Napfény

Ráadásul reggel, blöe. Jó sokat aludtam, kb 11től 9ig, álmodtam is, sokat utaztam, meg volt sötét fenyegetés egy kisvárosban, raptorok nyomai, és éntudtam/sejtettem az igazságot, hogy mik azok a vágások. A végén meg én voltam az egyik ellenség, aki megadtam magamat, emrtmégis jófej voltam, de majdnem levágták a lábamat vallatásnál, pedig magyaráztam, h anélkül is elmondok mindent.

Autechre hangulatos reggel. Most még van agyam hozzá... illetve, eddig volt.

Vicecs volt tegnap, hogy ugyan piros és fehér ruhát keresve indultunk el túrni, de ebből lett egy feketecsipkeruha (nem nekem), aztán később nég benéztem egy boltba a Múzeum körúton, onnan meg egy fekete nadrágot szereztem. Szóval nem azt, amiért indultam.

A CD-fűben még mindig jó a pincefalakra szerelt fémalkatrészek és a széteső bútorzat közepette geekülni. Pár pillanatig erős ingert éreztem rá, hogy a zöld asztal mellett gyosan meséljek egy Changeling szemelvényt, ahelyett, hogy magyarázzam a játékot.
Pár kategóriával kreatívabb játék, mint a többi. Ez a kit és miért rabolt el kicsoda kérdéskör nagyon összetett. És nagyon jó ötleteik vannak a játékosoknak. Itt nem elég azt mondani, hogy gangrel vagyok, othagyott az atyám, h éljek túl. Az asztaliban ez nem így jött elő, mert ott halandóknak meséltem le az elrablást és Árkádiát is.

... one death in every forty seconds...

Hű. Zenei számokra is lehetne írni karaktereket. (Slatty. Foglalkozz az ebéddel meg a diplomáddal, te lány.)