újra sorozatot nézek, ezúttal az új Nikitát. vagy mondtam már? namindegy, a lényeg az, hogy ugyanúgy magával ragadott, mint a régi. Mások a szereplők - a színészek -, fáj a szívem Roy Dupuis-ért, és Peta Wilson is jobban tetszett Nikitaként, mint az ázsiai csaj, de pl. az ALex-t játszó lány szimpatikus.
a több, mint 10 éves különbség meg... nagyon látványos. Nincs hologramos kivetítő, és a monitorok áttetsző üveglapok, ergo a tech. kütyük egyelőre abszolút elképzelhető dolgok. Igazából a ruhákon (sminken és hajakon), és az "otthonossá tett" szobákon látszik a Secti... Division-ben, hogy más korban játszódik a sorozat.
Na, ennyi mára, vissza a melóba.

ó, már péntek van. nohiszen.

tegnap meséltem királylányos fantasyt, és most meg kell várni Szozsit a következő résszel. Rosszabb, mint egy sorozat, annál csak egy hetet kell várni a folytatáshoz. Azért érdekes most mesélni, mert nagyon kell figyelnem az NPC-imre, mit reagálnak, hogyan és milyen követleztetéseket vonnak le meg ilyenek. Sokkal inkább, mint máskor, mert most hozhatnak oylan döntéseket, amik hatással vannak a későbbiekre. Ahogy a játékosok is. Néha olyan, mintha jengáznánk, és baromira kell figyelni ahhoz, hogy ne boruljon az egész építmény, épphogy megálljon.

ja, szerdán volt az angolul-beszélős tosz, kúl volt, ugyanaz ment, mintha magyarul beszélnénk.aztán karaokézni ragadtunk, az is érdekes volt - és örülhettem, mert volt pár alternatívabb szám is a kínálatban, mint amit eddig láttam. Legközelebb éneklek Mansont meg ALice in Chainst, csak addig meg kell tanulnom őket :rohog: de komolyan, azért Linkin Parkot is vicces berakni énekelhetőnek, a Prodigy- Breathe-hez meg már nem tudok mit szólni...

Helovínra gyertek. Rá fog menni a hétvégém, úgyhogy szeretném jól érezni magamat. Emberekkel megminden. Ez nem fenyegetés, ez szándéknyilatkozat.

Ma este meg megyek főnixes bemutatóra, remélem, megszületett már a darab, és jó lett, mert nem tudok hazudni. asszem.

igazából aza fura, hogy évtized végeként gondolok erre az ére, pedig mondjuk 90 az mér kilencvenes évek. Ezek meg a tizes évek. És tíz éve...
a nosztalgiát agyoncsapom. Ez nem az a bolygó pillanat a jelenidőben. Szerzek teát.
Szereztem.

A dolgok mindig az adott pillanatban indulnak, soha később. Korábban meg már csak elindultak, de nem lehet se a jövőre se múltra hatni.
A téridőben egyedül vagyunk, és csak messziről világítanak más csillagok.
A szavak a megfogalmazhatatlant írják le. Kis bogarak, amik kirágják a valóságot. (Valóság szövetet, de ennek nincs is értelme.)

don't. look. back.

Lila meghívó

itt bent egészen mások a színei... azért már legalűbb egy fél éve nem ültem photoshop elé. (najó, a tábor előtta a csapatlogó erejéig.)

határozottan nem vagyok elégedett. de másfél óra szöszölődés után már képtelen vagyok kattintani.

ma volt egy darab kostruktív és előremutató ötletem a munkahelyemen (mmint... az eddigiekhez képest).

ma vettem egy csizmát végül, miután tegnap este keresztülszeltem a nagy plázát mellettünk, és szemeztem egy csizmával, meg szomorúan, és némiképp még mindig idegesen vettem tudomásul, hogy megint unalmas a divat. a háendem pasztel és visszafogott és unalmas, mindenhol... harmóniák vannal. még a csipkés bolt a legérdekesebb,de az azért ahhoz, h csak a csipkésség miatt vegyek ott ruhát.
namindegy, a csizmának örülök, mert reggel már baromira fázott a lábam.

jajj, kéne írni Zoltánnak :D na, majdmindjárt.

Tegnap este sikeresen elfeljtettem a megbeszélést, amit még mindig nagyon sajélok, meg kínosnak tartok, mert valami rémlett, de ma estére emlékeztem, és nem tudom, h miért. Úgyhogy ma este befejezem a plakátot, meg lehet, h gyártok mégegyet, ha lesz ihletem. A zenei ihleteim gyűlnek, határozottan. Viszont szeretnék mást is még magam mellé, mert... ja. Mert vállalok halloweeni jóslást, mondjuk.

még nem tudom, h lesz-e, de kell lennie. a kékségben dolgoknak, amik világítanak a maguk hínárfényes módján. mindig a kanyar mögött, mindig a ködben, mindig a homályban.ezért jók a ködök, mert mögöttük elférnek a szép dolgok, amiket amúgy nem látunk.
Ködök, ködök, ködök. Majd most megváltjuk a világot, ugye?!

délután, hétfő, a levegő este is, ma reggel is jóíz volt. A hétvége időjárása évekkel ezelőttre dobott vissza, de leginkább tavaszokra, mert annyi íz volt benne. Meg szép volt.

amúgy szedem össze a helovíni zenéket (egyelőre konkrét kívánságot senki nem küldött, ezér magatokra vessetek), megnéztem másfél lost boys (az első nagyon szórakoztató volt a másodikat nem tudtam végignézni), meséltem és játszottam.

A királylányos fantasy kezd érdekes fordulatot venni, a vámpírosban meg jönnek elő a akarakterek közti feszültségek. Ó, igen.

Nem tudom, hogy akarok-e menni a Vad Frutitk koncertre, de jó lenne hirtelen elhatározásól, csak úgy menni helyekre. Ilyenkor érzem, hogy nem kötnek a láncok. Azt hiszem, az utolsó pillanatban fogom eldönteni, adjunk a káosznak. 

Új szemüveg kell, egyre inkább érzem. A szemem. Érzem a szemem. 

Amúgymeg, vége a hétnek, és én ennek örülök.

http://industrx.blogspot.com/2010/10/kozjatek.html
ezennel a királylányos fantasyhez is próbálok leírni dolgokat. Báe úgy nehéz, hogy nem szeretném elspoilerezni a dolgokat...

na még kicsit bentmaradok, számlákat regisztrálok, meg .... á, nem. Majd holnap reggel cipelek gépeket, akkor egy úttal kevesebb, illetve kettővel a raktárig.

vettem szürke körömlakkot, és tetsik. Meg vettem mattító lakkot, na azzal még barátkoznom kell. És szebben festenem hozzá körmöt, mert sokkal jobban látszanak a hibák ezzel...

First day in a victim's chair.
Every surface replaced can help to keep you fair for a corrected gaze.
Every feature displayed will match your crowd.

A loss of innocence.
One hand to wash the other.
Be a perfectionist.
You're nothing if
You're just another.

Something material.
This isn't personal.

Mirror on the wall.
Frame the picture.
Reflect this kiss to wish us all goodnight.


unalom, unalom, unalom. három mese van a fejemben, három világot mesélek egyszerre - mégjó, h a királylányos cucc sínen van, ott, ahol kell lennie. Rouen annyira szaggatottan halad, h nehéz kohéziót tartanom. Lehet, h meg kell gyorsítanom a befejezést, mert nehezen viselem az egy hónapos szünetet így a végjátékban.


... kéne keresnem képet, legalább Meinirhez és az egybetűs NPC-hez, bár nem fényképet, mert a fantasyhez hangsúlyosan nem illik reális fotó.


és van a fejemben egy külön város, két karakterrel, meg egy másik halvány foszlány Roxfortos fanfiction jellegű meséhez is. de ezekbe nem fogok belekezdeni. 


és, ólol. 


wanted dead or alive remake by ~CrazyScarlet on deviantART

A depressziós zene nem gót.
A depressziós zene mondjuk a Porcupine Tree, meg a társai. A gót élénk fekete, míg ezek valóban szürkék, valóban áttetszőek és esősek.

Tegnap nekikezdtünk a Samhain tervezésének, Darkzsúr fedőnévvel, ó, igen.
Kérjetek zenét tőlem, mert én leszek a zenefelelős.

Na, ez a mai időjárás pont nem tetszik. Megint olyan semmilyen, inkább esne az eső.

És milyen jellemző, írok hosszabb lélegzetű beszámolót, és senkit nem érdekel :depressziósan elkullog a pozőr hatás érdekében: tulajdonképpen ... időnként rájövök, h a számomra fontos dolgok roppant kevés embert érdekelnek. Ja, nem ebből, csak erről asszociálva.
Szóval most szerzek forró teát, és nekiállokm átnbézni minden listát, és frissíteni őket, most van ideje ennek. Aztán majd talán...

...I awakened in the city to utter darkness.
I was running for hours and hours
through deserted streets.
between all those towers,
there was only rain -- only the rain.

I went through doors, I scoured the alleys.
in the rain I climbed ridges.
I walked over bridges, but there was no one there.
I felt deaf, although my hearing was fair.

but there was only silence.
not even the rain...

there must be more.
I need you to quell my fears.
I've felt it before.
I need you to shed my tears.

the things I adore.
I need you to feel my pain.
I'm trapped like before.
I need you to stop the rain.
there must be more.
I need you to quell my fears.
I've felt it before.
I need you to shed my tears.

the things I adore.
I need you to feel my pain.
I'm trapped like before.
I need you to stop the rain.

I've cast myself into a prison,
with bonds near impossible to break.
I thought my life is built on reason,
but now I know I've got to escape.

I've depraved myself of all I had,
and thought I need to for my own sake.
I didn't think I would be so sad,
but without you I cannot escape.
not even the rain...

deep in my heart,
I want you to pull me back.
I've kept us apart,
I want you to fix my wreck.

awake with a start,
I want you to enter my mind.
to re-cast my part,
I want you to follow me blind.

I've cast myself into a prison,
with bonds near impossible to break.
I thought my life is built on reason,
but now I know I've got to escape.

I've depraved myself of all I had,
and thought I need to for my own sake.
I didn't think I would be so sad,
but without you I cannot escape.

escape, it's not there!
not even the rain...

Koncert

felébredni, felébredni... nem, nem elaludni, akár. Ma ilyen felemás hétkezdet van, az esős- nedves levegő kint elbűvölt, színek, szürke, barna, falevelek, az év legszebb időszaka következik. Pont.

Nem kértem Bill Leebtől aláírást, mert a fejemet támasztaniom kellett, h le ne essen, amikor ott ültünk a backstage-ben, rájuk várva, és hirtelen elment melletünk, és a többiek se mozdultak rá... asszem nem voltunk épp ideális rajongóhad. De jó volt kicsit ülni ott, beszélgetni a dohánymentes levegőben és csendben.
Aztán a mind.in.a.box énekesét azért megkértem szépen, h írja alá a stage passomat, jól meg is lepődött, úgyhogy inkább nem próbáltam neki megmondani, hogy tök szép hangja van, és a kedvenc számomat játszotta el a koncert végén. Ha így haladok, akkor legközelebb már Adrian Hates-hez is oda merek majd menni (ha még lesznek itt koncerten).

A Népliget sötétben azért kicsit nyomasztó, de most azonnal odataláltam a Dieselbe, ahol Atis kösnt rám, mielőtt épp elbizonytalanodtam volna a sort látva. Egy óra csúszás. Hát, pedig pont odaértem a kiírt koncertkezdésre... Bent összefutottam Tar-ral, megbeszéltük, h igazából felismertem, csak nem voltam benne egészen biztos, hogy a  plafonról valóban ő köszönt rám még a bejáratnál.
Kértem egy cubalibrét, mert aggódtam előre ettől a backstage passos dologtól, ráadásul úgy olyan furcsa koncerten lenni, hogy nincs kivel beszélgetni. Mindegy, becáloztam a koncerterem közepét, feltételeztem, az első koncert alatt ez még nem veszélyes hely.

A mind.in.a.box kellemesen volt, az énekes nagyjából a számok felét a saját hangján adta elő (amúgy torzítottak a számai), és meglepően szép hangja volt. Élőben gitárral nyomták az alapvetően elektronikus zenét, és az énekes hangjával együtt időnként korrekt rock-számok lettek.
A végén visszatapsolásra leadták a Fear-t, amitől én tökéletesen boldog lettem pár percre.

A FLA előtt már hátra mentem a korlát elé, megpróbáltam felülni, de a korlát fejmagasságbe került mögöttem/felettem meg kameraállvány volt, úgyhogy nem nagyon tudtam hogy elférni.Balra tőlem volt valami lépcsőjellegű emelvény, de a szélén egy srác ült, aki szemkátomást már rosszul volt (hogy mi a francért nem ment odébb, ahol levegő és tér lett volna neki, ráadásul nincsen útban, azt nemtom.). Végül úgy döntöttem, hogy másfél lábbal azért oda tudok állni mellé, korlátba kapaszkodva nem is esek le, úgyhogy még el is láttam a tömeg feje felett a színpadig. Lenyűgöző volt, az első 20 másodperc után már szélesen vigyorogtam. Bill Leeb jelen volt, megtöltötte a teret. A koncertekben ez a legjobb, ez az, amit nem érzünk a felvételeken keresztül. Állítólag 90 perces volt, legalább háromszor visszatapsoltuk őket, a végén már éreztem, hogy alig állok lábamon, és reménykedtem benne, hogy ez már valóban az utolsó számuk.

Utána felszédelegtem a leülős részhez, mert liquid még a oncertek között megtalált, és mondta, h menjek oda, onnan mgy a backstage-járat vagy mi. Örömmel realizáltam, h nem leszek egyedül, egy srác meg a barátnője is vett ígyjegyet, ami kisorsolódott (vagy nem sorsolódott, mert nem volt kik közül sorsolni :D). Szemlátomást nálam határozottabbak voltka, ezzel meg is elégedtem. Bementünk a backstage-re, a főszervező adott fejenként két deci üdítőt (mondta, h ezt majd írjuk le a beszámolóba, h személyesen szolgált ki minket, hát tessék), aztán vártunk. Végül ugye nem lett semmi,és kimentünk a Leaether Stripre. Most a másik oldalon találtam helyet a korlát előtti magaslaton, kicsit kényelmesebb volt azért. És ja, ütött ez a koncert is. És roppantul elfáradtam, nem is maradtam egyáltalán az afterpartyra.
Gyorsan megtalűltam a 914-est, ami perceken belül jött is- aztán elfelejtettem jelezni a Ferenc körútnál, úgyhogy a Kálvin tértől gyalogoltam hazáig. Ekkor már mrcos voltam rá, hogy magassarkúben mentem koncertre.

Különben élmény volt, királylányos fantasy után olyan fél óra alatt öltöztem át és sminkeltem, mialatt Angwen és Nyüfi nagyon jól szórakoztak.

És aztán vasárnap reggel 9től próba. És nem tudtam aludni délután.

...

még várok 5 percet, hátha írnak választ, de úgysem fognak, ahhoz túlságosan a hét vége van. Majd hétfő reggel bízom abban, hogy rugalmasak lesznek a kollégák. Mert most már valóban felesleges lenne írnom, hisz nem olvassák el :medital:

munkanyavajgó bejegyzésünket olvashatták, most szerencsére hétfő jön, és kikapcsolhatok, csak előbb még végighallgatom ezt a számot.

megyek Turambart próbálni, remélem, addigra összerakom az agyamat. Elvégre addig van egy közel félórás utazásom BKV-vel, mi másra lenne jó, mint arra, hogy azalatt készüljek fel?

kell új szemüveg lassan, túl sokat fáj a szemem. valamire csak fel kelll használnom a kafetériás egészségpénztáros befizetéseket, nem? De. Csak még ki kell találnom, h ez hogyan is zajlik.

nem nagyon van erőm elindulni. mondjuk

durván beütött az álmosság.
láttam felhőket az ablakból.
tegnap majdnem találtam csizmát.

kéne megint helovínni :D azért jó volt így végigmenni az utcán, full sminkben, még akkor is, ha a jelmez kabát alatt volt.

annyit olvasok sminkes és divatblogokat, h most kezdtem el unni őket. Alapvetően ezeket a dolgokat érdekesnek tartom, szeretem formázni magamat, vagy ilyesmi, érdekelnek a kretív önfestések meg ruhák meg minden. de egy idő után... nem igazán újak a színek, az összeállítások. Füstös szem, kihúzott szem, sötét-szürke-feket, vagy éppen valami erős szín, vagy épp kék, vagy arany, vagy bordó, vagy lila... ezek színek. Nem szeretem, amikor a divat korlátozza a lehetőségeket, és igazából ez történik. Az ízlésem változik, persze, még sminkszínekben is - például régen állandóan ezüst-fekete-fehér, esetleg lila szemfestést hazsnáltam, ha egyáltalán, most meg megszerettem az aranyat meg a bordót, meg a zöldet is. De miért kéne ugyanúgy sminkelnie mindenkinek, és ugyanakkor változtatni? Miért kéne kötelezően eldobni a régit az újért? Jó, ha van új, de hadd maradjunk meg a réginél is. Baromira örültem a tavaly télnek a fekete-szegecses divatával, de ennek miért kellett teljesen eltűnnie idénre?
Nem, valóban ismételem magamat :D Cska időnként igényt érzek arra, hogy írjak ezekről, és mindig ebbe futok bele végül.
Különben vicces, amikor reggel 10 perc alatt kitalálom, h mostmelyik színek lesznek, és hogyan, és még gyorsan magamra is kenem. Mivel olyan sok színt nem hordok ruhában magamon, ezért ritkán érzem úgy, hogy érdemes lenne különösebb módon összeegyeztetni a dolgokat. A feketéhez megy minden, ó, igen. Tényleg, azt is vicces olvasni, amikor divatcikkekben megjegyzik szomorúan, h azért a magyar nők még mindig túl sokszor feketében és szürkében vannak. So what.

Tegnap megnéztük az Elveszett gyerekek városát, kúl volt, kúl mese volt. Kicsit féltem tőle, h valami filozofikusan befordulós dolog lesz, de nem, egy teljesen jó mese ez, hangulatos látvánnyal, egyszerű és nem túl meglepő plottal. 10-12 éves koromban kellett volna megnéznem, akkor ez lett volna a borzongás netovábbja.

ehehehoihihi, backstage jegyet nyertem - ráedzem magamat asszem. I'm not so social.
...
szerzek meleg teát gyorsan. mer tmegfagyok. és akkor ki meg kell írnom a cikket, szövegelnem benne összefüggéseiban a szappanopera játékról, mert érdekelne az ebből következő vita, eszmecsere vatevör. Nem lesz annyira jó cikk, h ne lehessen vitatkozni vele, és ez pont megfelel.

aztán kéne dolgokat még kitalálnom magamnak, h mit is akarok kezdeni az időmmel, mer ez így pocsolya.

én igazán nem tudom, hogy mi lenne a legcélszerűbb, megpróbálni kihúzni megint kis hőemelkedésekkel és lázcsillapítókkal az irodában, vagy lázasnka lenni és otthon és orvos és táppénz. Semmi nem garantálja ugye, hogy emberi időn belül gyógyult leszek, viszont itt bent szükség van rám időnként, és amúgyis. Ráadásul lassan 25 fokot mutat a benti hőmérő, és még mindig fázom. Embertelenül rossz a hőérzetem, és nem tudok rajta segíteni - valahol még érzem is, h meleg van, csak aztán ugye amikor az ember háta és arca fázik... meg libabőrös a keze, az olyan, mintha hideg lenne.

ebédelni akarok.

Igen, vannak nem vidám dolgok, amikbe még a reggeli kávézás közben is belefut az ember - néhányan rátaláltak valami blogra, és az a hegymászós-holttestes cikk ütött így reggel. Éérted, nem ébredtem még fel, de már azon filózom, hogy ez most... mi? Rögtön kap az egész valami misztikus-archaikus-borzongós színezetet, csak azért, mert nem tudták eltemetni őket. Ja, és elbotcholtam, mert megnéztem a tibeti temetéses képeket is - gyorsan végig akartam pörgetni, hogy a lényeget leszűrjem, de nem végigpörgető-barát képsor. Bár... praktikus. Mármint a gyakorlat. Namindegy, azon gondolkodtam el, hogy mennyire sikeresen távol tartjuk magunktól a halál és a halott emberek témakört. És mennyire furcsa, hogy a valóban halott testtől milyen nehezen választja el az agyunk a lelkét (vagy a tudatát, ennek megfelelő biofiziológiai fogalomkört, vatever). Aztán meg elválasztja, végülis. A kivetítéseinknek, a saját szellemünknek felfogott dolognak van hatalma a világunkon. Archetípus, ösztön, tudatalatti, archaikus, estébé. Az asszociációs kör adott.
Valamit kell kezdenünk a saját és a számunkra fontos, tehát elveszíthető emberek és dolgok sebezhetőségével. Valamit kell kezdeni a rossz lehetőségével. Ahogy a színpadon is, a lehetőség adott a... szexre és a halálra. A megszerzésre és az elvesztésre. És így tovább.

A halottaink egészen a félelmeink legmélyére adnak rálátást. Azt hiszem, lehet úgy élni, hogy tudjuk, ez csak átmenet. És akkor talán nem ijesztő és idegen a halál, hanem... csak szomorú. Hiszen a veszteség lehet szomorú. Jól van, oké, a félelmekkel szembe kell nézni, ha meg akarjuk érteni őket (és fordítva).
... és igenis van hatásunk a saját világunkra (minimum) (ha valaki szeretné, értelmezze ezt úgy, hogy a világra úgy általában). Akaraterő (ja, resolve plusz composure), a gondolataink részben a mieink. És a démonainkkal és egyéb izéinkkel nekünk kell megküzdenünk - még jó, hogy a többi ember adhat eszközt a kezünkbe.
A síkok között ugrálva lényegében minden ugyanaz. Fraktálvilágban élünk.
És igazából ugyanabba a sötétbe világítunk be az Everest csúcsa felé haladva gondolatban, mint amikor azon gondolkodunk, hogy mit is jelent az a bizonyos változó az alapegyenletben, és mitől tudnak a csillagok szenet gyártani. Vagy miért nem lehetek benne biztos, hogy amit érzékelek, az valóban létezik.

Azt azért el kell mesélnem, hogy voltunk shoppingolni a csajokkal, az Aréna plázában, ahol még nem jártam ezelőtt soha. Az már eleve kaland volt, hogy megtaláéljuk egymást, mert a hely tényleg nagy, és a főbejáratot nem látni a végéből mondjuk. Szozsi a MAC pult környékén talált meg - aztán Momo is ott bukkant fel, miután megnézegettük a disney gonoszhősös aljas kollekciót - életem legdrágább sminktermékét vettem meg. Aztán kerestünk farmert, azt találtunk is, utána meg még benézegettünk ide-oda, kávéztunk és sütit ettünk, aztán Szozsival még végignéztük kb az összes ruhaboltot, hátha találunk csizmát, vagy valami szőrös izét. Persze egyiket sem. Megállapítottam, hog vannak dolgok, amiket megvennék, ha lenne felesleges pénzem, de pont annyiba kerültek, hogy feleslegesnek találtam őket.
És egyre többen lettek, ahogy telt a nap. Úgy érzem, megéri felkelni, ha boltba akarok menni, mert tömegben nehezebb elviselni a boltokban található sok dolgot.

Utána mentem játszani Blintékhez, kalandosan értem oda - elindultam Szozusival trolin, aztán, amikor kiderült, h Inszéjnnek meg kellett küzdeni a Lefolyóban Lakozó Létformával, elmentem a Stadionok helyett az Őrsön szálltam le. Onnan meg kb 45perc volt még átérnem Kispestre. Vámpírkodtunk, ettünk, ilyesmi. Elég vastagon alvilági karaktereink vannak, úgyhogy éérdekes lesz ez.

Vasárnap reggel próba a Törekvésben, ó, igen. Délutánra hőemelkedésem lett, ami estig stabilan kitartott a 37 fokon, végül begyógyszereztem magamat, és most asszem semmi bajom. Közben aludtam, meg vettem cipőt végre (csizmát még mindig nem találtam), és Inszéjn mesélt, és most szomorú vagyok, mert a gonosz mesélő megölte az egyik kedvenc NPC-met.

Szóval tegnap este megvettem a jegyet: kirobogok a Cégtől 33-kor, metró, és azonnal a feljáró után már ott is volt a bolt, lemegyek, megkérdem, h lehet-e kultúrautalvánnyal fizetni, hát persze, hogy nem. Az akciót jól tudom? Jól. Akkor erre szeretnék akciós jegyet - mutatok a szórólapra, és megkímélem magamat attól, hogy kimondjam az együttes nevét.

Aztán Komával beültünk a Démontanyára konyakozni, kaptunk jófejségünkért cserébe mégegy kört azoktól, akiknek a kedvéért elültünk máshová.
Az élet bonyolult.

Furcsa felkelni, és azonnal munkába menni, szeretnék több szabad napot. Most. azonnal. Namindegy.

úgy érzem, a sajét humoromat leginkább én értem.

na sebaj, itt is reklámozom a kisfilmünket:

Oblivion

Free fall... would be nice. No, really. I am alone in my mind, as I recall it time to time, and the shadows over the roof next to me are so boring. There is no life out there, only greyish-yellow and greyish blue, and I don't see any purpose for this.
The last hour, and everythong will be... not okay, just something else. Something else. Would be nice. I want life with dark lines, contrasts and saturation, not these pastel hours, days and weeks. I want to go somewhere, and be there for just being there. I'd like to do something, not these nothings I do day by day. It. Is. Not. Enough. Perhaps I never grow up, I never will be satisfied with myself, with my life, so what? It is not a life of joy and happiness. Not for me, anyway. Why should I pretend? Because I frighten away people? That' s really sad. Sometimes I think so. Not now.
I hate these colours of boredom. I hate myself cause I can't break free from these chains I hate. Can't free myself from the curse of banality.

Van bennem most valami nagy nyugalom.Nem tudom, mi ez, de éppen kellemesen érzem magamat a munkahelyemen, bár kicsit fázom.Becsuktam az ajtót, hátha a folyamatos légmozgás miatt, mert a folyosón határozottan hűvös van. Így persze elzárom magam a világ többi részétől, de ez most jó.
Tegnap kaptam kolléganőtől gyilkoló pillantást azért, emrt hiányoltam a keddi esős napot -és tényleg. Ez a fáradt napsütés nem annyira az esetem. Reggel igen, amikor a sárguló faleveleken pattog, meg este, amikor már úgyis kék minden, de napközben, innen a hatodikról az ég világoskékje csúnyább, mintha szürke lenne.

Talán ma sikerül elmennem, megvenni a jegyet a koncertre. Tulajdonképpen nem a FLA vagy a Leaether strip miatt megyek, hanem az előzenekar, a Mind.in.a.box miatt, illetve azért, mert régen voltam már koncerten, és azok jók szoktak lenni. Tavaly egy számomra meghatározó együttes és zenész volt színpadon, most inkább a közeg számít. Többet szeretnék koncertre járni. A zene mindig fontos volt számomra. Van olyan fontos, mint bármi más. A bulik és a koncertek nem pótcselekvés. Ha valami pótcselekvés hasznos mellékhatással, az a munkám. Elfoglal, hasznosnak érzem magamat, eltartom magamat, de ennyi. Nem ad álmokat, célokat, távlatot.

http://gothposeur.wordpress.com

ide kiraktam a novellát, úgyhogy olvassátok el, meg szeretnék visszajelzést is, hamár. Majd lesz mondanivalóm biztosan, de most süt a nap.

nem kellett volna futnom a busz után ma reggel, hiszen tegnap minimális mennyiségű szilárd kaja volt csak bennem, az is csak háztartási keksz (bár, azt egész mesélés alatt ettem :D). Buszon ilyen rosszul még nem voltam. Másmilyen rosszul már igen, de ez az ájulás határi légszomj ez új. Párás levegő, éreztem, hogy melegebb van, mint amit a ruhám kényelmessé tesz, szédülés, és a vánszorgó forgalom. Még a metrón is muszáj volt ülnöm. Itt bent most jó, mert nem kell sokat mozogni, kellemesen esik kint az eső bent a meleg lámpafény és van fűtés - és van melóm.
A tegnapi hiányzásommal feltorlódott egy csomó minden, úgyhogy hasznosnak érzem magam. Meg... hétfőnként nem érdemes hiányoznom.

Ha netán érdekel valakit egy Changeling fanfiction, az írjon, és elküldöm neki. Szívesen tesztelném olyanon is, aki nem igazán ismeri a világot.

ma volt az, amikor nem tudtam bemenni dolgozni, emrt valami izé a testemben úgy döntött, hogy nem tesz alkalmassá az utazásra és az egyhelyben ülésre sem. Remélem, azért holnapra jobban leszek.
rendet kellene raknom, úgy érzem, nem hiszem, hogy fogok, tekintve az első bekezdést, de azért hátha. szép idő van, csak a szél, az nem jó, azt igazából nem szeretem ilyenkor.
a nint minél régebb óta hallgatom, annál zseniálisabbnak találom, és egyre jobban sajnálom, h 17 évesen még nem ismertem. Úgy általában, ezeket a zenéket sajnálom, hogy 20 évesen fedeztem fel, a Pink Floyd mellé igazán odafértek volna.
--

szeretem az alternatív történetváltozatokat. Nagyos sokat játszottam azzal goindolatban, hogy kicseréltem egy-egy film/regény főszereplőjét magamra, és mvégigvettem az egész sztorit gíy. Hogy én mit csinálnék, ki lennék az adott helyzetben. Regény esetében le-leálltam az olvasással, és a jelenetet átírtam az agyamban.
ehhez képest már mi végiggondolni azt, hogy mi lett volna, ha egy másik karakteremmel indulok Janie helyett Orleansban.

Még megvárom, hogy kijózanodjak, és ne forogjon velem az ágy, ha lefekszem. Kijavítottam a novellából a maradék szavakat is, és most még majd gyorsan átnéázzük, és kész, és ez boldogság. Azért fényévnyi távolságba kerültem tőle, már nem érzem azt, amit az írása közben, és ez szomorú, vag ynem is, csak épp ... van.
Ma volt Angwen szülinapja, bulit tartott, jó volt (mutatja, hogy még mindig tart a garrone hatása). Lehetne ilyet többet. Jók az emberek. Jó a levegő.

szegényszegény spaces-ek.

különben elfáradtam, álmos vagyok, még mindig érzek hideget, hát én ezt nem hiszem el. vmikor kipróbálom az ablak mellett ülést, komolyan.
...
jelenleg úgy érzem... meglátom a mai mesélést és próbát. Meleg tea kell, meg aztán majd valami enni, végül Momónak nem meséltem még le a részét, de nem baj, majd utólag jönnek vissza az emlékei, úgy döntöttem. A mesélhető másfél-két órára meg szoros ütemtervet kéne csinálnom a nem tudom mikor, mert most eddig nem tudtam. De majd meglesz, legkésőbb a buszon, vagy majd... ja, akkor Turambarra kell készülni. Hm. Ratz végül nem írta biztosra. Nem tudom.

Szerzek még egy kávét az utolsó 20 percre. Szereztem. De nem jó. nembaj, megiszom. Megittam.

Ez a legérdekesebben érdektelen része a létezésnek, világok határán, még nincs este, de már nappal sincs, még nem indultam el, meg semmi. Accessben ma megcsináltam egy eyszerű dolgot, de a bonyolultabbá tételét még nem tudom, hogyan kell. Tulajdonképpen valóban tanulhatnám ezt mst egy kicsit. Mondjuk játék helyett esténként, a dragonaget most már unom, mert nem érdekel a végjáték.

Ebédig még van némi időm, azt hiszem, kihasználom. Mostanában megint van melóm, és ez jó, és megint úgyérzem, meg kéne tanulnom valamicsinálni alapszinten adatbáziokkal, és nem szeretnék excelben makrózni.

Ma tömény napom lesz amúgyis, megyünk kolléganő búcsúztatójára, aztán rohanok tovább Turambar próbára, utána meg mesélek Rouent, egy kicsit csak sajna, mert az emberek péntek ellenére hamar haza akarnak menni :P Nembaj, legalább alszom énis.

Elolvastam a Cory Doctorow: Kis tesvér c. regényét, már tegnapelőtt, nem tartott sokáig, de addig érdekes volt. Persze felidegesített, mert a benne felvázolt események mindig idegesítenek, és morcos leszek tőlük. Igen, a '84 is idegesített. Szívás, hogy az emberek könnyen korlátoltak lesznek. Megfelelő vonalak mentén ütköztetve szerintem mindenki.