Amikor az egyik egyetemi tanárommal, a konzulensemmel meg egy másik tanársegéddel, illetve egy intézet igazgatójával, főnővérápolójával és egy hasonló nemtomkivel ülök egy asztalnál. Néha felém néznek, h igen, a diplomatémám pont idevág.
Lehette volna terméktervező, ha az szerettem volna lenni. Most talán lenne diplomám és laptopom, és blogolhatnék arról, miköben a vonat a téli aranynapfényes leborotvált dombok között elszalad.
Most csak úgy teszek, mint aki. mint aki ért hozzá, mint akit érdekel, mint aki okos. Nem baj, az elvárások ugyanazok, mintha igazi lenne az egész. Ez benne a szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése