Tegnap 9 után valamivel már sikerült lefeküdnöm. Elaludni ugyan még egy óra volt, de ez nem akadályozott meg a bőséges álmodásban. Legutoljára megint sikerült azt álmodnom, h összevesztem Cueddoval. Most kifejezetten én sértődtem meg rá valami színitosszal kapcsolatban: de annyira, h kijelentettem, kiszállok az egészből, tsá. Kiszaladtam az épületből, összefutottam Brandirékkal és két régi osztálytársammal, akikkel már nem tudom, h hova mentünk, de pont rám vártak.
Tegnap reggel a vonaton azon tűnődtem, mennyire szeretem az éjszakából kibukkanó hajnalokat. Sötét van, kevés ember az utcákon, más, mint napközben. Kár, hogy szeretek aludni, nappal meg ébren kell lenni.
Más buli után menni keresztül a ködön, mert olyankor a hideg és álmosság mögött vár az ágyam, a magam köré csavarható takaró és az álmaim. Hajnalban kelve nem ekkora motiváció általában a nap, ami miatt felkeltem. Csak ritka, kivételes alkalommal kelek azért, mert érdemes ébren lenni.
Inkább csak átvészelem alvástól alvásig az időt. Közbeiktatva néhány játékot, néhány embert akik miatt azért érdemes ébren lenni. (Kár, h egy részükkel kevesebbet találkozom, mint szeretnék.)
A mai napom meg húzós lesz időbeosztásilag. Ezk nem szoktak összejönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése