Amikor az egyik egyetemi tanárommal, a konzulensemmel meg egy másik tanársegéddel, illetve egy intézet igazgatójával, főnővérápolójával és egy hasonló nemtomkivel ülök egy asztalnál. Néha felém néznek, h igen, a diplomatémám pont idevág.
Lehette volna terméktervező, ha az szerettem volna lenni. Most talán lenne diplomám és laptopom, és blogolhatnék arról, miköben a vonat a téli aranynapfényes leborotvált dombok között elszalad.
Most csak úgy teszek, mint aki. mint aki ért hozzá, mint akit érdekel, mint aki okos. Nem baj, az elvárások ugyanazok, mintha igazi lenne az egész. Ez benne a szép.
szerda, január 30
Life on Mars.
Ma sem csináltam semmit - illetve vérlepkének vázoltam az íródó novellát, mivel a haja kibontása röghöz kötötte, és megnövelte a befogadóképességét.
Tegnap négy paklival muncskinoztunk. aggasztóan gótnak érzem magam, mert állandóan a munchkin bites kiegészítőből akaram húzni. végül egy epic szamurájom lett, puissance-szal meg evil eyeshadow-val, trenchcoattalés goth boots-szal (amíg el nem cseréltem valami izével+cheat lappal. Volt vámpírbárdunk, gnóm-yakuzánk is.
Kell öcsémért mennem, este keretjátékmegbeszélés, holnap hajnalban megyek Szombathelyre, arra is össze kéne raknom az anyagot.
Unalmas az életem. viszont éneklgettem megint a légzésgyakorlás után.
Tegnap négy paklival muncskinoztunk. aggasztóan gótnak érzem magam, mert állandóan a munchkin bites kiegészítőből akaram húzni. végül egy epic szamurájom lett, puissance-szal meg evil eyeshadow-val, trenchcoattalés goth boots-szal (amíg el nem cseréltem valami izével+cheat lappal. Volt vámpírbárdunk, gnóm-yakuzánk is.
Kell öcsémért mennem, este keretjátékmegbeszélés, holnap hajnalban megyek Szombathelyre, arra is össze kéne raknom az anyagot.
Unalmas az életem. viszont éneklgettem megint a légzésgyakorlás után.
kedd, január 29
Szabó T. Anna: LENNI A MINDENT
Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.
Felvételire keresek verseket. Elegem van a versekből. (azért javasolhattok, leginkább kortársnak örülnék.)
vasárnap, január 27
péntek, január 25
péntek
Kavar a táboridőpont terén, juhú. Annyira örülök, hogy egyelőre a diplomatéma-felvételt komolyabb problémának tartom, és legalább e miatt nem idegeskedem. Igazából a diplomatémaleadásos kavarással se tudok mit kezdeni - én mindent elmondtam a konzulensemnek, amit megtudtam a Joanovicstól, persze, ő azt mondta, h szerinte ennyi is elég lesz, de azért megkérdi mélben J.-t. Válaszról nem tudok. Úgyhogy ma mehetek be, próbálhatok nyomtatni, aztán kaphatom meg, h dehát megmondta, h még az a másik papír is kell. :zokog: és mindjárt januárnak is vége, és Bercseynél se voltam.
Legalább tegnap emgtanultam a Komát, beszédtechnikáztam meg énekeltem és mozogtam, cak épp nem írtam. Ma próba, meg lájvintézés meg buli.
Legalább tegnap emgtanultam a Komát, beszédtechnikáztam meg énekeltem és mozogtam, cak épp nem írtam. Ma próba, meg lájvintézés meg buli.
szerda, január 23
klisé
A furcsa az, h szerintem hosszú ideje most értem el megint olyan kommunikációs szakadék szélére, ami abból áll, hogy magát az élményt nem lehet átadni közös nyelv híján. Hajnalban (és mindig) a tatai vár gyönyörű. Ott maradt pár évszázad mutatóba, mítikus ködbe vész a tó túlpartja, a vízben tükröződő ház akár szörny is lehetne, de nem lehet elmagyarázni a másik embernek.
Á, rájöttem. Az ember szeret(ne) felvágni a lelki gazdagságával (tegyük fel, vannak neki olyanok), a lelki gazdagságot meg ... nos, miben is mérik? Annyi, amennyi átjön. Amennyit ki tud fejezni. Én meg szavakba csomagolom az életemet, de szavaim nincsenek mindig, megfelelőnek meg még kevesebbet találok, ezért inkább nem szólalok meg. Pedig néha kell beszélni, és annyi is elég, hogy szólok a kocsiban utazóknak, hogy irreális ma este a Hold. Mert az apokaliptikust nem mindig bírom kimondani.
Na, szóval új társaságba próbálok beilleszkedni, új eszközökkel. Mert nem úgy hasonlítunk.
És azt hiszem, nem mindig kell ennyi tüske. Néha kevesebb is elég. Néha.
Á, rájöttem. Az ember szeret(ne) felvágni a lelki gazdagságával (tegyük fel, vannak neki olyanok), a lelki gazdagságot meg ... nos, miben is mérik? Annyi, amennyi átjön. Amennyit ki tud fejezni. Én meg szavakba csomagolom az életemet, de szavaim nincsenek mindig, megfelelőnek meg még kevesebbet találok, ezért inkább nem szólalok meg. Pedig néha kell beszélni, és annyi is elég, hogy szólok a kocsiban utazóknak, hogy irreális ma este a Hold. Mert az apokaliptikust nem mindig bírom kimondani.
Na, szóval új társaságba próbálok beilleszkedni, új eszközökkel. Mert nem úgy hasonlítunk.
És azt hiszem, nem mindig kell ennyi tüske. Néha kevesebb is elég. Néha.
Vidék
Megint Tatán volt a társulat, ezúttal hangtechnikáztam a Piroskában. Két nap, öt előadás.
Közben egy éjszaka a már ismert szálláson, ház, négy szobával meg egy közös helyiséggel. Ezúttal 12 emberből négyen voltunk nemdohányosok, de persze nem sikerült a nemdohányzó kocsiba helyet szereznem - osztálytársból is egy volt, ő is másik kocsiban utazottt - tehát szocializálódni próbáltam, egy kocsiban a Nagymamával, a Farkassal meg a Csókafiókával. A Farkas friss jogsival is simábban és gyorsabban odaért mindenhová, mint a másik két kocsi, a Nagymama gyakran instruálta a sofőr-padawant, én meg rájöttem, h nem valószínű, h valaha lesz jogsim. Csókafiókával is váltottam pár mondatot, még jó ötletet is mondott, bár nem tudom, eszembe jut-e kipróbálni.
Nem olyan jó amúgy nem szerepelni a darabban. Akármennyire is segítek nekik, meg jó fejek, azért ott van az a tény, h én nem voltam színpadon. És hülyén hangzik, de jobban stresszel a technika, mint a fellépés. Színpadon, ha hibázom, azt valahogy ki lehet javítani, az elfelejtett szöveg helyett lehet mást mondani - de ha rosszul/rosszkor adom be a hangot, azt mindenki észreveszi.
Erdőőrúrral megint beszélgettem, ő az egyik, akivel könnyebben találok közös témát - mmint a színházon kívül. Ez azért még mindig zavar - ez a másság. Hogy folyamatosan úgy érzem, más világban élek, más könyveket olvasok, más filmeket nézek, mint a többiek.Túl kéne lépnem ezen, mert csak részben igaz.
Mindenesetre a Death Note mellé (ezt Farkasnak)tartozom egy Twin Peaks+Sandman csomaggal Erdőőrúr számára.
Először jártam körbe az összes színészt gratulálni. Ez kb olyan kínos néha számomra, mint mindekit végigpuszilgatni. Tehát megszokható. Ja, volt egy felköszöntés is, mindenkinek kellett köszöntenie Nagymamát szülinapja alkalmából, ami megint gáz volt a részemről - tökéletes szociális és empatikus készséghiányomat megint bemutathattam.
Egy csomót néztem az ágak kontrasztját az éggel, hallgattam másokat, láttam Farkassal hajnalban a várat meg a napkelte csíkját a felhős ég alatt.
Ja, a kedvenc karaktereim a Farkas meg a Róka.
Közben egy éjszaka a már ismert szálláson, ház, négy szobával meg egy közös helyiséggel. Ezúttal 12 emberből négyen voltunk nemdohányosok, de persze nem sikerült a nemdohányzó kocsiba helyet szereznem - osztálytársból is egy volt, ő is másik kocsiban utazottt - tehát szocializálódni próbáltam, egy kocsiban a Nagymamával, a Farkassal meg a Csókafiókával. A Farkas friss jogsival is simábban és gyorsabban odaért mindenhová, mint a másik két kocsi, a Nagymama gyakran instruálta a sofőr-padawant, én meg rájöttem, h nem valószínű, h valaha lesz jogsim. Csókafiókával is váltottam pár mondatot, még jó ötletet is mondott, bár nem tudom, eszembe jut-e kipróbálni.
