péntek, március 3

Zöld csíkok a szememben

Mélybársony zöld. Ugyanebből a lila, meg a bordó. Mostanság ezek a színek. Az idő tágul, összehúzódik, lélegzem. Néha kapaszkodom, néha nem, és úgy érzem a tavasz mindig elaltat. Pihenés ideje van, megtisztulás, estébé, tudjátok. Vége a farsangnak, meg sem történt.

Csak mások szemében létezem. Ha nem látnak, magamat nézem, és halványul a tülrök között vergődő árnyék. Ezért szeretnék már nagyon leülni és beszélgetni. nem eseményt, nem bulit, nem játékot. beszélgetni. Az Édenben nem voltunk egyedül. Nem is tudtunk magunkról. És nincs visszatérés, csak előre lehet haladni.
Érdekesek ezek a hermetikus, alkimista meg egyéb fraktálnövekvésű gondolatvirágok, és a nyakkendőm is egy tavalyi tavaszi napon. Aranyszálak kötnek a világegyetemhez, és csak egy szál van, mégis sokat látunk. Vagy csak összefonták őket? Az elmélet az 1. A gyakorlat teszi a számokat.
Hülye vagy. Álmos vagy. KÁÁÁVÉÉÉÉ. MÉÉÉÉG.

És tegnap jó volt a próba. Cueddo meg igazán mélezhetné a szövegeimet, hátha megtanulom őket :)=
és lájv és élet és fájdalom a tüdőmben. óóóóójeeee.

Nincsenek megjegyzések: