Tábor. 2007. MTT.

Furcsa. Gyorsan vége lett. Első táborom, ahol szerettem volna otthon lenni, valamikor a harmadik környékén. Első táborom, ahol szerettem volna összeveszni, meg leüvölteni egyesek fejét.És az utolsó estén elhatalmasodott rajtam a depresszív nosztalgikus kifáradás, de szerencsére elmúlt reggelre. Fáradt vagyok, de már azon jár az agyam, hogy miben szeretnék szervezkedni a közeljövőben.
Még mindig rettegek a kötődésektől, és ez alól az emtété sem kivétel. De igazából annyira mindegy... lassan megtanulom elfogadni azt, ami van, és nem mindig másra vágyni.Talán.

Nem szeretnék még ilyen stresszelést a szervezés miatt, mert egyedül az emberek tartották meg az erőmet. Nem volt olyan fura a tábor, mint Velem 2, de egy kicsit arra emlékeztetett. Csak itt hivatalból éreztem magamat kívülállónak, nem egyéb okok miatt.

Voltak páran, akiknek külön örültem, hogy ott voltak, mert viszonyítási alapot adtak, és majdnem elhittem, hogy én is lehetek olyan fontos másoknak, mint amennyire az emberek számomra. A majdnem félelme megmarad, de ettől nem hiszem,m h valaha meg fogok tudni szabadulni. A pillanatnyi illúziók azért jól esnek.

Úgy tűnik, bevált a rendi koncepció, persze finomításra még szorul, ahogy a számháború is. Kitapasztaltuk, hogy tudunk látványosan pozőr keretjátékelemeket összepozőrködni véletlenül is, meg hogy az utolsó pillanat ösztönző ereje hatékony.

A tapasztalatokat alaposan meg kell fogalmazni, és leírni, hogy jövőre meg ezután okulni lehessen belőle...
az egyik legfontosabb szerintem az, hogy el kell hinni. A másik meg az, hogy meg kell tervezni előre. a harmadik meg az, hogy ki kell tartani egymás mellett. Ez utóbbiból hiányzott valami, a tavalyi szervező csapat közös ereje nagyobb volt - létszám is közrejátszhatott, de egyebek is.
mindenesetre jó volt.