Tegnap voltunk próba után a Szimpla-kertben. Beszéltünk lájvról, meg egyebekről (most meg megszólalt az imagine a perfect circle feldolgozásában :agot:), beszerveztük vérnyulat a játékba :D Megértem Drímőr kiakadását a játékosokra, tényleg rengeteg energiát vesz el, amikor a szervezőnek a legfontosabb a szervezett tevékenység. Vagy úgy tűnik (és egy pesszimistának ez az "úgy tűnik" sokat nyom a latba).
A Szimplakertre visszatérve, ilyenkor érzem azt, hogy tág a világegyetem. Mindig lesznek olyan, számomra érdekes részei, amikről nem tudok. És ez zavar. Node, most már ismerek helyet, ahova jóidő esetén be lehet ülni játszani :D Nem jön oda a pincér, h rendelünk-e valamit... elérhető helyen van - ezek a romkocsmák meg koncepciójukkal is elbűvöltek azonnal. A CDfűbe azonnal beleszerettem, mihelyt ergonómiából kielemeztem. Csupasz téglafalak, dohszag, hatalmas asztalok, rengeteg geek a bölcsészek között... a falakon korrodált fogaskerekek, láncok, egyéb ipari darabok, múlt századból ideszakadt asztalok és székek, nagymama polgári asztala mellé állított szocreál kanapé...
... és a vámpír játék emlékei a billiárdasztalok helyén.

Lassan boltba kell mennem.