Nem olyan jó amúgy nem szerepelni a darabban. Akármennyire is segítek nekik, meg jó fejek, azért ott van az a tény, h én nem voltam színpadon. És hülyén hangzik, de jobban stresszel a technika, mint a fellépés. Színpadon, ha hibázom, azt valahogy ki lehet javítani, az elfelejtett szöveg helyett lehet mást mondani - de ha rosszul/rosszkor adom be a hangot, azt mindenki észreveszi.
Erdőőrúrral megint beszélgettem, ő az egyik, akivel könnyebben találok közös témát - mmint a színházon kívül. Ez azért még mindig zavar - ez a másság. Hogy folyamatosan úgy érzem, más világban élek, más könyveket olvasok, más filmeket nézek, mint a többiek.Túl kéne lépnem ezen, mert csak részben igaz.
Mindenesetre a Death Note mellé (ezt Farkasnak)tartozom egy Twin Peaks+Sandman csomaggal Erdőőrúr számára.
Először jártam körbe az összes színészt gratulálni. Ez kb olyan kínos néha számomra, mint mindekit végigpuszilgatni. Tehát megszokható. Ja, volt egy felköszöntés is, mindenkinek kellett köszöntenie Nagymamát szülinapja alkalmából, ami megint gáz volt a részemről - tökéletes szociális és empatikus készséghiányomat megint bemutathattam.
Egy csomót néztem az ágak kontrasztját az éggel, hallgattam másokat, láttam Farkassal hajnalban a várat meg a napkelte csíkját a felhős ég alatt.
Ja, a kedvenc karaktereim a Farkas meg a Róka.
hétfő, január 21
Storm - Covenant
drones behold the life that was given
be aware of the choices within your grasp
oppose the temptress who leaves you dry
redeem what was lost unleash your will
hail the ones who take nothing for granted
praise the moments of the giving day
worship the sensation that passes by forever
conquer yourself for the kingdom of fury
I want to stand in the eye of the storm
I want to get struck by lightning
I want our house to be set on fire
for us to walk without shelter
I seek no rest I seek no shelter
where weak dwell in the shadow of decay
I want to walk forever with the storm
until I become the prey anyway
Szánsájn
A napfényes időszakokat kábé alkonyatkor tartom vidámnak és energiatelinek - reggel/délelőtt határozottan lehangoló a sárgán fakuló tűzfal. Télen meg kifejezetten nem ideillő.
Ma majd beszélek a konzulenssel, hogy mi legyen, hátha el tudom intézni a szükségeseket a diplomatémafelvételhez. Hátha. Erről többet most nem.
Aludni szeretnék. Furcsa álmaim voltak, de legalább emlékszem rájuk. Az egyikben vámpír voltam, és a "túloldalt" - jelentsen ez bármit - egyik ismerősöm megsajnált, mondta, h azért olyan kedves velem, mert vámpír lettem. Én csak elnéztem az estébe, hogy valóban, embervért iszom meg nem látom a napot, és ez tényleg deprimáló hatású. Aztán meg gumipókaz emtétéseket beszervezte valami hatalmas játékba, voltak ott harcosok meg varázslók meg ugrálóbombák, sárga és fekete köpenyeket lehetett felvenni, és nagyjából 1000 ember vett benne részt. Rettenetesen bonyoult szabályai voltak, én meg egyáltalán nem ismertem őket. És nem is próbálta elmagyarázni nekem senki se őket.
Tábormegbeszélés. Jah. Tanulságos volt, emg hasznos, meg minden.
Holnap meg négykor kelek, megyünk vidékre a társulattal Piroskázni, hangosítok. Két napra.
Aludni szeretnék.
Ma majd beszélek a konzulenssel, hogy mi legyen, hátha el tudom intézni a szükségeseket a diplomatémafelvételhez. Hátha. Erről többet most nem.
Aludni szeretnék. Furcsa álmaim voltak, de legalább emlékszem rájuk. Az egyikben vámpír voltam, és a "túloldalt" - jelentsen ez bármit - egyik ismerősöm megsajnált, mondta, h azért olyan kedves velem, mert vámpír lettem. Én csak elnéztem az estébe, hogy valóban, embervért iszom meg nem látom a napot, és ez tényleg deprimáló hatású. Aztán meg gumipókaz emtétéseket beszervezte valami hatalmas játékba, voltak ott harcosok meg varázslók meg ugrálóbombák, sárga és fekete köpenyeket lehetett felvenni, és nagyjából 1000 ember vett benne részt. Rettenetesen bonyoult szabályai voltak, én meg egyáltalán nem ismertem őket. És nem is próbálta elmagyarázni nekem senki se őket.
Tábormegbeszélés. Jah. Tanulságos volt, emg hasznos, meg minden.
Holnap meg négykor kelek, megyünk vidékre a társulattal Piroskázni, hangosítok. Két napra.
Aludni szeretnék.
szombat, január 19
eh
A mai nap fénypontja a szerepjáték volt. előtte szépen csökkent, az előtte lévő fél órában mélyrepülést végzett.
A cselekvés, illetve a kreatív izé, meg az alkotásnak nevezett hülyeségek képesek elfelejtetni velem azt, h mennyire szart se érek.
Ezért szeretek mesélni, mert néha így azt hiszem, érek valamit. Emtétét is azért csinálom, mert az az illúzióm, mintha fontos lennék, meg van helyem, pedig ez csak... illúzió. Nem több, mint amit magamnak meg a játékosoknak gyártok.
Marha jó dolog főnixben azt képzelni, h fejlődhetek bármit, de egyáltalán nem érzem, hogy annyit nyújtok, ami a minimum lenne ahhoz, hogy értékes legyen önmagam számára is a teljesítményem. Ha másfél-két év alatt rosszabb lesz a hangom, miközben tényleg megpróbálom követni az udvarias instrukcióit, nos, ebben az esetben be kell látnom, h felesleges a pedál. Színészmesterségből nem tudom, h hogyan állok, de nyilván az utolsó felében a csapatnak, hiszen inkább csak felesben kaptam eddig szerepet, míg vannak, akik már évek óta játszanak a társulatban.
Életképtelenségemet meg már bebizonyítottam az egyetemmel kapcsolatban.
Persze csinálom tovább, mert létezni kell, hátha van valami értelme.
A cselekvés, illetve a kreatív izé, meg az alkotásnak nevezett hülyeségek képesek elfelejtetni velem azt, h mennyire szart se érek.
Ezért szeretek mesélni, mert néha így azt hiszem, érek valamit. Emtétét is azért csinálom, mert az az illúzióm, mintha fontos lennék, meg van helyem, pedig ez csak... illúzió. Nem több, mint amit magamnak meg a játékosoknak gyártok.
Marha jó dolog főnixben azt képzelni, h fejlődhetek bármit, de egyáltalán nem érzem, hogy annyit nyújtok, ami a minimum lenne ahhoz, hogy értékes legyen önmagam számára is a teljesítményem. Ha másfél-két év alatt rosszabb lesz a hangom, miközben tényleg megpróbálom követni az udvarias instrukcióit, nos, ebben az esetben be kell látnom, h felesleges a pedál. Színészmesterségből nem tudom, h hogyan állok, de nyilván az utolsó felében a csapatnak, hiszen inkább csak felesben kaptam eddig szerepet, míg vannak, akik már évek óta játszanak a társulatban.
Életképtelenségemet meg már bebizonyítottam az egyetemmel kapcsolatban.
Persze csinálom tovább, mert létezni kell, hátha van valami értelme.
péntek, január 18
üzenet a mai megbeszéléshez
Itt egy link a csingihez, hasznos, és magyar :D
(és elfáradtam, de jó volt megint magyarázgatni lelkes embereknek)
(és elfáradtam, de jó volt megint magyarázgatni lelkes embereknek)
Levegőt vesz
Mégiscsak a Covenant a legkellemesebb most.
Megnéztem egyik Rouen néven elmentett fájlomat - és meglepődtem jól az egyik NPC-men. Ezt még én se néztem volna ki belőle (avagy hogyan lepjék meg magukat a mesélők azzal, hogy elfelejtik a plotot?). Még néhány ilyet ki kell találnom, hogy kellően nyomasztó legyen a légkör.
(Menekülj csak szépen játékba az egyetem meg a valóság elől. Így kell ezt.)
n rögtön azt kérdezi, itthon vannak-e a szüleim. Lol.
Acanthus vagyok-e? (időtoszó geekségünket figyelhetik)Különben azt hiszem, néha igen. (újwodos mágus ösvény, az idő és sors, Árkádia, a Bogáncs ösvény.) Rosszabb állapotomban meg Mastigos (Acél ösvénye, elme és tér, Pandemónium vagy miatosz. Belső démonokkal küzdés, ilyesmi.)
Ha nwodos vámpír lennék, akkor szinte biztosan Daeva (Torcsik és Brujah-k összegyúrva).
A Mekhetek inkább a könyvben szereplő rajz miatt vonzanak (ami a linkelt lapon is látható). Na jó, elég gótok ahhoz, h tetszen a klán.
u.i.: ja és kedvem lett megint kipróbálni a lájv-izét, amit nem én szervezek. jó, csapnivaló játékos vagyok, de mondjuk Drímőrrel együtt talán kiegyenlítettebb lenne a dolog. ja, és rendes, esti lájvot, nem nappalit. főleg, mert egyre inkább úgy néz ki, h nem fogok ráérni, bár ennek adok még pár napot, míg szólok, h mégse :P
(azt nem merem mondani, h újwodos lájvnak jobban örülnék, de semmi nem lehet tökéletes.)
Megnéztem egyik Rouen néven elmentett fájlomat - és meglepődtem jól az egyik NPC-men. Ezt még én se néztem volna ki belőle (avagy hogyan lepjék meg magukat a mesélők azzal, hogy elfelejtik a plotot?). Még néhány ilyet ki kell találnom, hogy kellően nyomasztó legyen a légkör.
(Menekülj csak szépen játékba az egyetem meg a valóság elől. Így kell ezt.)
...we are the heroes of self deception....Kis színes: csöngettek, ablakot nyitok a bejárati ajtón, valami behízelgő fejű és hanghordozású fickó, kezében talán csekkfüzetet, vagy valami kis formátumú dolgot szorongatva köszöbés utá
n rögtön azt kérdezi, itthon vannak-e a szüleim. Lol.Acanthus vagyok-e? (időtoszó geekségünket figyelhetik)Különben azt hiszem, néha igen. (újwodos mágus ösvény, az idő és sors, Árkádia, a Bogáncs ösvény.) Rosszabb állapotomban meg Mastigos (Acél ösvénye, elme és tér, Pandemónium vagy miatosz. Belső démonokkal küzdés, ilyesmi.)
Ha nwodos vámpír lennék, akkor szinte biztosan Daeva (Torcsik és Brujah-k összegyúrva).
A Mekhetek inkább a könyvben szereplő rajz miatt vonzanak (ami a linkelt lapon is látható). Na jó, elég gótok ahhoz, h tetszen a klán.
u.i.: ja és kedvem lett megint kipróbálni a lájv-izét, amit nem én szervezek. jó, csapnivaló játékos vagyok, de mondjuk Drímőrrel együtt talán kiegyenlítettebb lenne a dolog. ja, és rendes, esti lájvot, nem nappalit. főleg, mert egyre inkább úgy néz ki, h nem fogok ráérni, bár ennek adok még pár napot, míg szólok, h mégse :P
(azt nem merem mondani, h újwodos lájvnak jobban örülnék, de semmi nem lehet tökéletes.)
persze.
idén még nem történt semmi rossz velem, miért ne. miért ne pont az egyetemmel szívjak megint, mint rendesen. mert persze, hogy jan. 11. volt a diplomatémefelvevés határideje, persze, h kell üzemi konzulens szombathelyről, és persze, hogy nekem kellett volna utánajárnom, nem bíznom a kiírások logikájában, vagy a konzulens tájékozottságában.
most majd próba-szerencse alapon megcsinálhatom lóhalálában, bekopogtathatok bercseihez, háátha elfogadja, és nem kell őszig várnom.
rohadt életbe.
most majd próba-szerencse alapon megcsinálhatom lóhalálában, bekopogtathatok bercseihez, háátha elfogadja, és nem kell őszig várnom.
rohadt életbe.
csütörtök, január 17
szósölááájz... szósölááájzzz...
Tudod, olyan helyzet, amikor beszélgetsz emberekkel, meg minden. sőt, egyáltalán, kimozdulni. néha nem árt. tudooood, azért, mert az jóó. nna.
és mi a szart hallgatok már megint?! (és lejárt a fájdalomcsillapító hatása, asszem ez a fáradtság már a normális).
tényleg, kifejezetten izgalmas igazi zombiként működni, amikor ugyan követem a külvilágot, hallom a szavakat meg a képeket megminden, de mégis... ja, hogy ez reakciót igényelne? Na neeem, az luxus.
Fridának igaza van, sokszor előfordul a "csak mosolygunk", Jolánka tehát okkal mosolyog.
talán aludnod kéne. néha, nem?
X is blogolt a túloldalt. Neki rosszabb, vígasztaljon a tudat.
és mi a szart hallgatok már megint?! (és lejárt a fájdalomcsillapító hatása, asszem ez a fáradtság már a normális).
tényleg, kifejezetten izgalmas igazi zombiként működni, amikor ugyan követem a külvilágot, hallom a szavakat meg a képeket megminden, de mégis... ja, hogy ez reakciót igényelne? Na neeem, az luxus.
Fridának igaza van, sokszor előfordul a "csak mosolygunk", Jolánka tehát okkal mosolyog.
talán aludnod kéne. néha, nem?
X is blogolt a túloldalt. Neki rosszabb, vígasztaljon a tudat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)