiszem,m h valaha meg fogok tudni szabadulni. A pillanatnyi illúziók azért jól esnek.

Úgy tűnik, bevált a rendi koncepció, persze finomításra még szorul, ahogy a számháború is. Kitapasztaltuk, hogy tudunk látványosan pozőr keretjátékelemeket összepozőrködni véletlenül is, meg hogy az utolsó pillanat ösztönző ereje hatékony.

A tapasztalatokat alaposan meg kell fogalmazni, és leírni, hogy jövőre meg ezután okulni lehessen belőle...
az egyik legfontosabb szerintem az, hogy el kell hinni. A másik meg az, hogy meg kell tervezni előre. a harmadik meg az, hogy ki kell tartani egymás mellett. Ez utóbbiból hiányzott valami, a tavalyi szervező csapat közös ereje nagyobb volt - létszám is közrejátszhatott, de egyebek is.
mindenesetre jó volt.

fura ez az este. nem tettem semmit csak gépeltem. holnap majd kapkodok. lassan aludni kéne. most olyan nagyon, fura. lila a hajam. ja. holnap tábor. szasztok.

nem, a gyomorgörcs nem amrad abba. de ülve nem is lehet ellene mit tenni, szal pakolok, meg cselekszem, mert az szokott segíteni. És próbálom meggyőzni magam, hogy feleslegesen aggódom. Mindenesetre alkalmatlannak tartom magamat arra, amit teszek. Ez van, ettől függetlenül megcsinálom csakazértis, ha már elvállaltam.

pánik, csak így, egyszerűen. a majdcsakleszvalahogyba bírok egyedül kapaszkodni.

én nem akarom ezt az állásinterjút. az állást inkább, de... fáradt vagyok hozzá. sebaj, tapasztalat, legalább úgy teszek, mintha, oszt jó lesz.

a lájv jó volt, majd írok Sophie nevében.

kijegyzeteltem a lájvravalót, még egy óra indulásig, addig... öhm. jáccom.

Tegnap felhívtak az egyik álláshirdetős cégtől, hogy jelentkeztem egy munkára, aktuális-e még. Persze. A csaj elmondta egy percben, felsorolás szerűen a munkakört - én megijedtem. Aztán mondtam, h érdekel. Hétfőn állásinterjú. Addig megint meg kell tanulnom angolul, de nem ez a legnagyobb probléma a dologgal. Az első viszonylag összetettebb munkakör, amire jelentkeztem, és vissza is hívtak az önéletrajzom alapján. Adatok kezelése, frissen tartása, jelentések készítése, ajánlatok készítése, tréningek szervezése, mittomén. Háát. Kíváncsi vagyok. Egyedül az volt reménysugár, h a felsorolásban a bizonyítványok kiadása is benne volt (h az illető részt vett az oktatáson), illetve a papírok bekészítése - és ezt én nem említeném egy súlyú feladatnak egy szervezési feladattal, hacsak nem a szervezés maga is hasanlóan könnyed.

Ma meg lájv, főzni kéne segíteni, meg ilyesmi.

Tegnap voltunk próba után a Szimpla-kertben. Beszéltünk lájvról, meg egyebekről (most meg megszólalt az imagine a perfect circle feldolgozásában :agot:), beszerveztük vérnyulat a játékba :D Megértem Drímőr kiakadását a játékosokra, tényleg rengeteg energiát vesz el, amikor a szervezőnek a legfontosabb a szervezett tevékenység. Vagy úgy tűnik (és egy pesszimistának ez az "úgy tűnik" sokat nyom a latba).
A Szimplakertre visszatérve, ilyenkor érzem azt, hogy tág a világegyetem. Mindig lesznek olyan, számomra érdekes részei, amikről nem tudok. És ez zavar. Node, most már ismerek helyet, ahova jóidő esetén be lehet ülni játszani :D Nem jön oda a pincér, h rendelünk-e valamit... elérhető helyen van - ezek a romkocsmák meg koncepciójukkal is elbűvöltek azonnal. A CDfűbe azonnal beleszerettem, mihelyt ergonómiából kielemeztem. Csupasz téglafalak, dohszag, hatalmas asztalok, rengeteg geek a bölcsészek között... a falakon korrodált fogaskerekek, láncok, egyéb ipari darabok, múlt századból ideszakadt asztalok és székek, nagymama polgári asztala mellé állított szocreál kanapé...
... és a vámpír játék emlékei a billiárdasztalok helyén.

Lassan boltba kell mennem.

hű. rég blogoltam. nem, nem eseménydúsabb az életem, csupán kotort játszom nagy erőkkel.
ami történt, az az, h szombat este vikingharcoséknál sáska beszólt(muhaha, ez az első negyede a post-nak :D), vasárnap geekülés volt, hétfőn fotózás gp-ve és vérlepkével, kedden strand vérlepkével és öcsémmel, tegnap kotor, és nem mentem dedikáltatni gaimannal. amiért most vérzik a szívem. nagyon. ja, hétfőn nem mentem type o ra sem, és szvsz szigetre sem fogok.

lassan a végső dolgokat kell letisztázni a táborral kapcsolatban, és kéne mesélnem is, meg netán még scriptes feladatokat is gépelnem. mielőtt ugyanaz az alapszituáció egy másik formája foglalja el a képzeletemet teljesen.

tényszerű beszámolónkat hallották. :punny:

és véletlenül az x-logra postoltam :rohog: