Sok az időm itt bent még mindig, túl sok idő jut gondolkodni. Haha.

Itt van például az a sztori, amit pont most olvastam a belterjen, belterjes ismerősének a története mindenféle utcán arctörögetős eseményekről, járókelőkkel megminden.
Hogy egyrészt ez egy véresre fordulható világ, de ezt azért lehet sejteni a hírekből - csak azt nem, hogy ez karnyújtásnyira van, a burok határán.
Mert a burkot fenntartják. Ők?. Nem. Mi.

Pont ugyanaz megy nagyban, mint kicsiben, és ez, ha körbenézünk az ismerőseink köztt, kurvára ijesztő. Aze mebrek nem nagyon tudnak többféle mértékben gondolkodni - nehéz elviselni a "nagyvilág" meg az "én világom" között feszülő méretbeli eltérést. Ergo hosszú távon kezelhető mértékre csökken minden, legyen szó az esti vacsoráról, szakdolgozatról, cégvezetésről, kormányzásról, atomkutatásról.
Nem, nem hiszem, hogy a "súlyosabb" dolgokat az első meglepetések után máshogyan kezelik az emberek. Aki nem tudja társasjátékozás közben megállni, hogy ne csaljon, az miért tenné ezt magasabb szinten?
Aki nem tud egyenesen viselkedni az ismerőseivel, az miért tenné ezt politikusként? És a többi.

Szerintem a világ nagy bajainak (éhezés, háború, szegénység, betegség stb.) pont ugyanaz a forrása, mint a kicsiknek. Az emberek. (Eredendő bűn, mi?) Ahogy nem veszi senki a bátorságot, fáradságot és időt arra, hogy felhívja a rendőrséget, úgy miért szólna ugyanaz az ember nagyobb horderejű kérdésekben?
Másvalaki problémája ez, nem az enyém.

Nagyon profin gyártjuk az illúziókat. Mert meg kell magyarázni mégis mindenzt - csak azt tudnám, hogy minek. De tényleg. Megmagyarázható, hogy siet az ember, hogy nem tudja pontosan mit kell tennie, számít arra, hogy majd más szól a rendőrségnek, fél, hogy majd őt verik meg...

Tulajdonképpen csoda, hogy ezek után van még jószándék és akarat néhány emberben. Az illúziók, ugye. Azok segítenek, mert eltakarják a nehézségeket, a valódi áldozatigényt. Ameddig ugye el nem törnek a kútra menet.

Namindegy, az illúziógyáraknak asszem van értelmük persze, védenek minket önmagunktól, meg mégiscsak lehetőséget adnak arra, hogy javítsunk a kis dolgokon, így talán javítva a nagyobbakon. Talán.