Azt akarom mondani, hogy: (már megint csöng ez a kib telefon), na, szóval azt, hogy holnap este asszem az utolsó budapesti előadás az évadban, Beck-kettő-három, három Beckett darab, a középsőben szereplek (és a plakátját is én terveztem, ha netán érdekel valakit).

Ez az a darab, amit még mindig megül valami templomi hangulat - talán azért, mert még friss (a legutolsó két előadás elmaradt), mert Beckett, de persze az is lehet, h csak azért van, mert néma csöndben kell kuksolni a takarásban, mert minden pisszenés előrehallatszik a néma csöndbe.
Szélsőséges nézői vélemények születtek, de azoknak tetszett, akiknek a véleményére adok. Nem közönségdarab, no.

Diplomaírással haladgatok, most megint csak lassabban, de talán vasárnap-hétfőn nagyobb mennyiségű munkaórát tudok beleölni, miközben Inszéjn főz ránk meg ilyenek (most meg egy futár jött. és telefon. és. csak, h lássátok, mi minden zavarja meg a békés blogírást.). Tegnap láttam Gépészfijú diplomatervét, szépséges, és ijesztő volt, hogy értettem, miről van benne szó.És az is ijesztő, hogy mennyire más egy gépész-diplomaterv, mint egy terméktervező. És nem a technológiáról gyűjtök, az nem érdekelte a konzulensemet.

Sok darabidőmben meg olvasok közéleti blogokat, és az is ijesztő, amit ott találok. Senkinek nincs igaza, a helyzet rossz, de nincs rá megoldás, és amúgyis. És túl sok a nem gondolkodó ember még azok között is, akik azt hiszik, h gondolkodnak, túl kevés az empátia és az ojjektív elvonatkoztatás meg a másik nézőpont.
Mikroközösségek.