anyán mindig képes összezúzni nem létező jókedvemet is.
sajnálom, de nem fogok amiatt nem elvállalni munkát, hogy tudjam az öcsémet vinni reggel suliba. Pláne, hogy, mihelyt lesz normál munkám, elköltözöm itthonról. Lehet, hogy önzés, de szeretnék már élni.

jut eszembe: nem volna rossz, ha valaki már főpróbán/előtte meghallgatva megmondaná, ha valamit szörnyen éneklek. Bármilyen meglepő, én nem hallom magamat, illetve nem úgy, mint kintről hallatszik. Kurva szar utólag szembesülni vele, hogy eleve rossz. Oké, így egyértelmű, hogy jobb, ha nem próbálkozom, de talán nem lenne ilyen szar, ha nem égetem magamat.