péntek, február 15

pontatlan



leginkább kedvem lenne kifeküdni a szőnyeg mintái közepébe, és ezt a neofolk izét hallgatni, amíg belesüppedek a szövetbe (Korbács, jah.). Csak egyrézt belealudnék... másrészt koszos a szőnyeg. Rengeteg időmből semmire sem jut. Elég.
Ja, mondjuk. Örülök, hogy őszintébb vagyok magammal is, másokkal is. Persze ez csak illúziók rombolása, de az jó. A pozőrség igazi. Mármint, úgy igazi... hogy önmagát létezőnek tekinti. Érvényesnek mindenre és mindenkire.
Kellemetlen. Napok óta mord, haragos, ingerlékeny vagyok. Hetek óta érzelmi hullámvasút (bár, talán évek óta). Király. Talán nem kéne másokra is kiterjesztenem. Oké, ismerjük ezt is, lépjünk tovább.
Nem szeretek kegyetlen lenni másokkal. Legalábbis úgy nem, h ők ezt nem élvezik. Minden "gonoszság", beszólás kegyetlenség. Legalább egy kicsit.
És valóban hajlandó vagyok végre komolyan venni bizonyos dolgokat, más dolgokkal szemben. Más dolgok rovására. Kétszer egymás után nem lógok el mesterségóráról, mondjuk.
Ja, és megengedem magamnak, hogy minden biztosíték nélkül merjek felnézni másokra. És lopni belőlük magamnak azt, ami nekem is kéne. Ez a színészet, nem?

Nincsenek megjegyzések: