IX.
A nőkről
Ha tartani akarom magam a kontrasztok törvényéhez, mely a morális rendet éppúgy kormányozza, mint a fizika törvényeit, az irodalmárokra veszélyes nők osztályába kell soroljam a férjes asszonyt, a kékharisnyát és a színésznőt; – a férjes asszonyt, mert természeténél fogva két férfihoz tartozik, így aztán túl könnyű prédája lehet a költő despotikus lelkének; – a kékharisnyát, hiszen minden kékharisnya valójában csak egy-egy elhibázott férfi; – a színésznőt pedig azért, mert bár dörgölőzik az irodalomhoz, mégis útszéli nyelven beszél, – és végül azért is, mert valójában nem is igazi nő a szó minden értelmében, – a közönség fontosabb lévén számára, mint a szerelem.
Vagy el tudnak képzelni egy költőt, aki a választottjába szerelmes, mégis végig kell néznie, amint az éppen férfiszerepben tetszeleg a színpadon? Hiszem, hogy nem lenne más választása, mint felgyújtani a színházat.
Vagy el tudják képzelni ugyanezt a szerencsétlen flótást, amint kénytelen szerepet írni egy tehetségtelen színésznőnek, akit szeret?
És ezt a másikat, amint azon izzad, hogy epigrammáival visszafordítsa a földszint közönségére mindazt a fájdalmat, melyet ez a közönség okozott neki e legdrágább lényen keresztül, – e lényen, melyet a keletiek otthon hármas kulcsra zárnak, mielőtt Párizsba jönnének jogot tanulni? Mert minden irodalmár időről időre megcsömörlik az irodalomtól: ezért e szabad és büszke lelkek, e megfáradt szellemek számára, akiknek mindig szükségük lesz a hetednapi pihenőre – csakis két fajta nőt ajánlhatok: a leánykát és az együgyű asszonyt, – vagyis a szerelmet, vagy a mindennapi meleg ételt. – Testvéreim, van-e még szükség további magyarázatra?

http://boncnok.freeblog.hu/archives/2006_Feb_boncnok.htm

innen van. meg innen:Charles Baudelaire: Tanácsok ifjú irodalmároknak

Ezek szerint a színésznők és egyéb művésznők se írót költőt stb. válasszanak maguknak, csakis fiúcskát és együgyű izomgépet meg a keresetet - vagyis a szerelmet?