munka előttem, de nem, inkább nem nézek arra. lassan két hete nem végzek mindennel munkaidőm végére. de most talán még forog az agyam. a székkel együtt... juhú... senki ne jöjjön be a szobába...
azt hittem, tegnap korán lefeküdtem, és hamar elaludtam. persze nem. reggel nem ezt jelentette. eszperente, te! szal rég ragadt ennyire le a szemem. nincs begyulladva.
tegnap próbán vices volt. meg kissé kellemetlen helyzet. így utólag szégyenlem magam, mit szóltam vele annyit a darabba, nem én rendezem, bocsánat. de tényleg hosszú, és vagy mindenki hozza az Eruntale féle színvonalat, vagy unalmas lesz a darab. Peredhil jó lesz, jó irányba indult el, csak foglalkoznia kell a karakterrel otthon is. Illének jó lenne a karaktere, csak épp kissé egyhangú, lehetne változatosabb is, és őszintébb. Mindig legyen ott a színpadon, és ne azért mozduljon, mert a rendező azt mondja, hanem azért, mert "kell". Erynek sokat kell még ezen túl is dolgoznia az egyes monológokon, hogy megragadja a néző figyelmét hosszú időn át, sőt, értse a néző, miről van szó. Cueddonál úgyszintén. Meg hát nála ugye fontos, h tudja, mit beszél, különben megmarad a fellengzősség :)= A többségnél összhangba kéne hozni a mozgásuk egészét, mert elszigetelt gesztusok figyelhetők meg rajtuk. Az egész testtel kell játszani, nem csak arccal és karral! A lélekkel. Az egész emberrel. Akkor talán nem kell majd azon senvedni, milyen zenei és fényeffektekkel vonjuk el a néző figyelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése