a mindenáron megsztandó dolgokkal - tudás, érzés, bölcesség, izé - nem értek egyet, de most az előbb eszembe jutott az ablaküvegen átszűrt fény, a megosztás szükségessége... nem, igazából nem ez, de ez most mindegy. mindig mindegy. (pontosítások - és zárójelzéses betoldások (amik folyamatosan jelen vannak)). Megittam megint egy kávét.
Aztán kinéztem az ablakon, és rájöttem, hogy a tavalyi tavasznyár voltaképp elemeiben hasonlít a mosthoz, és a nagy erőkkel sugárzó energia, amit néha a még nem kifakult betonból lehet kiolvasni, no, az ugyanaz.
A lehetőségek néa gyártják az igényt. És önmagukat.

Konkrétumokban pedig: volt tegnap körmagyra, jó volt, jobb volt, ilyesmi, tábort is szervezünk, és vrom és furcsa lesz, mint Szorospatakon, és diplomamunkát kéne írni.